Gondolhatnánk, hogy alapjában véve is, egy világjárvány után meg aztán különösen nehéz eladni egy olyan játékot, aminek témája a 14. század nagy pestisjárványa, de a Pandemicnek, valamint a videojáték és társasjáték formájában is létező Plague Inc.-nek is jót tett a Covid, a Messina 1347-et meg pláne nem hátráltatja. De ezt a játékot nem is a témája adja el igazán, hanem inkább az egyik társszerzője, az a Vladimír Suchý, aki az elmúlt években a Víz alatti városokkal, a Praga Caput Regnivel és a Pulsar 2849-cel is kivívta a játékosok elismerését. Raúl Fernández Aparicióval karöltve alkották meg, de érthető, miért Suchý neve került előre.
A javára válik az is, hogy nem a járvány elszenvedői vagy terjesztői, hanem a köznépet segítő, a pusztulás ellen küzdő nemesek szerepében játszhatunk, akik lehetőségeikhez mérten igyekeznek megtenni mindent, hogy a lehető legkevesebb áldozatot szedje a fekete halál. Ahogy a Pandemicben, úgy itt is hősökké válhatunk, és ez rögtön átkeretezi az egész témát.
Réges-régen, a messzi-messzi Messinában
A játék nevét adó Messináról elég annyit tudni, hogy egy Szicília keleti partján található kikötőváros, 1347-ben ezen keresztül hozták be a pestist Nyugat-Európába a Krím-félszigeten fekvő Kaffa (ma Feodoszija) városából érkező genovai hajók. A játékosok feladata, hogy ügyesen taktikázva kimenekítsék a polgárokat, meggyógyítsák őket, tűzzel elintézzék a bolhákat és az őket utaztató patkányokat, majd újranépesítsék Messinát. Mindenki a város megtisztításáért harcol, de azé lesz a dicsőség, aki a legtöbbet tesz érte.
A gyakorlatban ez úgy működik, hogy munkásokat küldünk a városba, erőforrásokat gyűjtünk velük, akciókat hajtunk végre, embereket invitálunk birtokunkra, akik vagy karanténba vonulnak, vagy valamilyen szerepet kapnak, amivel segíthetnek minket. A város véletlenszerűen lehelyezett hatszögekből áll, egy tárcsa segítségével határozhatjuk meg a kezdő állapotot (hol van már jelen a pestis és hol helyezkednek el a polgárok) egy eleinte meglehetősen hosszadalmas folyamat során - a sok alkatrész, lapkák és egyebek miatt az előkészítés eltart egy darabig. A terület kialakítása és mérete, a használt komponensek száma a játékosszámtól függ, láthatóan alaposan tesztelték a játékot, hogy a legjobb élményt kapjuk, akár egyedül, akár 2, 3 vagy 4 fővel vágunk neki.
Az elküldött munkásaink aztán a városon belül mozoghatnak, de ahogy az a munkáslehelyezős játékok esetében lenni szokott, a legtöbb mezőn csak egy emberke állhat. A kör végén nem hívjuk őket vissza, fekve kezdenek ott, ahol lépésüket befejezték, és míg a szomszédos mezőkre ingyen átléphetnek, ha távolabb tennénk őket, arannyal kell fizetnünk. Figyelnünk kell arra, hogy ha pestises mezőt választunk, és nincs tűzjelzőnk, amivel kiiktathatnánk a fertőzést, kapunk egy patkányfigurát, ami ugyan aranyos, de ezek gyűjtögetése pontvesztéshez vezet a játék végén.
Akciókat nem csak a városban mászkálva léptethetünk életbe, de úgy is, hogy a megmentett, a birtokunkon (a játékosok saját tábláján) tartózkodó apácákat, mesterembereket és nemeseket "aktiváljuk", így építkezhetünk, gyűjtögethetünk, vagy épp haladhatunk az extra lépéseket és pontokat garantáló regisztersávokon. Építhetünk műhelyeket is, amik szintén segítik a dolgunkat, bevethetünk szekereket, amikre Messina újranépesítéséhez is szükségünk lesz, és fejleszthetjük a karanténokat automatikus körvégi bónuszokért.
A körök végén még vár ránk némi adminisztráció, bővítjük a várost, eltakarítjuk az útból a meg nem mentett polgárokat (nem kapunk büntetést, ha nem menekítettünk ki mindenkit, csak meghalnak és kész), feltöltjük újabb pestiskockákkal a mezőket, de mindebben segítenek az ikonok és a játékossegédlet is. Továbbra is hálásak vagyunk minden tervezőnek, aki igyekszik játékát úgy megalkotni, hogy a lehető legkevesebb szabályt kelljen észben tartani.
Szerelem a pestis idején
Aki elkezd ismerkedni a Messina 1347 húszoldalas szabályfüzetével, vagy még ezt megelőzően, félórás elfoglaltságként kinyomkodja az összes kartonelemet (óvatosan, némelyik túl ragaszkodó és szakadhat), megrettenhet, érthető okból - a játék nem kezdőknek való, gyakorlott társasozóknak szánták, akiknek van már néhány euró típusú játék a polcukon.
Ugyanakkor összetettsége ellenére nem túl hosszú és nem is annyira bonyolult, mint elsőre gondolnánk, pláne ha már tudjuk, mit érdemes cselekedni, hogyan ajánlott elindulni. Eleinte egy kicsit zsúfoltnak tűnhet, túl sok lépéssel és lehetőséggel, de néhány kör után bele lehet tanulni, jobban átlátjuk, mi lesz hasznos számunkra, mit részesítsünk előnyben más lehetőségekkel szemben - soha nincs egyetlen út, amin haladni érdemes, szabadon eldönthetjük, mire szeretnénk fókuszálni.
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
