Sokféle módon lehetne elemezni, apró kis cafatokra cincálni a Pókember: Nincs hazaút (Spider-Man: No Way Home) ma érkezett első hivatalos előzetesét. Belőlem személy szerint a gyerekkora nagyját a '90-es években eltöltő kissrácot hívta elő újra a trailer, ezért pedig végtelenül hálás vagyok a Sonynak és a Marvelnek.
Pókember gyakorlatilag az első nagyobb nyugati szuperhős volt, aki rendszeresen megyejelnő képregénysorozatot kapott Magyarországon - a Batman, a Superman, az X-Men, no és persze a Marvel hősök változatos kalandjait elmesélő Marvel Extra csak később érkezett. A Csodálatos Pókember képregény itthon 1989-ben startolt el, én pedig picivel később csatlakoztam be a történetfolyamba, mivel '87-ben születtem. Az első füzeteket még nagymamám olvasta fel nekem, később pedig magam is rendszeres vásárlóvá váltam. A széria a 127. számmal szűnt meg. Később újraindult, de ekkor már az klasszikus sztorik helyett az Ultimate Spider-Man történeteket olvashattuk benne.
Szerencsésnek mondhatom magam, mivel közel az összes régi Pókember képregény ott sorakozik szépen eldobozolva a régi gyerekszobámban (azt hiszem az eleje tájékáról hiányzik még pár lapszám, egyszer pótolni kéne ezeket is). A 2000-es évek elején simán besétálhatott bárki a Semic kiadóhoz, és eredeti(!) áron megvásárolhatta a régi füzeteket. Ez azt jelenti, hogy pár forintért lecsaphatott a készlet erejéig bárki a '90-es években megjelent, ma már egyébként komoly anyagi értéket képviselő füzetekre. Így bővítettem ki én is akkor gyűjteményemet. És így vettem meg például az 1990-ben kiadott A Csodálatos Pókember és a Démonirtó című különszámot.
Nyilván a Pókember: Nincs hazaút teljesen más történetet mesél majd el teljesen más szereplőkkel, de egy valami azonos a film és az említett képregényfüzet között: Pókember bajban van, Strange doki pedig varázslatokat előrántva a ruhaujjából segít rajta. Ez az alapfelállás pedig nekem magát a '90-es évek esszenciáját hozta vissza egyetlen szempillantás alatt.
Pókember ekkor még egészen az a világmegváltó hős volt, mint napjainkban, kozmikus kalandokba is ritkábban keveredett, és egyáltalán nem volt még tagja a Bosszúállóknak (avagy a régi képregényes fordítás szerint a Bosszú Angyalainak). Ha nagyobb galibába keveredett, akkor segítséget hívott hatalmasabb erőknek parancsoló barátaitól, például elég gyakran Doctor Strange-től. A Pókember: Nincs hazaút előzetesében pedig pontosan ezt láthattuk, immár a filmvásznon.
Kölyökként még azt játszottam, hogy a hátsókertben harcolok a kígyóemberek ellen Strange oldalán Pókemberként (tényleg ez A Csodálatos Pókember és a Démonirtó sztorija röviden összefoglalva), most pedig, ha minden jól megy és nem jön újabb halasztás, idén decemberben már azt nézhetem meg, Benedict Cumberbatch és Tom Holland hogyan állítja feje tetejére az egész multiverzumot.
Mindig is imádtam azokat a Pókember-történeteket, melyekben barátságos és közkedvelt hálószövőnk valamelyik társa oldalán küzd, úgyhogy én hatalmas lelkesedéssel várom a bemutatót.
Megpendített esetleg nálatok is hasonló nosztalgikus húrokat a Pókember: Nincs hazaút? Ha igen, akkor meséljetek róla bátran lent, a kommentek között!
