Az Apple TV+ kínálatának egyik legnézettebb új darabja a The Family Plan, vagyis a Családi kiruccanás című alkotás (ide kattintva már nézheted is, ha van aktív előfizetésed), amely magában nézve kellemes vasárnapi limonádé, pont annyira életszerűtlen road trip film, mint amilyeneket ebben a műfajban kapni szoktunk. Simon Cellan Jones alkotása alapvetően akció-vígjáték, főszerepben Mark Wahlberggel, de a sztorinak van egy számunkra fontos mellékszála is.
A történet során kiderül, hogy Wahlberg karakterének fia, Kyle meglehetősen sikeres Valorant streamer, aki a haverja garázsából szórakoztatja nézőit, titokban persze, mert alapvetően el van tiltva a kütyühasználattól. Elsősorban nem elvi okok miatt, hanem mert apja attól fél, hogy bármilyen online tevékenység lebuktathatja hamis személyiségét (ez a film alapkonfliktusa, szóval nagy spoilert most nem érdemes kiáltani, a trailer is lelövi), de teljesen világos az áthallás:
a generációk közti különbségek egyik legerősebb eleme, hogy a social media és a videojáték még most is a sátán eszköze a szülők szemében, és az eszközhasználat kérdése sok családban még mindig komoly probléma, vagy teljesen szabályozatlan, vagy dogmatikus.
A film első felében ez még csak közepesen kellemetlen mellékszál, de aztán komolyan és erőből berobban a "gamerlobbi", a woke harcosokat megszégyenítő kendőzetlenséggel igyekszik bemutatni, hogy a játékosok számtalan hasznos képességre tesznek szert (Kyle konkrétan az akciózó apu segítőtársa lesz hirtelen egy drónnal, mivel elképesztően jó megfigyelő- és helyzetfelismerő képessége, reakcióideje lett a Valorantnak köszönhetően), bemutatja, hogy az e-sport mennyire fontos része már a szórakoztatóiparnak, és hogy mennyire kedves, nyitott, befogadó közösség ez (hogy ez mennyire életszerű, abba most ne menjünk benne, mert még mi leszünk a toxikusak), és külön parádés elem
Valkyrae szereplése is a filmben, aki e-sportolóként kicsit erőltetetten, de látványosan igyekszik az intergenerációs szakadékot betemetni azzal az üzenettel, hogy a Valorant jó, jót tesz, jó embereket hoz össze.
Rachell Marie Hofstetter okkal lett ennek a "kampánynak" a részese. Az interneten Valkyrae néven tevékenykedő tartalomgyártó jobbára csak saját magát alakította, a Kotaku Australiának adott interjújában sokat beszélt a szereppel járó lehetőségekről.
"Próbáltam magamat alakítani, de profibbnak kellett mutatkoznom, mint amilyen vagyok, mivel egy csapatkapitányt játszottam. Ez komolyabb szerep, mint amihez szoktam, szóval nagyon úgy kellett tennem, mintha tudnám, mit csinálok. Rengeteget valorantoztam, de nem vagyok profi."
Valkyrae 2015 óta aktív a streamingplatformokon (elsősorban a YouTube-on, ahol 4 millió feliratkozója van), és társtulajdonosa a 100 Thieves nevű e-sport és lifestyle brandnek. Mivel 2020-ban a leggyorsabban növekvő női streamer volt, így már az eddigi karrierjével is rengeteget tett azért, hogy a hobbi szintű videojátékozás jó hírét terjessze.
Az interjú során elmondta, hogy egyik fő célja, a női játékosok támogatása és a videojátékok körüli stigmák lebontása.
"Amikor én felnőttem, sokat szívattak, mert játszottam. Eltitkoltam inkább az egészet. A szerencsém az volt, hogy olyan családban nőttem fel, akik elfogadták a hobbimat, de megtanultam, hogy nem mindenki nevelkedett ilyen pozitív környezetben."
A streamer kifejezetten örül, hogy a társadalom egyre jobban elfogadja a játékok világát "egy másfajta szórakoztatási formaként", de közben rengeteg női játékosnak még mindig bujkálnia kell. Ezért is érezte fontosnak, hogy filmekkel, vagy sorozatokkal közelebb lehessen hozni a társadalom nagyobb részéhez a jelenséget, és persze hozzátette, hogy szívesen vállalna még színészi feladatokat a jövőben is.
A Családi kiruccanás nem különösebben maradandó film, és a háttérben húzódó gamer-szál is kissé suta és esetlen módon foglalkozik a kérdéssel, de játékosként tényleg jó volt látni, hogy egy alapvetően más stílusú, más konfliktusokra építő alkotásban úgy kap helyet a videojátékok jelensége, kérdésköre, hogy nem a szokványos sztereotípiák mentén mutatják be azt. Érezhető benne a fiatalosch megközelítés, az újabb generációt megcélzó kreatívok kissé suta botladozása, de az ötlet mindenképpen ügyes húzás, feltehetően többet érhet el egy tömegfilmben mutatott normalizációs kísérlet, mint a szakértői cikkek hada, amelyek igyekeznek a mindenkori szülőknek utat mutatni a modern kor kihívásait illetően.
Nyilván ez volt a mára már nevetségesen túltolt - mondjuk úgy, bár hibás kifejezés, de legalább közérthető - woke szórakoztatóipari jelenség eredeti célja is: úgy, és olyan gyakran ábrázolni egy társadalmi réteget, hogy az normalizálja őket, a mindennapi élet átlagos szereplőiként látva talán a kevésbé befogadó emberek számára is közelebb kerülhetnek. Ahogy a nyolcvanas évek filmjeiben is minden rendőrfőnök fekete volt, és most kötelezően mindig akad egy meleg pár a legtöbb elmesélt történetben, úgy a gamereknek is bérelt helye lehet a következő években a hollywoodi történetmesélésben. Mert az egyenlőség ott kezdődik, hogy ez idővel már fel sem tűnik, így erőltetni sem kell, s magyarázni sem, miért vannak jelen egy szimpla sztoriban, ami nem is feltétlenül róluk szól.
Akár egy olyanban is, ahol egyébként simán belefér, hogy apu embereket öl, ezt ugyanis már régen elfogadta a társadalom valamiért.
