Ha olvassátok a GS cikkeit (és hát miért is ne tennétek), vagy láttátok a tegnap esti BlizzCon 2023 közvetítésünket, akkor nektek talán nem újdonság, de a többiek kedvéért hadd mutatkozzam be: Hunter vagyok, 2005 óta aktív World of Warcraft játékos. A kapcsolatom nem volt mindig felhőtlen az MMO-val, de még akkor is, amikor a főiskola és a szerkesztőség között ingáztam, is találtam 10 percet arra, hogy a kolesz szobám sarkában, az Asus eeePC-m 10 colos képernyője felett görnyedve virágot szedjek a Pandaren karakteremmel.
Itt voltam, amikor az első kiegészítő megjelenése után mindenki szidni kezdte a The Burning Crusade sci-fi témáját, itt voltam, amikor az emberek a WoW halálát kiáltották ki a Wrath of the Lich King könnyedebb fejlődési struktúrája és raidjei miatt. Láttam mindent az elejétől mostanáig, és épp ezért voltam annyira dühös a Blizzardra az elmúlt néhány évben.
Hogy jutottunk ide?
A World of Warcraft jelenlegi kiegészítője, a Dragonflight kritikai és rajongói oldalról is nagyon jól fogadott tartalmi csomag lett, de az azt megelőző párossal más a helyzet. A Battle for Azeroth és a Shadowlands rengeteg problémával küszködött, nem nehéz látni, miért. Ez volt az a két kiegészítő, ami a Blizzard fennállásának talán legviharosabb körülményei között született: perek, ipari problémák, és vezetők cserélgették egymást. Menet közben szépen egyenként leléptek a World of Warcraft világának alkotói, és egy új csapatnak kellett összekaparnia az univerzum maradványait.
Ugyan a kavargások során sikerült összeállnia egy kétségtelenül tehetséges és szenvedélyes bandának, az átállás viharai megtépázták a játékosközösséget. Steve Danuser (a World of Warcraft vezető írója) elkezdett minden lore könyvet azzal kommentálni, hogy "hát ezek a történetek csak bizonyos szemszögből igazak", eltiporva minden köteléket a korábban felállított kánonnal. Ez, a játékélmény sebeivel elvágta a rajongótábor kötelékeit a franchise-zal, és átkergette őket a konzisztens minőséget garantáló riválishoz. Egyik hónapról a másikra százezrek vándoroltak Eorzeába és annyi új Final Fantasy XIV játékos lett, hogy a Square Enix kénytelen volt befagyasztani a játék eladásait. Én így is, úgy is jól jártam (imádom mindkét MMORPG-t), de fontos látni a problémát: a Blizzard össze-vissza szerencsétlenkedett több mint négy éven keresztül, és mindenkinek elege lett.
Ezért volt annyira fontos nekünk a tegnap este.
Micsoda? Végre van egy terv?
Az év elején Chris Metzen, a World of Warcraft keresztapja visszatért a Blizzardhoz. A közösség egy része ezt a megváltás első jelének vette, de én magam némi szkepticizmussal fogadtam az egészet. A játékfejlesztés folyamata jelentősen megváltozott, mióta a 2000-es évek elején Chris felhányta Azeroth térképét egy falra és kijelentette, hogy "ez a világunk". Ma évekre előre születnek a kiegészítők tervezetei, mindennek végig kell mennie producereken, kiadókon, marketingeseken, pénzügyi tervekhez kell idomulnia. Hogy Metzen, a saját fejében élő művész mit fog tudni így kihozni ebből a jelenlegi katasztrófából az számomra kérdéses volt. Számára nem.
A tegnap estének határozott üzenete volt: "szarakodtunk évekig, ennek most itt a vége". A World of Warcraft csapatnak tervei vannak, magabiztosak ezekben, és le fognak szállítani mindent, úgy, ahogy mi, játékosok kértük. Mindezt egy három felvonásos kiegészítőfolyamban, a Worldsoul Sagában fogják megoldani: a sztorit, amit a WarCraft III-ban lefektettek, és amihez hozzácsaptak nem kevés extrát az elmúlt 20 évben, most végigviszik annak lezárásáig. Van cél, megvannak a főszereplők, készen áll minden.
A három új kiegészítő felvezetése egy pillanat alatt elfújta a dühöt, és az azt követő apátiát, amit a Battle for Azeroth és a Shadowlands okozott. A sztoricsapat összekaparta a két vállalhatatlan bukás hasznosabb maradványait, kidobták a maradékot, és elindultak abba az irányba, amelyiket a 2000-es években már kiköveztek elődeik. Ez azért annyira fontos, mert a közösség (velem együtt) végre ismét érdeklődhet a lore iránt. Végre van miért foglalkozni a könyvekkel, a sztorival, és mindennel, ami a WoW körül forog. Így, hogy az irány tiszta, minden értelmet nyert. Persze mindez csak lelkes reménykedés lesz, ha az első új kiegészítő, a The War Within nem fog jól elsülni.
Megyünk a föld alá
A The War Within az első felvonása az új sztoriszálnak, és amit eddig láttunk, az bíztató. "Hé srácok, láttuk, hogy szeretitek a kaszt-specializációkat, szóval pakoltunk specializációkat a specializációitokba" - kiáltott fel a csapat. Kapunk ugyanis egy új alkaszt rendszert, de mellette érkezik egy új típusú tartalom, a Delve is.
