Ha akár csak az ismerősi körödben is van egy személy, aki az elmúlt néhány évben mélyebbre merült a társasjátékok világában, bizonyára hallottál már A Mars terraformálásáról, mely 2016-ban indult hódító útjára, és nemcsak megjelenése évében gyűjtötte be sorra a díjakat, de utána is sokan tartották elismerésre érdemesnek; jelenleg a Board Game Geek ranglistájának negyedik helyén áll.
Ez részben annak köszönhető, hogy 2019-ig öt kiegészítője jelent meg, amik még érdekesebbé összetettebbé tették a meneteket. Köztük volt a Kezdetek is, mely kimondottan azzal a céllal készült el, hogy gyorsabbá váljon a terraformálás, rövidüljön egy kicsit a játékidő - akármennyire is jó élmény játszani, még a kétfős játszmák is 2-3 órásra nyúlhatnak, öt főnél meg aztán pláne nagy kihívás végig ébernek lenni, nem elunni azt, amíg a többiek eldöntik, mit szeretnének tenni.
Jacob Fryxelius és csapata, a FryxGames is érzékelte, hogy volna igény egy rövidített spin-offra, ezért megszületett az Árész-expedíció, aminél, ahol csak lehetett, faragtak a játékidőből, megpróbálva megőrizni az alapokat.
Hagyjuk Árészfeladatokat
A játékosok elsődleges, közös feladata - ahogy az bizonyára senkit nem lep meg - a Mars terraformálása, élhetővé tétele: mindenki egy cég képviseletében igyekszik a legtöbbet hozzátenni a hőmérséklet és az oxigénszint növeléséhez, az óceánok kialakításához, így a vörös bolygó élhetővé tételéhez. Bár a végső cél mindenki számára ugyanaz, az emberiség arról a vállalatról fog majd megemlékezni, amelyiknek a legtöbbet köszönheti, így mindent meg kell tennünk azért, hogy a különböző mutatók feljebb tornázásával, az óceánlapkák felfedésével pontokat szerezzünk.
Az első pillanattól fogva nyilvánvalóak a különbségek az eredeti játékhoz képest - például az, hogy itt gyönyörű a doboz és a beltartalom is, míg én személy szerint A Mars terraformálása külsejét nem találtam különösebben csábítónak. A központi játéktérként szolgáló bolygó - ahogy a játék doboza is - lényegesen kisebb, mint az előd esetében, és kizárólag óceánlapkák helyezhetők el rajta, nincsenek egyéb tereptípusok, városok vagy erdők. (Az erdők pusztán korongok, amiket gyűjtögetni lehet palánták beváltásával, de ugyanúgy növelik az oxigénszintet). Nem lehet továbbá díjakért és mérföldkövekért küzdeni, nem járnak ilyen formában bónuszpontok a játék végén. Örömteli, hogy a játékosok mindegyikének kétrétegű játékostábla jár a termelés mértékének és a nyersanyagok számának nyomon követéséhez, ami az alapjátékhoz külön volt megvásárolható, de jelentős életminőség-javulást okozott, hogy a kockák nem csúszkáltak el rajta, és most is nagyon értékelem ezt.
A hangulat ismerős, de a játékmenet maga csak nyomokban idézi az eredetit. Ugyan projekteket, építményeket jelképező lapokat kell húznunk és kijátszanunk a rajtuk feltüntetett költségek megfizetésével, hogy aztán egyre hatékonyabban tudjuk termelni, majd beváltani a nyersanyagokat (az elején viszont minden kártyát megtarthatunk pénzköltés nélkül), de nem tehetünk le lapokat bármikor, és nyersanyagaink sem termelődnek minden körben. Minden játékosnak öt lehetséges fázis közül kell kiválasztania azt, amit az adott körben szeretne aktiválni, majd miután mindenki felfedi, mit döntött, kiderül, hogy hány fázis lesz aktív, milyen akciókat lehet végrehajtani - ha mindenki ugyanazt választotta, csak az az egy fázis lép életbe (csak egyszer), ha mindenki mást, akkor annyi, ahány játékos játszik (tehát soha nem az összes).
Lehet például, hogy az egyik körben csak termelésiszint-növelő zöld projektkártyákat játszhatunk ki (ha minden játékos ezt akarta), míg egy másikban egymást követi az Építés (piros vagy kék, többször végrehajtható akciót vagy egyszeri hatást biztosító projektkártya kijátszása), az Akció (a kék lapokon található akciók végrehajtása, illetve a felhalmozott nyersanyagok beváltása), a Termelés (erőforrásgyűjtés), és a Kutatás (laphúzás). Két, egymást követő körben egy játékos nem aktiválhatja ugyanazt a fázist, de ha valaki más azt választja, amit ő az előbb, természetesen ő is cselekedhet ennek megfelelően. Ez ad egy taktikai réteget az egésznek - ha sejtem, hogy társaim mit választanak majd, kijátszhatok mást, hogy több akciónk legyen egy körben. Az egyetlen lehetőség, ami bármikor nyitva áll előttünk, a kártyák eladása - mindegyik 3 megakreditet ér, ami nagyon jól tud jönni a játékmenet bármelyik szakaszában, és amúgy sem lehet nálunk 10-nél több a fordulók végén.
