Aki valaha is megpróbálkozott már egy szobanövény életben tartásával, tudja, hogy nem könnyű a feladat, hiszen mindegyik faj mást szeret: van, aminek túl sok a fény, van, aminek nem elég, némelyiket sokat kell locsolni, más meg alig kér inni, és épp attól roppan össze, ha jó szándékkal hetente eláztatjuk. Ha nem mélyülünk el a szobanövények gondozásának rejtelmeiben, és nem nézünk utána eléggé, hogy a Dypsis lutescens ugyanazt szereti-e, mint a Schefflera arboricola, hamar elbukhatunk újdonsült szülőként.
Szerencsére a Kaspó társasjátékban az, hogy a szobanövények életben maradnak-e, nem kérdés, csak az múlik rajtunk, hogy a lehető legboldogabbá tudjuk-e tenni őket - és a végén egy győzelemmel magunkat.
Sarokban jó lesz?
Az elmúlt évek egyik legjobb, számos elismerést bezsebelő játéka, a Cascadia vadvilága (és a szintén egészen sikeres Calico) kiadója hozta el nekünk a Kaspót is, ugyanúgy Beth Sobel illusztrációival, ami miatt már a dobozra is élvezet ránézni, a komponensekre meg pláne. A játékmenet egyes elemei ismerősek lehetnek az amerikai vadon benépesítésében jártas játékosoknak, de ez nem rossz dolog, hamarabb megtanulhatjuk a játékszabályokat.
Minden játékos egy 5 oszlopból és 3 sorból álló területet épít maga elé szoba- és növénykártyákból, melyek felváltva követik egymást: szoba mellé csak növény, növény mellé csak szoba kerülhet. Egy játékos a körében eldöntheti, hogy a középen lévő négy oszlopból melyik lapot veszi el az ugyancsak ott található eszközlapka mellett, majd úgy helyezi le a választott kártyát maga elé, hogy az a legtöbb pontot érje a játék végén. A szobák mind a négy oldalán jelölve van, milyenek a fényviszonyok, a növényeken pedig az, mit szeretnek a legjobban - érdemes például a sötétet kedvelő növényeket egy szoba teli körrel jelölt oldalához rakni, mivel így a növény azonnal kap egy növekedésjelzőt. Mindegyik cserepesnek van egy növekedési célértéke, amit jelzők felpakolásával el kell érni ahhoz, hogy kifejlődjön, és valamilyen pluszpontot érő kaspóba tehessük.
Minden kártyához tartozik emellett egy szín, és minden szoba aszerint ér pontot, mennyi vele azonos színű növény található körülötte. A kapott pontokat duplázhatjuk, ha a szoba színével azonos színű eszközlapkát teszünk le rá. Az eszközlapkáknak kétféle szerepe lehet: a zöldek azonnali hatásokat aktiválnak (növekedésjelzőket tehetünk növényekre különböző szabályok szerint), minden egyéb szín, avagy a berendezések pedig a játék végi pontozásnál számítanak. A kifejlődött növények, a különleges kaspók, a megmaradt növekedésjelzők, és a szobákért járó pontok mellett azért is jutalmat kapunk, ha minél több, különböző típusú lapkát tettünk le: ha például van kutyánk, kanapénk, halunk, macskánk és könyvespolcunk is, az rögtön 12 pontot ér.
Haladó játékosok bevethetnek célkártyákat is, az ezeken látható célok teljesítése extra ponttal jutalmazza az ügyes játékosokat. A játékszabály 15 forgatókönyvet kínál, melyeknél meg van adva, mely célkártyákat kell használni és mi a minimális pont, amit el kell érni a sikerhez, és ha valamelyik játékos ezt teljesíti, bejelölheti a saját, választott szimbólumát - ez amolyan kampánymód, értelemszerűen sztori nélkül. A 24 különféle cél ugyancsak azoknak szól, akik szeretik az extra kihívásokat.
Van egyjátékos mód is, amiben nem egy fiktív ellenfél ellen játszunk, hanem a lehető legnagyobb pontszám elérésére kell törekednünk. Emiatt egyszerű, nem kell észben tartanunk a "gép" cselekvéseit, az extra szabályok egyetlen oldalon vannak összefoglalva.
Nem tökéletes, de az enyém
A Kaspóban az a legjobb, hogy valahogyan mindenképp lehet benne pontot szerezni. Ha épp nem jön olyan növény- vagy szobakártya, ami a legjobb lenne számunkra, törekedhetünk a már meglévő növényeink fejlesztésére. Az eszközlapkák közül egyet parkoltathatunk, várva, hátha később nagyobb hasznát vesszük, és ha nem is tudjuk őket olyan szobába tenni, ahol a legjobb lenne nekik, a pontozásnál akkor is érnek a különböző berendezési tárgyak számolásánál. 3-3 pontot kaphatunk, ha minden szoba- vagy növénytípusból van egy-egy a lakásban, és ugyan ez egy szoros menet végén eldöntheti a végeredményt, nem kell rágörcsölni, nem bukunk sokat, ha épp nem a nekünk szükséges kártyák jönnének. A helyzet javítása érdekében használhatunk úgynevezett "mesterkertész" lapkákat, amiket párosával beváltva lecserélhetjük az elérhető lapokat, eszközöklapkákat, elvehetünk kártyát és eszközt különböző oszlopból, vagy kérhetünk egy extra növekedésjelzőt is.
A téma és a játékmenet összhangja, ha nagyon bele akarunk menni, egy kicsit sántít: nem sok értelme van annak, hogy szobákat és növényeket felváltva helyezünk le. Elméletileg a növényeket a szobákba rakjuk, de az elrendezést értelmezhetjük úgy, hogy kívül vannak, és a szobákból kiáradó (vagy ki nem áradó) fény hat rájuk, vagy úgy, hogy egyszerre többe is belelógnak, ami csak a Bethesda játékaiban szokott előfordulni, a valóságban ritkán. Ezzel meg kell barátkozni és nem túlgondolni, a szobanövény-rajongók talán nem akadnak fenn ezen, elég lesz nekik, hogy szép kártyákról tanulhatják meg a különféle példányok neveit, megtudhatnak róluk valamilyen érdekességet is. Szuper családi játék, valamivel összetettebb, mint a Cascadia vadvilága, de aki azt szerette, jó eséllyel ezt is kedvelni fogja.