Amikor újfajta játékstruktúráról van szó, akkor a Blizzard mindig pengeélen táncol. A World of Warcraft közössége alapvetően megegyezett abban, hogy a raideknek (10-30 fős zónák, brutális harcokkal és még brutálisabb jutalmakkal) kellene lenniük a legjövedelmezőbb endgame tartalmaknak. Ha a Mythic nehézségű raidekkel egyenértékű szerelést lehet kapni dungeonokból vagy a nyílt világ bizonyos küldetéseiből, akkor minek szervezkednének az emberek és tanulnának meg hosszú, nehéz harcokat? Ettől függetlenül a WoW csapat egyre nyitottabbnak tűnik azzal kapcsolatban, hogy mindenkihez hozzávágja a játék legerősebb felszereléseit.
Ennek a szabadságnak lesz egyik alapköve a Delve.
A fejlesztői panelen elmondták, hogy ez egy újfajta endgame élmény, amit egyedül, vagy 5 fős társaságban is pörgethetünk, és bizony komoly jutalmakat szedhetünk ki belőle. Az igazság az, hogy ezzel a világon semmi gond nincs. A World of Warcraft eleve azzal lett népszerű, hogy kellemesebb casual élményt kínált, mint versenytársai. Ennek csak kiegészítése lesz az, hogy a Delvek is endgame szereléssel fogják jutalmazni a kalandozókat. Az persze a jövő zenéje, hogy az apróbb részletek hogyan alakulnak a rendszerrel, de a WoW-nak nagy szüksége volt egy újfajta játékelemre, ez lehet válasz erre.
Ami az új zónákat, dungeonokat és az új raidet illetik, azok tekintetében kapjuk a szokásos felhozatalt, bár itt is kitűnik a csapat magabiztossága. A The War Within egy évnyire van tőlünk, de a fejlesztői panelen már az új raid tervrajzát mutogatták. A srácok bizony nagyon jól állnak a melóval, és nem félnek kérkedni vele.
Az egész szépséghibája, hogy jó Blizzardos szokás szerint ezt sem úsztuk meg egy szégyenfolt nélkül.
A The War Within 90 dolláros csomagjába belecsempésztek három napos korai hozzáférést, ami mind tudjuk, hogy pusztán üres marketingfogás. A The War Within majd megjelenik, amikor megjelenik, és a normál variánsok vásárlói három nappal később kezdhetik csak kalandjaikat. Egy annyira közösségi élménynél, mint egy MMORPG ez gyalázat: a tehetősebb rajongók már az új maximum szinten fognak lazulni, amíg a többiek a falat kaparják majd a streameket bámulva. Sajnos ez a játékipar új sztenderdje, és a Blizzard jobban szereti követni az ipar legrosszabb trendjeit, mint amennyire az kívánatos számunkra.
Classic+/-
A Cataclysm Classic érkezése kőbe volt vésve. Sokak számára a játék harmadik kiegészítője legalább annyira nosztalgikus, mint a vanilla verzió, de ami a World of Warcraft retró változatát illeti, ott nem is ez volt az igazi kérdés. A közösség nagyon szeretett volna látni egy olyan Classic verziót, ami fogja a Vanilla játékot, és új tartalmakkal toldja meg. A Classic+ néven emlegetett lázálom felépítése kusza üzleti döntés lenne: kevés új előfizetőt hozna be, cserébe fenn kellene tartani hozzá még egy extra World of Warcraft verziót, és hosszú éveken át kellene támogatni azt.
Jelenleg létezik a modern World of Warcraft, a World of Warcraft Classic (ami bővül hamarosan a Cataclysmmel), a World of Warcraft Hardcore és a Classsic Era World of Warcraft (ami a változatlan vanilla játék). Ennyi variáns mellé egy teljesértékű Classic+-t behozni szinte lehetetlen, de a Blizzard így is tartogatott meglepetéseket. Nem pont azt kapjuk, amit szerettünk volna, de kapunk egy új vanilla szezont, ahol változik a szinthatár, és mellé újrakevert tartalmakat, képességeket, élményeket. A Season of Discovery valahol egy sima vanilla szerver és egy új játék között van: nem túl bonyolult fenntartani és támogatni azt, de elég újdonsággal szolgál a nosztalgiázni vágyó tömegeknek.
A megoldás olyan elegáns, hogy hirtelen el se hiszem, hogy a Blizzard ötlete volt.
Holly Longdale valódi bűvész, aki magával hozta az EverQuesttől tanult minden trükkjét a WoW csapathoz. Ezért örökké hálásak leszünk neki, és a Blizzardnak, amiért kezébe adta a Classic csapat gyeplőjét.
Sosem szabadulunk, de nem is akarunk
A nap jelszava a remény: a Season of Discovery, a Worldsouls Saga, és a Cataclysm Classic mind biztosítják, hogy megkapjuk azt a World of Warcraft játékélményt, amire vágyunk. A kavargásokkal és botrányokkal teli éveknek itt vége: Metzen és Longdale kezükbe vették az irányítást, és mindent megtesznek azért, hogy otthon érezhessük magunkat végre újra Azerothban.
Ha soha többé nem hallunk Jailerről és a terveiről, ha magunk mögött hagyjuk Steve Danuser történetmesélési kiskapuit és futni kezdünk végre az úton, amin eddig csak estünk-keltünk szégyenkezve, kavicsokat rugdosva, akkor innentől rendben leszünk. 20 év után nem várok innovációt a World of Warcraft csapatától, de minőséget és szenvedélyt igen, amit pedig tegnap láttam az mindkettő ígéretével kecsegtetett.
