- Egy rajongó látványos videót készített arról, milyen lenne az egyiptomi God of War.
- Ez a Peaky Blinders videó olyan, mintha egy modern Mafia-játékot néznénk.
- Két percnyi gameplay fájdítja a szívünket egy modern Half-Life 2-remake után.
- Csodát művel a GTA: San Andreasszal az Unreal Engine 5.
Ez csak négy hír azon Unreal Engine 5-ös demókról, amikről nálunk olvashattál, de az elmúlt hónapokban szabályosan elárasztotta az internetet ez a fajta kontent. Nem játékokról, pusztán concept trailerekről van szó, amelyek lényege, hogy egy korszerű motor (értsd: Unreal Engine 5) segítségével frissítenek fel klasszikus játékokat, egy rövid klip erejéig megmutatva, hogyan nézhetnének ki ma. A látszat ellenére ezek nem remake-ek, nem játszható demók, hiszen azokon hatalmas csapatok dolgoznak évekig (ugye, EA Motive?).
Fontos még, hogy sosem hivatalosak, nem az eredeti címek fejlesztői vagy más profi csapatok készítik, hanem "rajongói" projektek, azaz elvileg szabadidős barkácstevékenység ez, amelynek elvileg semmi más célja nincs, csak hogy tisztelegjen a klasszikusok előtt, és jó esetben ötleteket adjon a stúdióknak arról, hogy mit kíván a nép. A nép pedig természetesen fazonigazított Half-Life 2-t, 4K-s textúrákkal megbolondított Max Payne-t és sivatagos-piramisos God of Wart akar. Ezek persze csak fantáziák, tudjuk jól, hogy a videojáték-ipar nem így működik, mégis bizsergető a gondolat: mi lenne, ha…? Pontosan erre játszanak és ezt használják ki ezek a videók.
Azért fogalmazok ilyen keményen, mert eljutottunk oda, hogy a gombamód szaporodó concept trailerek létezése bizony gondokat okozhat. Nem feltétlenül az egyes videókkal van a baj (bár azokkal is, ezt mindjárt be is bizonyítom), hanem magával a kisebb iparrá fejlődött alapkoncepcióval és azzal, ahogy ezt az egészet prezentálják.
Egyre többen pedzegetik, hogy valami nem oké ezzel az egésszel. Legutóbb Ausztrália egyik legdühösebb férfija, az FPS-kritikákban és -elemzésekben utazó (amúgy elképesztően vicces) GmanLives készített egy kimerítő YouTube-videót a jelenségről. Érdemes megnézni, tanulságosak a gondolatai, és (el sem hiszem, hogy ezt 2022-ben le tudom írni) a kommentek is éleslátóak. Lássuk tehát, mi a baj a concept trailerekkel, és mi a teendő, ha szembejön egy újabb példány!
Nem is néznek ki olyan jól
Fogalmazzunk pontosabban: jól néznek ki ugyan, de ez kizárólag az Unreal Engine 5 képességeinek (és piacterének) köszönhető, nem a trailerek kidolgozottságának. Ahogy egy fejlesztő megjegyezte a fenti videó alatt:
Unreal Engine-ben dolgozó hivatásosként mondom, hogy ezek a videók állandó viccek témái a kollégák közt.
Főleg az a baj, hogy szinte nincs is bennük semmi, amit a fejlesztők a saját kezükkel alkottak volna, kizárólag az engine előre elkészített, megvásárolható vagy ingyen letölthető assetjeit (tárgyait, környezeti és karaktermodelljeit) használják, azokat is össze-vissza. "Elmondani sem tudom, milyen idegesítőek ezek a videók" - meséli egy level designerként dolgozó kommentelő. "Összedobnak egy környezetet kész elemekből úgy, hogy valamennyire hasonlítson egy másik játékhoz, ráraknak egy sétálós animációt, amit én is elkészítek tíz perc alatt (és én ebben nagyon nem vagyok jó), majd mindenki dicséri, cikkeznek róla, úgy tesznek, mintha valódi, készülő projekt lenne, az igazi játékokon keményen dolgozó fejlesztőkkel pedig nem foglalkoznak."
Ráadásul így is tele vannak hibával: semmiben lebegő vagy egymásból kilógó tárgyak, furcsán mozgó végtagok és egyéb glitchek bukkannak fel lépten-nyomon. Emlékezetes például az elhíresült San Andreas-trailerben az arccsontból meredő szemüveg és a rettenetes animáció; erről egyébként végül kiderült, hogy az egész lopott.
Mindegyik pont ugyanolyan
Rajongói projektként hivatkoznak ezekre a videókra, a hibákat tehát igazán illene megbocsájtanunk. Sikerülne is, ha nem ugyanazt a koreográfiát látnánk újra és újra:
A főhős, aki többé-kevésbé hasonlít az eredeti játékbeli önmagára, áll valahol. Hosszan, túl hosszan mutatják a helyet, ahol elvileg történnie kellene valaminek. Végül elindul. Feltűnik egy nagyobb ellenfél - csak feltételezzük, hogy az, ugyanis nem mozdul -, a játékos körül pedig szintén mozdulatlan NPC-k állnak, vagy azok se. Egyszer csak mintha történne valami. A zene fokozódik, szinte várjuk, hogy jöjjön az igazi gameplay, vagy egy arra emlékeztető képsor, de nem: a kép elsötétül, a trailernek vége.
