Különösen most, az ünnepek alatt, amikor összegyűlik a család, egy-egy nagy kajálás után jó móka társasozni egy kicsit. Ha teleeszi magát az ember, nincs energiája arra, hogy amikor vesztésre áll, a sátáni kacajjal papírpénzt markolászó, épp nyerésre álló családtag arcát belenyomja a maradék zsírba, szaftba vagy desszertbe. A késztetés mindig megvan, az már a játéktól függ, hogy tettekbe fordul-e át. A Monopoly jellemzően olyan játék, aminek egy menetét három órába telik lepörgetni, és három óra alatt sok stressz gyülemlik fel, még a legnyugodtabb ember is nehezen viseli, ha megfosztják mindentől, amit nagy nehézségek, de leginkább szerencsés dobások árán megszerzett.
A Trónok harca és a Monopoly keresztezése valószínűleg nem azért született meg, mert mindkettőhöz az erőszak köthető - egyszerűen csak adta magát a dolog. Mi is kipróbáltuk, milyen Westeroson és Essosban ingatlantulajdonosnak lenni, és az a helyzet, hogy nem sokkal másabb, mint Magyarországon vagy az Egyesült Államokban.
Aki játszott már Monopolyval, az nagyjából tudni fogja, mi hogyan működik. Ha valakit úgy elkerült az eredeti játék, mint Starkékat a szerencse, annak elég annyit tudnia, hogy a táblán ingatlanok vannak, amiket megvásárolva, majd bővítve lehúzhatjuk az egyes ingatlanokat jelölő mezőkre lépő, más játékosokat. A mezők ezúttal a Trónok harca világának ikonikus helyszíneit ábrázolják, így miénk lehet például Vaes Dothrak, Yunkai, Pyke, vagy a két legdrágább, de egyben legtöbb pénzt hozó terület: Bravoos és Királyvár. A pályaudvarok helyén ezúttal - egy kicsit meglepő módon - a Lannister, Baratheon, Targaryen és Stark házak állnak, ezeket is megvásárolhatjuk (uralmunk alá hajthatjuk?), a vízműveket és az elektromos műveket pedig a Vörös pusztaság és a Fal váltották fel. A Monopoly gyártójának kissé érthetetlen szabályozása miatt az Ingyen Parkoló, az Irány a Börtön és a Börtön mezőkön nem változtattak, amik így erősen kilógnak a többi közül. A tábla maga egyébként szép és igényes, de mivel nagyrészt fekete, és a bábuk is sötétek, többször időbe telt megtalálni, melyik játékos épp hol áll.
Kártyatípusból ezúttal is kétféle van, az egyik a Vastrón, a másik a Valar Morghulis. Nem tudjuk, miért épp ezek, de mindegy is. A rajtuk szereplő, körítő szöveg megmosolyogtatja majd a sorozat nézőit, néha konkrét idézeteket (mint a "Ha a hatalmasok játszmáját játszod, győzöl vagy meghalsz. Nincs középút."), néha az univerzumba illő események leírását olvashatjuk. A Vastrón megjelenik bábuként is, a háromszemű holló, a farkas, a sárkánytojás, a Baratheon korona, és a Mások vezére mellett. A bábukkal kapcsolatban rejtély, hogy miért 6 van a megszokott 8 helyett, ezt a számottevő játékmenetbeli változások hiánya miatt semmi nem indokolja. Egy Tyrell-rózsa és egy Greyjoy-polip talán még elfért volna, ha más nem. A pénznem itt az Aranysárkány, de úgyis mindenki forintnak fogja hívni inkább.
A Trónok harca Monopoly csak külsejében tér el az eredetitől, pontosan ugyanúgy kell játszani, mint azt. A hozzáadott érték maga a tudat, hogy ha nem is Westeros és környéke uralkodójává, de egyik leggazdagabb emberévé válhatunk. Rajongóknak valószínűleg ez épp elég, a többieknek meg szinte teljesen mindegy, nem is nekik szól igazából ez a kiadás. Azon túl persze, hogy önmagában nézve is mutatós darab.
