Naivan tehetnénk fel a kérdést, hogy milyen játékokat fogunk majd emlegetni, ha visszagondolunk 2022-re, de nyilván mindenki a többszörös Év játéka-nyerteseket idézi majd fel, meg a Vampire Survivorst, ami sokunk életét tette egyszerre vidámabbá és egy kicsit nehezebbé, vagy talán a Cult of the Lambet, ami a kis költségvetésű alkotások közül emelkedett ki és gyűjtött maga köré lelkes követőket, akár egy szektavezér bárány.
Az viszont biztos, hogy ha négy-öt év múlva valaki leszólít minket az utcán, és megkér, hogy soroljunk fel tíz címet a 2022-es évből, nem az alábbiak ugranak be elsőként. Pedig megvolt a lehetőségük arra, hogy emlékezetesek legyenek, csak valamiért ez nem sikerült: vagy mint játék nem voltak jók, vagy a témájuk nem volt elég figyelemfelkeltő, esetleg nem jókor jelentek meg, vagy elvitte a játékosok idejét valami más. Ellentétben az általunk alulértékeltnek tartott produktumokkal, ezek többsége nem is érdemel második esélyt.
Ghostwire: Tokyo
Általában felhúzott szemöldökkel néztük, amikor bármi újat mutatott a Bethesda a Ghostwire: Tokyóból. Nehezen tudtuk megítélni, pontosan milyen játék lesz, jó-e nekünk, hogy ezen dolgozik a Tango Gameworks, öncélú művészkedés lesz-e a vége, vagy valami tényleg izgalmas. Megjelenés után sem volt sokkal könnyebb dolgunk ezzel, de legalább az kiderült, hogy a harcrendszerből nem hoztak ki mindent, ráfért volna az egész alkotásra még egy-két hónapnyi polírozás, és azt sem bántuk volna, ha nem válik hamar önismétlővé. Nem ez lesz a Bethesda és a Tango legemlékezetesebb villantása, még azt a szűk réteget sem tudta megszólítani, amely egyébként vevő a hasonló témákra.
Rainbow Six: Extraction
Alapvetően nem volt rossz ötlet a Rainbow Six: Siege alapjaira egy taktikázós kooperatív akciójátékot felhúzni, a Siege Outbreak eseménye során sikerült megmutatni, hogy a koncepció működhet, és az inváziót folytató földönkívüliek is elférnek az egyébként többé-kevésbé valósághű játékban. Az Extraction sem lett kifejezetten rossz, mi több, hárommillió játékos próbálta ki a megjelenése hetében, bár ehhez hozzá tartozik, hogy az első naptól kezdve elérhető volt a Game Pass kínálatában. Csak hát semmi olyat nem nyújtott, amit ne láttunk volna már más, hasonló címekben, a mesterséges intelligencia fejlettsége is hagyott kívánnivalót, és a tartalom mennyiségét is lehetett volna növelni.
Grid Legends
Amikor 2008-ban megjelent a Race Driver: Grid, egy olyan kiváló autós játékkal lett több a világ, amilyenre már régóta vártak a zsáner kedvelői. Aztán öt év elteltével kapott egy már nem annyira jó, de még mindig élvezhető folytatást, és azóta a középszerűségben ragadt a sorozat, amiből a 2014-es Autosport, a 2019-es reboot, és a 2022-es Grid Legends sem tudta kirángatni. Megpróbálták egy élőszereplős sztorimóddal feldobni, ami egészen béna lett, és a karriermódja sem sikerült túl jól. A hibázni képes, közel valósághűen viselkedő MI eredményezett néhány izgalmas versenyt, de hamar rá lehetett unni az élményre.
Elex II
Ha a cím láttán az volt az első kérdésed, hogy "Elex II? Miért, volt Elex I is?", ne érezd magad kellemetlenül, viszont ha te nem is, sokan tudtak róla, és hibái ellenére is szerették a Gothic és Risen sorozatokról ismert Piranha Bytes RPG-jét. Nem kapott túl jó értékeléseket, de a kiadó THQ Nordic úgy ítélte meg, folytatást érdemel, ami a kritikusok szinte pont ugyanolyannak láttak, mint elődjét, a játékosok közül meg azok szerették, akik az első részt is. Lett volna hova fejlődnie, ám a készítők nem hajtották túl magukat, beérték szerény eredményekkel is.
A folytatáshoz lapozz a következő oldalra!