Hogy meggyőzőbb legyen, általában odabiggyesztenek valami HUD-ot is, mozdulatlan minimappel, amelynek gyakran köze sincs ahhoz a pozícióhoz, ahol az "akció" zajlik. Akad olyan videó, ahol - nem vicc - egyszerűen csak kiírták, hogy HUD, és ezzel letudták a kérdéskört. Ehhez képest szinte mellékes, hogy Hulk - akinek szintén van egy ügyesen az Amazon: Ügyvéd premierjéhez igazított concept trailere - ráérősen sétál, Vasember pedig futkározik az utcán egy másik videóban. Hagyjuk ezt leülepedni: Vasember. Futkározik.
Nincs feltétlenül közük az eredeti játékhoz
Itt-ott egész szépen eltalálják a hangulatot, de ez általában a véletlen műve. A Half-Life 2 "újragondolt" trailere azért működik, mert kelet-európai környezetben játszódik, és mint tudjuk, City 17 is valahol errefelé található. Ugyanilyen építészeti stílusba komponálták azonban a Silent Hill UE5-ös trailerét is, ami különösen fájó, hiszen a címszereplő helységnél tipikusabb amerikai város nincsen. (Leszámítva persze a félig megnyúzott nővérkéket.) A jól ismert ellenfelek helyett ráadásul alap zombikat kapunk, plusz egy az egyik epizódból rosszul exportált, éppen ezért négyméteres Pyramid Headet. Némi köd felbukkan, a fojtogató atmoszférának azonban nyoma sincs.
Valamiért posztapokaliptikus világba helyezték a Bully gördeszkázó főszereplőjét, aki egyébként negyvenévesnek néz ki, a Need for Speed: Most Wanted autóinak pedig nem forognak a kerekei. A példákat bármeddig sorolhatnánk.
Csak a fentiek miatt persze nem lenne elegáns beszólogatni a rajongóknak, akik a szabadidejüket áldozzák fel, hogy elkészítsék ezeket a videókat. Nem is szólogatnék be, ha tényleg rajongók készítenék a szabadidejükben. A helyzet azonban az, hogy az egész concepttrailer-biznisz egy YouTube-csatornán összpontosul: a TeaserPlay munkásembere(i) szakmányban készítik őket, minimális energiabefektetéssel és többmilliós nézettséget generálva. Ezzel pedig máris akadnak bajok.
Könnyű kereset
A TeaserPlay hetente két-három videóval jelentkezik az Unreal Engine 5 megjelenése óta, és nem úgy tűnik, hogy lassítana. A csatornának jelenleg 110 ezer feliratkozója van, maguk a videók azonban a fél-egymilliós nézettséget is elérik, a GTA VI Amazing Showcase címűt pedig majdnem kétmillióan látták. Értsd: főleg abból szerzik a nézettséget, hogy a hatásvadász címadásnak hála jó helyen bukkannak fel a keresésekben és terjeszti őket az algoritmus is ajánlott videóként, mintha nem lenne holnap. Ez pedig már tisztességes bevételt jelent a csatornának kevés munkával. Jó nekik, nem irigylem tőlük, csak nem árt tudni, hogy erről szól a projekt, amely sajnos ezen felül is káros.
Megtévesztő
Mi tudjuk, hogyan és miért készülnek a concept trailerek, az átlag internetező tájékozottságát és kritikai gondolkodását azonban ne becsüljük túl. Erre apellál a TeaserPlay is: a videók alatti kommentekből kiderül, több ezer játékos hiszi szentül, hogy ezek valódi fejlesztőcsapatok által készített, megjelenés előtt álló játékok előzetesei, és ennek hangot is adnak. A csatorna üzemeltetői ezeket és a pozitív kommenteket meghagyják, a többit törlik; a jelek szerint a moderálásba és a látszat fenntartásába sokkal több energiát ölnek, mint a videók elkészítésébe. Pörgessetek csak végig egy-két kommentfolyamot, egészen elkeserítő a látvány.
Ha ez nem lenne elég, a TeaserPlay (amely saját, tört angollal megfogalmazott bevallása szerint "független, 3D-s munkákat és animációkat alkotó grafikusok csoportja", céljuk pedig, hogy "tisztázzák a rajongók elvárásait a játékfejlesztők felé") minden egyes videó előnézeti képére gondosan odabiggyeszt egy hivatalos PlayStation vagy PS5-logót, ezzel is azt sugallva, hogy amit látunk, valódi.
Természetesen túldimenzionálni sem szeretném a problémakört, hiszen ezek a trailerek konkrétan (legalábbis anyagilag) senkinek sem ártanak, az etikai és morális aggályok pedig eltörpülnek amellett, hogy mit művelnek a nagy stúdiók a saját beosztottjaikkal és hogyan húznak le minket, játékosokat. Azt azonban csodásan illusztrálja, hogy hogyan képes kihasználni az emberi hiszékenységet pár rajongónak öltözött vállalkozó.
