Az 1977-es Egy új remény bemutatója óta léteznek Star Wars rajongók, rengetegen azonnal beleszerettek George Lucas varázslatos világába, ami hosszú ideig három mozifilmből állt csupán, ha nem számítjuk azt a karácsonyi különkiadást, amit maga a mester is szeretett volna villámgyorsan elfelejteni, illetve a két, ewokokra koncentráló tévéfilmet. A rajongás viszont olyan, szűnni nem akaró vágyat gerjeszt az emberben, hogy mindig csak többet és többet akar kapni a szeretett franchise-ból. Nyilván nem volt ez másként a Star Wars esetében sem.
A Disney általi felvásárlást megelőző korszakban Expanded Universe (EU) néven illették azt a kánont, ami a fő mozifilmeken kívül létezett. Ez a történetfolyam pedig már 1978-ban elindult Alan Dean Foster Splinter of the Mind's Eye című regényével, sőt ha teljesen pontosak akarunk lenni, akkor Foster igazából már korábban is írt Csillagok háborúja sztorit, mivel az Egy új remény '76-os regényváltozata is az ő tollából született, csak épp a borítóra Lucas neve került fel. Jó, rendben, ha tényleg még alaposabban bele akarnánk menni a részletekbe, akkor valójában a Marvel Comics kiadásában megjelent Pizzazz magazin The Keeper's World történetével el az EU '78-ban. Lényeg a lényeg: képregényes és könyves fronton is felpörgött a Star Wars világ, és ez a lendület idővel akkorára duzzadt, hogy a '90-es évek elején Timothy Zahn leszállította a hetedik, nyolcadik és kilencedik résznek tekinthető Thrawn-trilógiát.
Volt miből válogatni, de csak a könyvek, no meg persze első körben a Marvel, később pedig a Dark Horse Comics képregényei közül, illetve természetesen a videojátékokat se feledjük, közben pedig Lucas beadta a derekát, 1995-ben elkezdte írni az előzménytrilógiát, melynek utolsó része, 2005-ben jelent meg. Az Expanded Universe nyilván a harmadik és negyedik epizód közötti időszakba is belekóstolt. Sosem volt "rossz" Star Wars-rajongónak lenni, de az a nagy massza, amit az egyre kuszább Expanded Universe alkotott, egyre kevésbé volt befogadható. Különösen nehéz feladat volt ebbe az egészbe nulláról beleugrani. Akadtak szép számmal tényleg zseniális alkotások, mondjuk én bizony nagyon sok mindent nem szerettem az egész Thrawn-trilógiában, a klónozós vonal számomra inkább volt kellemetlen mint érdekes, és Luke Skywalker szerelmét, Mara Jade-et sem zártam a szívembe az általam olvasott regények alapján.
Ugorjunk egy nagyot egészen 2012-ig, amikor a The Walt Disney Company jött, látott, és kicsivel több mint 4 milliárd dollárért tokkal-vonóval megvásárolta az egész Lucasfilmet. Új időszámítás kezdődött nemcsak a stúdió, hanem a rajongók életében is. Ekkor került a Lucasfilm élére az a Kathleen Kennedy, akinek pontos feladatköre és szerepe még mindig nagyon sokak számára nem tiszta, viszont kiválóan alkalmas a bokszzsák szerepének betöltésére: rengetegen kezdik ugyanis a mélyenszántó kommentelést úgy, hogy amennyiben valamilyen Star Wars produktum nem tetszik az embernek, akkor azért személyesen Kennedy a felelős, és ő teszi tönkre mindenki gyerekkorát, ha pedig valami igazán jó alkotás születik, akkor fel sem merül az elnökasszony neve.
A Disney égisze alatt a Lucasfilm rögtön egy megosztó, de szerintem abszolút szükségszerű döntéssel indított: kukázta az egész Expanded Universe-t, és elindította saját kánonját, melybe kizárólag a korábbi hat mozifilm és Dave Filoni 2008-ban indult Star Wars: A klónok háborúja című animációs sorozat tartozott bele. Innentől úgymond tiszta lappal indulhatott az új, hivatalos kánon. 2014-ben elrajtolt a Star Wars: Lázadók animációs sorozat, melynek jelenleg már a spin-offja fut, sorban érkeztek a további animációs tartalmak, a mozifilmek, a Marvel masszív képregénygyártásba fogott, az EA pedig videojátékokat kezdett kalapálni.
A mozis folytatástrilógia minimum megosztó lett, de nagyon sokak számára egyenesen nézhetetlen kategória. Tény mondjuk, hogy anno az előzménytrilógiát is rengetegen köpködték, de kiválóan tudta azt rehabilitálni idővel A klónok háborúja sorozat és a rengeteg egyéb kapcsolódó tartalom, erre a fajta kármentésre most is adott minden lehetőség. Az EA sem a játékfejlesztés magasiskoláját mutatta be a Battlefront játékokkal, de aztán jött a Star Wars Jedi: Fallen Order, minden idők egyik legjobb Csillagok háborúja-játéka, melynek folytatásától már csak pár nap választ el bennünket. A Lucasfilm pedig látta, hogy nem volt a legokosabb dolog exkluzivitást adni az EA-nek, és gyorsan elindítottak még pár projektet, készül a Quantic Dreamnél a Star Wars Eclipse, a Ubisoft és Massive Entertainment egy nyílt világú Csillagok háborúja címen dolgozik, és persze ne feledjük el a Knights Of The Old Republic remake-jét sem. Van mit várni, akár a pénteken érkező Star Wars Jedi: Survivorre, akár a távlati tervekre gondolunk.
