A Star Wars mindmáig az egyik legsikeresebb franchise a világon. Nagyon sokan próbálják elhitetni a közönséggel, hogy amióta a Disney megvásárolta a Lucasfilmet, a brand valamiféle leértékelődésen ment keresztül, ám ennél nem is lehetnének távolabb az igazságtól. 2012-ben a Disney 4 milliárd dollárért vásárolta meg George Lucas cégbirodalmát, egy 2024-es, befektetőknek szóló tájékoztató szerint pedig mintegy 12 milliárd dolláros megtérüléssel számolhat az egeres cég, tehát gyakorlatilag megháromszorozódott a befektetés értéke. Az nyilvánvaló, hogy a Disney égisze alá került Lucasfilm által készített tartalmak egy része hagy kívánnivalót maga után, az viszont bizonyos, hogy nem csak sok, hanem rendkívül sokféle Star Wars-tartalom is érkezett az elmúlt immár közel 13 évben, a tartalmak sokszínűségének pedig igencsak nagy löketet adott a Disney+ streamingplatform elindulása.
A streamingre készült Star Wars-sorozatok palettájának egyik ékköve az Andor, mely hamarosan visszatér második és egyben utolsó évadával. Ugyanakkor mindattól függetlenül, hogy mind vizuális megjelenítés, mind az írás minősége tekintetében kiemelkedik nem csak a Disney-érás, hanem az összes Star Wars-tartalom közül, egy olyan hangvételt ütött meg, mely sok rajongónak egész egyszerűen túlságosan elrugaszkodott a megszokott miliőtől. Ennek kapcsán sűrűn lehetett olyan hozzászólásokkal találkozni a közösségi médiában, miszerint "nem rossz ez a sorozat, csak nem Star Wars". Vagy ennek esetlegesen sokkal kevésbé intelligens módon megfogalmazott változatai. Ez viszont felveti a kérdést: mitől lesz valami Star Wars?
Személy szerint úgy gondolom, három szempont szerint lehet ezt a témakört körüljárni: hogy mit jelent a Star Wars az alkotónak, hogy mit jelent a Star Wars a nézőnek, és végérvényesen, amolyan gyakorlatias megközelítésből.
Kezdjük hát az elején, az alkotóval, mely alatt az univerzum kiötlőjét, George Lucast lehet leginkább érteni. A Star Wars Archives című kétkötetes könyvsorozat rendkívül részletes betekintést enged mindkét Lucas által kreált Star Wars-trilógia elkészültébe, különös tekintettel annak gondolatiságára. Ebben ő maga beszél arról, hogy történetének alapvetően két funkciója volt. Az egyik nagyjából megfeltethető a mitológia általa megfogalmazott céljának. Lucas számos más egyéb tantárgy mellett kulturális antropológiát is tanult, így ezt a kérdést is ebből az irányból közelítette meg. Szerinte a mitológia, illetve a vallás funkciója egy közösség életében az, hogy a felnövekvő generációk számára morális iránytűként szolgáljon, és átadja azokat elveket és tanításokat, melyek mentén az adott közösség elvárásai szerint élhetik életüket. Lucas ötlete egy meglehetősen sötét időszakban született, amikor a vietnami háború és a gazdasági válságok beárnyékolták a mindennapokat, a gyerekeknek pedig szükségük volt a hősökre, akik utat mutathatnak nekik a sötétségben, és segíthetnek nekik megérteni, hogy mi a jó és mi a rossz.
Ezt a koncepciót a sötét és a világos oldal harcán keresztül valójában az önzés és az önfeláldozás szembeállításával igyekezett szemléltetni egy afféle felnövés- és egyben megváltástörténeten keresztül. A másik fontos lecke, melyet ugyan az eredeti trilógiában is érintett, de az előzménytrilógiában tudott igazán részletesen kifejteni, a politikához kötődik, és egyfajta óva intésről beszélhetünk. Ennek üzenete az, hogy a demokrácia és a szabadság nem adott, vigyáznunk kell rá, mert nagyon könnyen elveszejthető. Mindezt egy olyan képi világgal és akár konkrét történeti inspirációkkal megfűszerezve mesélte el, melynek elsősorban két forrása volt: Kuroszava Akira szamurájfilmjei, illetve a western. Ezek az elemek, noha nem is feltétlenül egyszerre, de minimum külön-külön mindegyik Disney-érás Star Wars-tartalomban megtalálhatók.
