Városépítős játék ennél egyszerűbb nem nagyon lehet

Épp a napokban tettünk közzé egy cikket 10 olyan játékról, amiből egy menetet 20 perc alatt le lehet nyomni - van úgy, hogy nem kell ennél több, mert vagy az időnkbe nem fér bele, vagy az agyunk túl fáradt az összetettebb próbatételekhez. Az Akropolisz is épp emiatt lehet igazán vonzó: két fővel rettentő pörgős, de néggyel sem húzódik fél óránál tovább egy menet, és a szabálytanulás sem kér 10 percnél többet.

Egyszerűsége ellenére (vagy épp annak okán) van miért szeretni, még azoknak is, akiknek található néhány lapkalehelyezős játék a polcán (mint a Carcassonne, a Kingdomino vagy a Cascadia vadvilága).

Emeletes városok

Tényleg nem gondolták túl a játékmenetet: három hatszögből álló lapkákat kell csatlakoztatnunk a városunkhoz úgy, hogy a különböző kerületek elhelyezéséből a lehető legtöbbet hozzuk ki. A kék színű lakóházak esetében a legnagyobb összefüggő terület ér pontot, a sárga piacokat egymástól elválasztva érdemes letennünk, a piros laktanyákat a város szélére, a lila templomokat úgy, hogy körbezárjuk őket más területekkel, a zöld kerteket pedig bárhova rakhatjuk, mindenhol örülnek neki a lakóink.

Pontokat azonban csak akkor kapunk, ha köztereket is szerzünk. A közteres lapkákon található csillagok szorzóként funkcionálnak, minél többet építünk be, annál értékesebb lesz egy-egy kerülettípus. Ha egyet sem tudtunk megkaparintani, akkor hiába áll 10 házból a lakónegyedünk, semmire nem megyünk vele.

A játék elején 11 oszlopot alkotunk a dobozban található lapkákból (lehet egy vagy lényegében akárhány oszlopba rendezni őket, de könnyebb így később újra feltölteni a kínálatot), a maradékot pedig kiterítjük középre, ezekből lehet válogatni. Az oszlopoktól legtávolabb lévő lapka elvétele ingyenes, minden továbbiért viszont kővel kell fizetnünk, amit a kőbányákból szerezhetünk - itt jön képbe az Akropolisz egyik különlegessége, mégpedig az, hogy a már lerakott kerületekre is építkezhetünk, nem csak melléjük.

Ha úgy helyezünk le egy lapkát, hogy az kőbányát fed, kapunk annyi követ, ahány bányát letakartunk, ráadásul a második, netán harmadik vagy még magasabb szintre épített kerületek sokszorosan számítanak a pontozásnál (ugyanakkor azok, amiket letakartunk, nem érnek semmit). Minél közelebb van egy lapka az oszlopokhoz, annál drágább, viszont mivel nem azonnal töltjük újra a választékot, hanem akkor, amikor már csak egy marad lent, folyamatosan, minden elvétel után csökken a magasabb értékű lapkák ára. A kövek egyébként a végén pontot érnek, úgyhogy gyűjtögetni is érdemes őket.

Néha érdemes áldozatot hozni, és letakarni egy-egy olyan kerületet, ami kevesebb pontot érne, hogy többet szerezhessünk azokból, amikből jól állunk. Egy típus kimaxolása sokszor többet jelent, mintha megpróbálnánk mindenből pontot szerezni.

Kinek a védelem, kinek a kereskedelem

Ha már belerázódtunk a játékmenetbe, bevezethetünk néhány extra szabályt is, amiket a játékossegédlet hátoldalán is megtalálunk, és még több pont gyűjtésére adnak lehetőséget. Ezek sem bonyolítják túl a játékot, csak feldobják egy kicsit.

Az Akropolisz egy remek filler, amiben nem kell percekig tanakodni a döntéseinken, könnyű előre tervezni, ezért nagyon pörgős. A dobozra írt 25 perces játékidő abszolút megállja a helyét, főleg ha kettesben játszunk, de három-négy főnél is érvényes lehet. Olyannyira nem rabolja az időnket, hogy bontás után a lapkákat ki sem kell nyomnunk, csak kiválogatni azokat, amikre adott játékosszámnál épp nincs szükségünk - ezeket aztán tárolhatjuk külön, így az előkészítés villámgyors a későbbiekben. Játszhatunk egyébként ketten is az összes lappal, ha hosszabb meneteket szeretnénk, ezt a játékszabály is "engedi".

A UK Games Expón már két díjat is nyert, simán lehet, hogy a Spiel des Jahrest is megkapja majd, de akárhogy is, tény, hogy egy egyszerű és szórakoztató játékot kaptunk, amit érdemes felvenni a karácsonyi listára.

(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)