És ez a kulcs a többi új Star Wars produktum esetében is. Van miből válogatni. A Marvel Comics jelenleg négy, folyamatosan megjelenő, ongoing képregénysorozatot futtat (Star Wars, Darth Vader, Doctor Aphra, Bounty Hunters) és mellettük folyamatosan jelennek meg az extra minisorozatok vagy event képregények. Egy halom friss regényt kaptunk és kapunk, például Timothy Zahn két új, immár kánon Thrawn-trilógiáját, amik szerintem köröket vernek a szerző EU köteteire. A Mandalóri elkezdte az élőszereplős Star Wars sorozatok folyamát, és itt is különböző műfajok, hangvételek, hangulatok találkoznak, egy Andor teljesen más széria, mint mondjuk egy Obi-Wan, és mindkettőnek megvan a helye, megvannak a rajongók akik az egyiket vagy a másik szeretik jobban. Sőt, megvannak azok is, akik az egyiket konkrétan utálják, a másikat pedig teljes szívükből imádják.
Egyetlen dolog kiemelten fontos: azért, mert megjelenik olyan mozifilm, könyv, játék, képregény vagy matricás album, ami személy szerint a te ízléseddel ellentétes, nem tetszik neked, unod, rossznak, pocséknak, vállalhatatlannak tartod, attól még egyrészt ott van millió más alkotás, amiből válogathatsz, másfelől (és most kapaszkodj meg, kedves olvasó) igazából senki sem fogja tönkretenni a gyerekkorodat, erre ugyanis egyetlen ember, író, vagy médiaóriás sem képes. Az emlékeid örökre a tieid, ha neked épp az első Thrawn-trilógia a kedvenced, akkor éjjel Kathleen Kennedy nem fog beosonni a szobádba és nem emeli el azt a polcról. Ha te a Dark Horse képregényeit szeretetted jobban, azok is ugyanúgy ott vannak, még be is lehet pótolni őket. De készülnek új dolgok, amiket lehet várni, amikben megvan a potenciál arra, hogy szórakoztassanak, adjanak valami kis pluszt abból az univerzumból, amit szeretsz, amiért rajongsz.
A jövő pedig még a korábbiaknál is több újdonságot rejt. A Lucasfilm első igazán nagy, a Skywalkerek korától eltávolodó húzása a The High Republic nevű projekt lett, egy teljesen új korszak, ami 200 évvel az első epizód eseményei előtti történéseket mesél el. Olyan remek írok kezdtek el dolgozni ezeken a sztorikon, mint Claudia Gray, Justina Ireland, Daniel José Older, Cavan Scott vagy Charles Soule. Első körben még csak képregényeket és könyveket kaptunk, de május negyedikén startol el a kifejezetten kisgyerekeknek készült Star Wars: Fiatal Jedik kalandjai, és ugyancsak ebben a korban játszódik majd a sokak által már nagyon várt The Acolyte tévésorozat, illetve a korábban említett Eclipse videojáték is.
Az idei Star Wars Celebrationön pedig bejelentettek három új mozifilmet, egyúttal visszaemelték a kánonba a The Old Republic korszakot. Filoniék remekül csinálják azt, hogy a régi Expanded Universe történetekből és karakterekből egy keveset folyamatosan visszacsepegtetnek a hivatalos kánonba, ez talán a legjobb köztes megoldás. Egyrészt elengedtük a régi, kusza, sok szempontból követhetetlen EU-t, másfelől annak legkedveltebb elemeit mégis visszakapjuk valamilyen formában. És ha már Dave Filoni neve elhangzott, nincs senki, aki jobban értené nála Lucas vízióját. Bár nem verte nagydobra a stúdió, 2020 óta ő az egész Lucasfilm kreatív vezetője, nála születnek meg a legfontosabb döntések, és ennél jobb hír talán nem is kell nekünk, rajongóknak.
De kanyarodjunk vissza a filmekhez: egyrészt Filoni egy mozifilmben futtatja majd össze A Mandalóri és annak összes spin-off sorozatának szálait, valószínűleg ebben kapjuk majd meg a végső csatát Thrawn és hőseink között. Nem kell részletezni, miért várják ezt a mozit annyian. Ezzel párhuzamosan viszont előre és hátrafelé is elindul a kánon: James Mangold 25 ezer évet utazik vissza, hogy elmesélje az első jedi történetét, Sharmeen Obaid-Chinoy filmje pedig 15 évvel a kilencedik rész, vagyis a Star Wars: Skywalker kora után játszódik, és egy Rey által vezetett Jedi Rendet mutat be.
Még sosem volt ennyire jó Star Wars-rajongónak lenni. 35 éves vagyok, tacskó korom óta imádom a messzi-messzi galaxist, nem tudok betelni vele, és borzasztóan örülök annak, hogy egy halom különböző produkció készül, és én minden műfajban kiválogathatom azokat az alkotásokat, amikre kíváncsi vagyok. Van, amiben csalódom, van amit imádok, de tudok választani. A választás lehetősége pedig megbecsülendő. Sőt, egyébként olyannyira tudok válogatni, hogy a Star Wars: Fiatal Jedik kalandjai elé simán lehuppanok majd a hároméves fiammal. Én örülök, hogy ő is kap valamit a Csillagok háborúja univerzumból.
Akik például egy ilyen mesefilm láttán is instant epét hánynak, akik egyszerűen azon háborodnak fel, hogy készülnek új tartalak, amikkel szimplán csak nem kéne foglalkozniuk, ha nem érdeklik őket, azoknak tulajdonképpen lehetetlen megfelelni, és szerintem talán nem is kell.