Na de akkor miért lehet az, hogy mégis sokakban megfogalmazódik az a gondolat, miszerint ez vagy az "nem Star Wars"? Itt térhetünk rá a második aspektusra, a nézői megítélésre. Nagyon sokan nagyon sokféleképpen értelmezik ezt a világot, és jellemzően mindenki azt gondolja, hogy a saját benyomása róla a "valóság". Minél régebbi rajongóról beszélünk, annál sűrűbben fordul elő ez a jelenség. Ezzel természetesen nem becsmérelni, vagy vádolni próbáljuk a régivonalas fanokat, de tegye a szívére mindenki a kezét, sokan találkoztunk már azzal a jelenséggel, amikor valaki azzal próbálja legitimálni a saját érveit, hogy ő annak idején még a tápiószecsői művelődési ház szakadt mozivásznán látta először a Csillagok háborúját, tehát ő tudja, hogy mi a tuti. Megeshet, hogy kedves olvasóink között is akad, aki így vélekedik saját gondolatairól. Természetesen gyönyörű dolog, amikor az ember ennyi éven át képest megőrizni rajongását valami iránt, ám azt kell meglátni, hogy a Star Wars gyakorlatilag mindenkinek mást jelent, és ez egy rendkívül szubjektív kérdés. Talán az a tényező, mely leginkább befolyásolja, hogy az ember a Star Wars melyik részét érzi magához legközelebbinek nem más, mint hogy hogyan és mikor találkozott vele először, illetve, hogy az évek folyamán milyen egyéb, a filmeken túli tartalmak voltak meghatározóak számára. Nem is kell a Lucasfilm jelenlegi érájáig elmennünk, elég csak megnézni, hogy az eredeti trilógián nevelkedett rajongók hogyan viszonyultak az előzményfilmekhez, és hogy az időben másodjára elkészült filmhármas rajongói hogyan viszonyulnak a mostani alkotásokhoz, illetve milyen elvárásokat támasztanak feléjük.
Ugyanakkor a Star Wars világa egy olyan inkubátor, amiben gyakorlatilag bármilyen műfajú és bármilyen tematikájú történet elmesélésére van lehetőség, írott formában pedig ez immár több mint három évtizede zajlik is, legyen szó akár az egykori Bővített Univerzum (mai nevén Legendák), akár az új kánon kontinuitásról. Legyen szó zombis horrorról, politikai thrillerről, vagy tinirománcról, nehéz lenne olyan műfajt megnevezni, amelyben ne született volna még valamilyen formában Star Wars-sztori, legyen az könyv, képregény, rádiójáték, videójáték, vagy éppen film/sorozat. Mindez azért lehet újdonság sokak számára, mert ezeknek a tartalmaknak a jelentős része csak egy nagyon szűk rajongói réteghez jut el, azok a fanok pedig, akik csak a mozgóképes tartalmakat követik (akik a rajongótábor legnépesebb részét képezik egyébként) ezekkel nem is találkoznak. Emiatt pedig ők olykor felhúzhatják a szemöldöküket, hiszen a streaming tartalmak megjelenésével ezek a különböző, olykor kísérletezőbb megközelítésű médiatermékek, melyek az írott formátumú történetek között úgymond hétköznapiak, ebben a formában sokkal szélesebb közönséget szólítanak meg.
Így végérvényesen rá is kanyarodhatunk az utolsó, gyakorlatias megközelítésre, miszerint bármi lehet Star Wars, ami a messzi-messzi galaxis világában játszódik, térben és időben elhelyezhető a világban. Ilyenkor persze a cinikusabb véleményformálók jöhetnek az aduásszal, miszerint "akkor minden jó lesz, csak azért, mert rá van írva, hogy Star Wars?" Természetesen nem erről van szó, ez egy újabb olyan érv, mely elsősorban a nosztalgiára és különböző szubjektív élményekre alapozott gondolatiságra épül, ami szerint a Star Wars egyenlő a minőséggel. Ez viszont távolabb nem is állhatna a valóságtól. Nem minden Star Wars jó Star Wars, mi több, amióta létezik, azóta van rossz Star Wars. Gondoljunk csak a hírhedt hálaadásnapi különkiadásra, a Holiday Specialre, vagy bizony a Bővített Univerzum számos darabjára. Ott van például a Hollace-féle Star Wars Junior sorozat, melyben Palpatine fia egy háromszemű mutáns, Triclops, és készül egy hamis Leia, aki lézert tud lőni a szeméből. Vagy a Cestus csapda, melyben a szeparatisták létrehoznak egy olyan harci droidot, amit egy Erő-érzékeny angolna vezérel. És természetesen az új Star Wars-tartalmak közül is fel lehetne nem egyet sorolni, ami gyengébben sikerült.
Ettől függetlenül természetesen a rajongás egy nagyon erősen szubjektív dolog, így az, hogy kinek mit jelent ez a világ és a benne lévő történetek, karakterek, eszmeiség, vizualitás, egy meghatározó része az élménynek, ez pedig mindenkinek teljesen más. Így azzal semmi probléma nincsen, ha valakinek azért nem tetszik egy adott film, sorozat, akár könyv vagy képregény, mert nem az általa keresett érzetet kelti, nem azt adja vissza, ami miatt ő maga szereti ezt a világot.
Így konklúzióként talán az asszertív kommunikáció fontosságát lehetne kiemelni. Mennyivel másképpen hangzik, ha nem úgy nyilvánítunk véleményt, hogy "ez nem Star Wars", hanem kifejezzük a megfogalmazott gondolat szubjektivitását, például "én nem ezt keresem a Star Warsban, így nekem ez nem tetszik". Az viszont bizonyos, hogy ahány rajongó, annyi preferencia, a közöttük lévő diskurzus pedig túl sokszor a nézeteltérésekre terelődik. Az a szép a jelenlegi érában, mintegy keretbe foglalva a gondolatmentet, hogy nem csak sok, hanem nagyon sokféle tartalom érkezik, aminek révén valószínűleg mindenki találhat legalább egy valamit, ami által megszólítva érzi magát. Legtöbbünk számára pedig nagy magabiztossággal kijelenthető, hogy csak az elmúlt 5-6 év mérlegét tekintve is magasabb lenne ez a szám.
