Mindig katasztrófaturista mentalitással tudom szemlélni, ha egy televíziós hír- vagy magazinműsor hozzányúl a "MILYENEK IS EZEK A GAMEREK?" témához, 20 éve küzdök azzal, hogy a társadalmi beidegződéseket, sztereotípiákat lebonthassuk érdemi párbeszéddel a kérdésben - legtöbbet persze itt, a GS-en tettük ezért, emiatt is fontos ez a téma számomra.
Ám mégis ott a probléma, hogy az ember okoskodhat a saját háza táján, annak a célcsoportnak, akivel alapvetően közös az érdeklődési köre, jobb esetben az életfelfogása, sokkal nagyobb kihívás elérni azokat, akik szenvednek attól, hogy gyermekük olyan, amilyen, rosszabb esetben lenézik, utálják, hibáztatják a videojátékokat, a gaming kultúrát pedig a társadalom ellenségének tekintik.
A "bezzeg az én időmben" jelenségről van szó, amelyet minden generáció magáénak érez, azt gondolja, hogy az ő korosztálya volt az utolsó, amely még normális értékrend szerint nőtt fel, azóta csak leépül a világ, értékválság van, minden elrohad, megérett a világ a pusztulásra, és még nyugodtan lehet folytatni a felsorolást kommentekből idecitált félmondatokkal, amelyeket az összes fotelpszichológus, kanapészociológus, rekamié-nevelési tanácsadó pufogtat két receptmegosztás, és mások kurvaanyázása között.
És akkor jön a tévé, minden tény és tudás szelencéje, ahol aztán jól megmondják a tutit. A Leet szúrta ki az ATV riportját, amelynek már a címe is beszédes:
"Ami nekünk a játszótér volt, az nekik a videojáték! Mit tegyünk a függő gyerekekkel?"
Nézzétek meg, hogyan közelítik meg az egész témát.
Én már attól is nagyon boldog vagyok, hogy nem az egész riport csak a jelenség démonizálásáról szól, de azért nagyon messze vagyunk attól, hogy a szülők érdemi útbaigazítást kapjanak, főleg saját felelősségük kérdését illetően. Ugyanis nagy vonalakban:
- a riporter elmondja, hogy nem szereti a "bezzeg az én időmben" felütést, majd elregéli, hogy az ő idejében még játszótéren játszottak a gyerekek
- a sokat játszó gyerek mesél arról, hogyan éjszakázik, aztán kiderül, hogy a család összefogott, hogy megmentse a függőségtől
- a pszichológus kiemeli, hogy a játékok világa BEDARÁLJA a fiatalokat, és vannak egészen extrém esetei, akik sem enni, sem vécézni nem mennek ki játék közben
- a kicsit irányított kérdésre, mely szerint a gyerekek szívesebben élnének-e videojátékok világában, már-már propagandista lelkesedéssel vágja rá, hogy igen
- a "jó zsaru" pszichológus (Tóth Dani egyébként, akivel többször is dolgoztunk már együtt, és mond nagyon jó dolgokat) legalább beszél valamennyit arról, hogy mennyit számít az egyensúly, a családi környezet, a motiváció kérdése annak megítélésében, hogy valaki függő-e, és hogy a játékhasználat lehet menekülés is a családi problémák előtt (ez lenne az egyik legfontosabb üzenet amúgy)
- valamiért bemutatják Tvrtko fia, Vujity-Zsolnay Barnabás WoW rekordkísérletét, ami először borzalmas dolognak tűnik, majd kiderül, hogy pozitív, mert jótékonykodott is
- mutatnak egy anyát, aki szerint a "virtuális világ" a gyengék játszótere, és ő maga le szokta kapcsolni az áramot, hogy a gyerekek ne játszanak, ami nem tesz jót a hűtőnek
- kiemelődik, hogy fontos, hogy a szülő megismerje, mit csinál a gyerek, mert SAJNOS tiltani mindent ma már nem lehet, ezért kell párbeszéd is, kár, hogy egy szülő átlagosan alig napi 7 percet beszélget a gyerekével
Ha én egy laikus szülő vagyok, ebből nagyon nehezen tudnám kihámozni, mit is kellene tennem, de arra bőven elég lenne a riport, hogy azt lássam, másnak is gondja van a gyerekével, mindenről a videojátékok tehetnek, én mosom kezeimet, megyek tévézni, meg kiírom Facebookon, hogy megérett a világ a pusztulásra.
Ha véletlenül valaki mégis többet szeretne, akkor:
- különösen büszkén ajánlom azt a kiadványt, amit az NMHH-val közösen készítettünk a szülőknek és pedagógusoknak, teljesen ingyen letölthető.
- a GS Extra Life rovatában számtalan szakértői írás, kutatás, értekezés olvasható sokkal mélyebben és részletesebben
- Mazurral közösen volt egy Képernyővédő podcast sorozatunk, amit remélhetőleg még folytatni fogunk egyszer, amikor lesz bármi időnk. Ebben szakértő vendégek segítségével igyekeztünk választ adni a szülőknek fontos kérdésekre, nem könnyű szembesülni ezekkel, annyit elárulok előre, nem a mainstream "hibáztassuk a világot saját felelősségünk keresése helyett" vonalat erősíti ez a széria.
Ha csak egy olyan szülő is az ATV-nél mélyebben beleássa magát a témában, már nyertünk.
