Álomszerűen alakult a Warhammer 40,000 univerzum rajongói számára az elmúlt másfél év, nem utolsósorban azért, mert a Games Workshopnak az utolsó pillanatban sikerült megállapodásra jutnia az Amazonnal a Henry Cavill főszereplésével készülő sorozatról, amelynek a munkálataiból Superman és Ríviai Geralt megformálója executive producerként is kiveszi a részét. Cavillről tudjuk, hogy óriási geek: amellett, hogy aktívan WoW-ozik és rajong Andrzej Sapkowski fantasyvilágáért, imádja a sötét és komor 41. évezredet is, így bizakodhatunk, hogy valóban jó kezekbe került a produkció, és nem megy majd szembe a kreatív irány a lore-ral, ahogy történt a netflixes Vaják esetében.
Mindezzel párhuzamosan videójátékos fronton is kellemes benyomások értek minket. Az Istencsászár áldását viselő első szerepjáték, a 2023 decemberében kiadott Warhammer 40,000: Rogue Trader annak ellenére sem vallott szégyent, hogy ritka sűrű mezőnyben (Baldur's Gate 3, Cyberpunk 2077: Phantom Liberty, Diablo IV, Final Fantasy XVI, Hogwarts Legacy, Starfield) kellett megvetnie a lábát. Aztán alighogy megszilárdítottuk kalmárdinasztiánk pozícióját a Koronus térségben, vészhívás érkezett a Recidius-rendszerből, mi pedig ismét magunkra öltöttük Demetrian Titus páncélját. A 13 évvel az első rész után érkezett Warhammer 40,000: Space Marine 2 váratlanul nagyot ment, mostanra több mint 6 millió példányban kelt el. A szakma pedig - velünk együtt - nem győzte dicsérni a Saber Interactive-ot, amiért nem hódolt be az uralkodó trendeknek, és ahelyett, hogy soulslike címet faragott volna belőle, tradicionális, az Xbox 360-as/PS3-as éra szellemiségét tükröző akciójáték formájában tálalta a tiranidák invázióját.
A siker láttán nem hezitált sokáig a Saber Interactive, a Focus Entertainment és a Games Wokshop hármasa, hanem bejelentette a harmadik epizódot, amelyre vélhetően nem kell megint egy évtizedet várnunk, de nagyon is valószínű, hogy már a 10. konzolgenerációt fogjuk taposni, mire elkészül. Ez nem is feltétlenül baj, mivel a fejlesztők látvány, méret és ambíció tekintetében is szintet kívánnak lépni a játékkal, és ez sokkal könnyebb úgy, ha nagyobb a mozgásterük, mint amit a jelenlegi hardverek megengednek. Természetesen folytatódni fog a kampány, hiszen a Space Marine 2-nek az első rész cselekményéhez visszakanyarodó befejezése számos kérdést felvetett, és izgatottan várom, hogy megtudjam, mit hoz a sors Titus számára.
Tovább előre a feloldozás útján
Az meglehetősen valószerűtlen, hogy a Saber az első részt jegyző Relic terveit hasznosítaná újra, amelyekben történetünk eretnekséggel megvádolt hősét végérvényesen kizárták volna az Ultramarines káptalanból, akinek ezért egyedül, segítség nélkül kellett volna túlélnie a második felvonás megpróbáltatásait, hogy a harmadikban saját rendházat alapítson a hozzá hűséges űrgárdistákkal. Nem kizárt, hogy a Relic ily módon mesélte volna el a Blood Ravens eredettörténetét, azét a káptalanét, amelyet a stúdió kimondottan a Dawn of War szériához alkotott meg a Games Workshop engedélyével. Titus hűsége ezzel szemben megingathatatlannak tűnik Roboute Guilliman primarcha hagyatéka és az Istencsászár iránt a Saber-féle folytatásban, szóval arra számítok, hogy újfent rácáfol majd azokra, akik kétkednek benne. Mindazonáltal nem bánnám, ha a Space Marine 3 eseményei próbára tennék az elhivatottságát, sőt nemcsak őt állítanák morális döntéshelyzetek elé, hanem a játékosokat is. Értsd: ha esetleg egy trilógia záródarabjának szánnák a következő felvonást, akkor az lenne a legjobb, ha beleszólást kapnánk a történet alakításába.
Tudom-tudom, egy kalmárfejedelem világnézete sokkal rugalmasabb egy űrgárdistáénál, de a Rogue Tradernek pont az volt a legnagyobb erőssége, hogy a két véglet (meghalni az Istencsászárért vagy szolgálni a Káoszt) között olyan utat is kínált amelyben a dogmákat felülírta a meggyőződés, hogy többre megyünk ösztönzéssel, mint ösztökéléssel, és hogy a kegyelem nem gyengeség. Márpedig Titus többször is tanújelét adta, hogy van benne együttérzés, nem közömbös számára, hogy mi történik az emberekkel. Ez persze nem jelenti azt, hogy kíméletesen bánna az Impérium ellenségeivel, arra senki se számítson, hogy megkegyelmezne például Nurgle vagy Khorne fanatikus követőinek, vagy ne lyuggatná ki gondolkodás nélkül egy ork irháját. Elképzelhető azonban, hogy talán nem húzná meg azonnal a ravaszt, ha egy aeldari kerülne az útjába, pláne, ha az utóbbi nem támadna rá. Éppen ezért nem mindegy, hogy a Saber melyik frakcióval állítja majd szembe Titust és az ultragárdistákat.
