Amikor újságíró, majd a jó HP mellett főszerkesztő-helyettes lettem az akkori online GameStarnál, ez mind igaz is volt. A 2000-es és '10-es évek elejei játékpiac egy csodákkal teli Kánaánnak tűnt, sorra jöttek a sikerjátékok, minden mutató zöldben és szép lassan a videójáték a legjövedelmezőbb üzletággá vált a szórakoztatóiparban.
Ez a helyzet nagyrészt annak volt köszönhető, hogy Magyarország még úgynevezett szereplő volt az iparágban, rengeteg disztribútor hozta haza a játékokat, irodája volt nálunk az EA-nek, a Cryteknek, vagy épp a Ubisoftnak, de még a Microsoft és a Sony is nagy csapatokkal dolgozott a hazai piacon. Az is nagyon érdekes történet, hogy ezek egy része hova és miért tűnt el, de ez majd egy másik cikk témája lehet, ha érdekel titeket.
Eltűnésüket a magyar játékvilág összes szereplője megérezte, mindenkinek majdnemhogy csak a hirdetési piacból kellett fennmaradnia, jobb esetben a fogyasztói igényekkel együtt fejlődnie. Végül a covididőszak volt az, ami végképp térdre kényszerítette az ipart, amikor öltönyös excelsuttogók félreértették a helyzetet és iszonyatos költésbe kezdtek, nem számolva azzal, hogy egyszer csak minden visszatér a - majdnem - normális kerékvágásba és nem fognak az emberek folyton otthon ülni. A lapok egyre nagyobb szeletkét szerettek volna a hirdetési tortából, aminek a legnagyobb szereplője ekkor már a magyar állam volt, ami persze nem mindenkinek volt jó hír. Sőt, leginkább senkinek, aki nem tartozott aktuálisan a Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez, mint az most számszerűsíthetően kiderült a Magyar Hang jóvoltából. Az újság végzett egy kutatást, amiből kiderült - vagyis bebizonyosodott -, hogy az állami hirdetések aránytalanul jelentek meg kormányközeli lapokban, ami miatt Magyar Hang be is panaszolta az államot az Európai Bizottságnál, miután a Gazdasági Versenyhivatal nem talált ezzel problémát.
Ide most beszúrunk egy hirdetést, nézd!
A lap kiadója és egy névtelenségbe burkolózó médiacég arra következtetésre jutott, hogy az állami reklámpénzeket nem piaci logika, hanem politikai lojalitás alapján osztogatják. A beadvány szerint 2015 és 2023 között úgy 440 milliárd forintnyi közpénz vándorolt főleg a kormányközeli szerkesztőségek zsebébe.
A teljes cikket érdemes elolvasni, de a tanulmány szerint a koronavírus-járvány idején, amikor állítólag minden magyarhoz el kellett volna juttatni az életmentő infókat, az állami hirdetéseket csak kormányközeli lapokban hozták le. Lukács Csaba, a Magyar Hang lapigazgatója közel 100 munkaórát töltött a Szabó Ervin Könyvtárban négy kormánypárti lap vizsgálatával, amelyekben ezen időszak alatt 513 oldal állami hirdetés jelent meg, míg a hasonló elérésű független médiumokban pedig valójában semennyi.
A magyar médiában hosszú évek óta lejt a pálya, de a független geek média helyzetét sok más körülmény is befolyásolja, azon kívül, hogy a szereplőkhöz nem (pc)gurulnak olyan ütemben az állami forintok. Nyilván nem is vagyunk létfontosságúak társadalmi szempontból, illetve a videójátékos piac sem talált még magára a világjárvány során elkövetett hibák után és az IT cégek is épp próbálnak átrendezkedni a mesterséges intelligencia által hajtott szép új világba, ami visszafogta a cégek hirdetési kedvét, vagy legalábbis sokkal óvatosabbá tette őket.
A nagyobb szereplők, mint mi vagy éppen az IGN remélhetőleg túlélik, bár nekik is nagyon betett a Temu, illetve a névvel járó költségek, úgyhogy ők például a közösség segítségét kérik a harcban, míg a Telexhez hasonló óriások nem csak a crowdfundinghoz nyúltak, hanem adó 1%-ot is gyűjtenek a túlélés reményében.