A nyersanyagok szerepe és használatuk is átalakult egy kicsit. Nincs hővé alakuló energia, de növelhetjük azt, hogy mennyi lapot húzhatunk fel a Termelés fázisban (hivatalosan 39-ig lehet emelni ezt az értéket, ami röhejes és valószínűleg elérhetetlen, de dizájnban így jött ki), a két fém, az acél és a titán szintjének növelése pedig állandó kedvezményt biztosít az adott szimbólumokkal ellátott kártyák árából, nem gyűjtögetnünk és költenünk kell őket, csak megpróbálnunk emelni a termelés mértékét.
Ki jön? Nos, mindenki
További nagy különbség, hogy a fázisokban mindenki egyszerre cselekedhet, nem kell megvárni a többieket, de már az első játéknál is kibukhatnak ennek hátrányai. Vegyük például azt az egyszerű esetet, amikor két játékos is olyan lapot rak le, amivel óceánlapkát fordíthat meg vagy valamely globális jellemzőt (oxigén, hőmérséklet) növeli, aztán egyszerre nyúlnak a táblához - ebből az izgalom hevében konfliktus alakulhat ki, elcsúszhatnak a jelölőkockák stb. Ugyanígy kellemetlen pillanatokat okozhat, ha a nyersanyagkészletből vennénk el, és nem várjuk meg, amíg más is lép. Nem nyújtja meg elviselhetetlenül sokkal a meccseket, ha mindenki szép sorban következik, bár tény, hogy így (és egyébként is) nehéz a dobozra írt 45-60 perc között tartani a játékidőt, másfél-két óra reálisabb - ami még mindig rövidebb, mint amennyit A Mars terraformálása kér tőlünk.
Érdekes extra még, hogy van egy kétszemélyes, kooperatív játékvariáció, amiben a játékosok együttműködve, meghatározott idő alatt próbálhatják terraformálni a Marsot - lényegében az egyszemélyes módot egészítették ki új szabályokkal, két főre optimalizálva. Mókás, de nem gondolom, hogy sokan preferálnák ezt a versengéssel szemben (nem általánosságban a társasjátékok egészére vetítve, hanem ebben a konkrét esetben). Az egyjátékos módban minden körben két fázist játszhatunk, amiből az egyik félig-meddig véletlenszerű, és 25 forduló alatt kell teljesen élhetővé tenni a planétát, különben elbukunk, akármennyi győzelmi pontot söpörtünk össze.
Bár a doboz igen mutatós, és egy minimál insert is került bele, a zárható műanyag tárolók, amik a kockákat hivatottak tartalmazni, valójában nem zárnak igazán jól, a fedelük könnyen leesik. Talán ennek ismeretében, talán egyszerűen figyelmességből, de rengeteg visszazárható tasak került a dobozba, melyek segítségével (vagy egy-két befőttes gumival) ez a probléma áthidalható. A kártyákat, melyekből ismét rengeteg van, elválasztókkal rendszerezhetjük, a szabad teret két habkocka tölti ki, szépen tárolhatjuk a játékot. Igaz, az arany, ezüst és réz nyersanyagjelölő kockák nem csillognak úgy, mint az alapjátékban, jól néznek ki, és legalább nem pattog le róluk a festék, amit én előrelépésnek élek meg.
És hogy jobb-e az Árész-expedíció az eredetihez képest? Attól függ, milyen szempontból nézzük. Szerintem szebb, átgondoltabb, kompaktabb, és valóban pörgősebb, mint elődje, de nem az igazi úgy játszani, ha mindenki egyszerre lép, ezért kevesebbet spórolunk a játékidőn, mint azt az alkotók ígérik - viszont még úgy is inkább belefér egy fárasztó nap után, mint az eredeti, ha annyit változtatunk a szabályokon, hogy kivárjuk, mit lépnek a többiek, akárhány játékossal is ülünk az asztal köré. A fázisok bevezetése csavar egyet a játékmeneten, nem tudhatjuk biztosan, mikor mit cselekedhetünk, és nem léphetjük feltétlenül mindig azt, ami a legjobb lenne, de ettől izgalmasabbá válik a játék. Az átdizájnolt kártyákat (fentről az ikonok átkerültek balra) kényelmesebb kézben tartani, és mivel nem mindig kötelező a kártyahúzás, jobban átláthatjuk, mik aktuálisan a lehetőségeink.
Kezdőknek abszolút ezt ajánlanám az eredetivel szemben, és azoknak is, akik az alapjátékot pont a hossza miatt nem veszik elő. Azok a dolgok, amik kikerültek belőle, igazából nem hiányoznak nagyon, de több kiegészítő is készül, a Discovery például pont a díjakat és mérföldköveket hozza majd vissza, a Foundations 6-ra bővíti a játékosok számát, a Crisis esetében pedig egy természeti katasztrófa kavarja fel a dolgokat. Igaz, hogy sokkal solitaire-ebb lett azzal, hogy nem szívathatjuk a többieket az erdő-, város és óceánlapkák ügyes lehelyezésével, de én ezt annyira nem bánom. Ugyanakkor azok, akik épp úgy szeretik A Mars terraformálását, ahogy van, esetleg beszereztek hozzá minden létező kiegészítőt, az Árész-expedíciótól nem sok új élményt kapnak.
(A játékot köszönjük a Reflexshopnak!)