Égesd meg az eretneket! Öld meg a mutánst! Tisztítsd meg a tisztátalant!
Bármennyire is élveztük a harcot a rajokban támadó tiranidák ellen, szinte kizárt a visszatérésük a harmadik részben, ennél még arra is több esélyt látunk, hogy a Saber visszahozza az orkokat, akiknek a sorait Titus és társai alaposan megritkították az első Space Marine-ben. De sokkal valószínűbb, hogy az alkotók már felvezették a következő nagy ellenséget, amikor megmutatták, hogy a kampány utolsó helyszíne, Demerium egy necron sírvilág is egyben. Az évmilliókig tartó hibernációból felébredő, lenyűgöző technológiával bíró androidok kérlelhetetlen ellenségei lehetnének Tituséknak. Felbukkanásuk a sorozatban az újdonság erejével hatna. Nagy téteket tennék továbbá arra, hogy a háttérből megint a Káosz erői fogják mozgatni a szálakat, de remélhetőleg nem újfent az Ezer Fiak, hanem a változatosság kedvéért egy másik frakció, mondjuk például Khorne Világfalói, Nurgle Halálgárdája vagy egyenesen maguk a Káoszdémonok.
Személy szerint jobban örülnék azonban, ha olyan ellenséggel kellene szembenéznünk, akikről nem mondható ki egyértelműen, hogy gonoszak, csupán mások, és a céljaik ütköznek az Impériuméval. Az egykoron az egész univerzumot uraló eldák (nem összekeverendők szadista rokonaikkal, a sötét eldákkal), a nagyobb jóért küzdő T'au Birodalom, vagy a nagyon laza értelmezésben a Warhammer 40,000 törpéinek megfeleltethető Votann Ligái tökéletesen alkalmasak lennének erre a szerepre. De merjünk nagyot álmodni, és ne zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy a Saber megelégszik egy-két frakcióval, minél többel találkozunk, annál jobb, amíg persze nem esik szét emiatt a sztori. Mindenesetre találtok alább egy szavazást, hogy megnevezhessétek a favoritotokat. Nem soroltam fel minden frakciót, csupán a Games Workshop oldalán jelenleg feltüntetett seregeket, ám létezik olyan opció is, hogy kommentben írjátok meg, melyiket szeretnétek a harmadik részben látni.
Ami a játékmenetet illeti, a Space Marine 2 alapjai nagyszerűek, de ez nem jelenti azt, hogy a Saber ne tudná kibővíteni a lehetőségeket. A folytatás egyértelműen egy szabadabban felfedezhető csatabárka után kiált, ahol már szóba is elegyedhetünk végre az NPC-kkel ahelyett, hogy csak a közelükben lézengve hallgatóznánk. És ha már az űrhajónál tartunk, nem is értem, miért nem vehettünk még részt űrcsatában a Space Marine sorozatban, holott a Warhammer 40,000 világában ehhez minden feltétel adott. Aktív részvételről beszélek, az átvezetők nem számítanak annak. Ahogy az sem járja, hogy csupán szemtanúi lehetünk az űrgárdisták hadi szerkezetei által végzett pusztításnak, mikor irányíthatnánk is egy-egy küldetés erejéig egy Thunderhawkot vagy egy Land Raidert, akár úgy, hogy arra az időre egy másik karakter bőrébe bújunk. Rengeteg lehetősége van a Saber csapatának arra, hogy még jobbá és szórakoztatóbbá tegye a kampányt éppúgy, mint a kooperatív és kompetitív multit.
Gyaníthatóan a harmadik részben is kapcsolódni fog majd a PvP és a PvE módok narratívája a sztorimód cselekményéhez, ezen kár is lenne változtatni. Ugyanakkor a készítők helyében átvinném a felszerelés kiválasztásának és fejlesztésének lehetőségét kiterjeszteném a kampányra is. Ezen feül pedig megfontolnék egy aszimmetrikus játékmódot - nem a meglévők helyett, hanem azok mellett -, amelyben az űrgárdistákat továbbra is egy-egy játékos irányítaná, ám velük szemben nem egy megegyező létszámú, és hasonló tűzerőt képviselő káoszgárdista osztag sorakozna fel, hanem egyetlen, a csatateret felülről szemlélő játékos parancsára indulnának rohamra a jellemzően rajokban, hordákban támadó ellenfelek. Ő jelölné ki számukra a célpontokat, miközben a legjobb belátása szerint gazdálkodna a rendelkezésére álló erőforrásokkal. Nyilván nem szabadíthatna rá az űrgárdistákra végtelen mennyiségű tiranidát vagy orkot.
Bárhogy is döntsön végül a Saber a multiplayert illetően, nagyon remélem, hogy a Space Marine 3 utógondozása ugyanabban a szellemben zajlik majd, mint a második részé. A csapat ingyen bővíti a játékot még éveken keresztül, nem vár fizetséget az új küldetésekért, játékmódokért és egyéb funkciókért, fejlesztésekért cserébe, pusztán a kozmetikai jellegű holmik miatt kell a zsebünkbe nyúlnunk, és ez azért olyan kompromisszum, amivel együtt lehet élni.
