Mindig felkapjuk a fejünket, ha olyan párbajozós kártyajátékot látunk, ami önmagában is teljes, nem kell lapokat véletlenszerűen tartalmazó csomagokra elverni több pénzt, mint amennyit be mernénk vallani. Lapokat húzgálni, majd sokkolni játékostársainkat egy-egy jó pillanatban ellőtt képességgel szuper jó móka, pláne egy olyan játéknál, aminél még az asztalkép is jól mutat.
Márpedig a Senkiföldje (Radlands) egészen mutatós, részben a Mad Maxet, részben a RAGE 2-t idéző látványvilága hamar beszippanthatja a játékosokat, és élvezettel küzdünk aztán bázisaink megvédéséért és az ellenfél táborának elpusztításáért.
A víz hatalom
A játék árához képest aprónak tűnő dobozban nagyjából 100 lap hever, néhány feltűnően vastag zseton kíséretében. A kártyák közül a legtöbbön embereket, másokon eseményeket vagy épületeket láthatunk.
A meccs elején mindkét játékos a bázisa felépítésével kezd, hat-hat, véletlenszerűen kihúzott táborkártyából választják ki, melyik három-három jelképezze táboruk épületeit és építményeit, amiket aztán meg kell védeniük - akinek mindhárom elpusztul, veszít. Ezek a lapok, pontosabban az azokon feltüntetett számok határozzák meg azt is, hány kártya lehet kezdéskor a kezünkben, illetve adnak valamilyen különleges képességet. Mindkét játékos ugyanazon húzópakliból veszi el a lapokat a játék folyamán, nem kell saját paklikat összeállítaniuk és bővítgetniük.
A játéktérre kijátszhatunk emberkártyákat (maximum hatot, táborkártyánként kettőt), valamint eseménykártyákat, melyek lehelyezésüket követően meghatározott számú kör után aktiválódnak (van, ami azonnal). Az embereket az épületek (táborkártyák) elé helyezzük le oszlopban, így védelmezik azokat, illetve az előrébb lévők a mögöttük megbújókat. Érdekesség, hogy a lefordított lapok külön kártyatípusnak számítanak: ők lesznek a punkok, akiket nem kézből, hanem a húzópakliból játszunk ki, és elhalálozásuk után nem a dobóba, hanem a pakli tetejére kerülnek vissza. Nekik nincs egyedi képességük, de szorgosan segítenek a védekezésben.
A kártyák nyíltan és egyértelműen, ikonok és szöveg segítségével kommunikálják, mire használhatók, ezért a rövid játékszabály átolvasása után is könnyű észben tartani a Senkiföldje működését - de természetesen az emlékeztető segédletkártyákat sem hagyták ki, és a játékszabály végén GYIK segít tisztázni a kérdéseket. Egy játékos köre három fázisból áll: először aktiválódik egy esemény, ha van épp aktiválásra váró, aztán húz egy lapot és három elkölthető vízjelölőt, majd bármennyiszer végrehajtja ez egyes akciókat, amennyire ezt jelölői lehetővé teszik.
Van olyan lap, amihez nem kell víz, így akár háromnál is több lépésünk lehet, de a kártyahúzás két adagot visz el, és a képességekhez is sokszor szükség van az éltető folyadék felhasználására. Különböző módokon, például víztározóval változtathatunk az elérhető vízjelölők számán, attól függően, hogy látjuk szükségesnek. A frissen kijátszott emberkártyák eleinte inaktívak, így a körére váró játékosnak általában van ideje reagálni, ellenlépést előkészíteni.
A játék működése nagyon egyszerű és átlátható, de a véletlenszerűség, a 34 táborkártya, a 46 emberkártya és a 20 eseménykártya kellő változatosságot kínál.
Csak egy maradhat
A Senkiföldje élvezeti értékéhez a dizájn sokat hozzáad, aki szeretné, playmatekkel is fokozhatja az élményt, ebből egy pár 9800 forintba kerül az eredeti kiadó hivatalos oldalán. Persze ezek csak elhagyható extrák, nélkülük is élvezhető és átlátható a játék.
A különböző kártyák, azok képességei, szeméthatása (ami akkor aktiválódik, ha nem kijátsszuk, hanem eldobjuk), többféle felhasználási módjaik rengeteg lehetőséget adnak, változatossá teszik a meneteket. Nem mindegy, melyik embert hova tesszük le, mikor vetjük be, a játékosok folyamatosan keresztülhúzhatják egymás taktikáit egy-egy ügyes megmozdulással. A táborkártyák által garantált változatosság szintén izgalmas: lehet, hogy egy rakás erős lappal indítunk, de kevesebbet húzhatunk, vagy gyengébbek kerülnek hozzánk, és így több kártya lesz a kezünkben, amikkel gyorsan támadásba lendülhetünk. Egy menet megvan átlagosan fél óra alatt, de a hossz függ a kezdő állapottól és a húzástól is.
Ha általánosságban szereted a kártyás párbajjátékokat, ez is tetszeni fog, ha nem, és nem kap el a hangulata, valószínűleg nem ez fogja megszerettetni veled a műfajt, de akárhogy is, egy kiemelkedő játék a Senkiföldje, ami kártyajátékhoz képest egy picit magasabb ára ellenére is jó választás.
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
