Lehet bosszankodni azon, hogy késik a busz, vagy hogy már nem is emlékszünk arra, mikor járt a budapesti hármas metró a teljes vonalon, de nem kell nagyon mélyen belegondolni, hogy lássuk, mennyire bonyolult összehangolt, hatékony és jól működő tömegközlekedési hálózatot tervezni. Optimális esetben csak pár percet kell várni az átszállásoknál, és mindenhova eljuthatunk úgy, hogy mindössze néhány száz métert kell sétálnunk célunkig, miután elhagyjuk valamely járművet - ez egy 2 milliós nagyvárosnál is kihívás, nem hogy a 9 millió főt számláló London esetében.
Azt, hogy egy tömegközlekedési rendszer gördülékenyen működjön, bonyolult tervezés, rendszeres mérések segítségével lehet megoldani. A Következő megálló: Londonban semmi ilyenre nem lesz szükség: aki felismeri a formákat, és tud egyenes vonalat húzni, máris metrótervezővé válhat.
Te jobban csinálnád?
A játék kompakt dobozában 100 kétoldalas térképlapot, négy színes ceruzát, 11 állomáskártyát, valamint opcionálisan használható cél- és ceruzaképesség-kártyákat találhatunk. A játékosok mindegyike (legalább 1, legfeljebb 4) elvesz egy térképlapot, amire saját metróhálózatát fogja megrajzolni, valamint egy ceruzát a neki tetsző színben. A térképen az megállókat szimbólumok jelölik (háromszög, kör, négyzet, ötszög), az extra pontokat érő látványosságok megállóit pedig tüskés keret különbözteti meg.
Minden körben felcsapunk egyet az állomáskártyák közül, amin egy szimbólum található - ez adja meg, milyen állomást köthetünk be aktuális, a ceruzánk színének megfelelő metróvonalunkra; fordulónként cserélgetjük a színeket, így mindenki más és más vonalból próbálja a legtöbbet kihozni. Általában van döntési lehetőségünk, több irányba terjeszkedhetünk, de olyan is előfordulhat, hogy nem tudunk a szabályoknak megfelelően új helyszínt csatlakoztatni; ilyenkor nem húzunk be sehova vonalat. A szakaszok nem keresztezhetik egymást, amire érdemes figyelni, mert könnyen beszorulhatunk, ha nem voltunk elég előrelátóak, de kis szerencsével beköthetjük vonalunkat egy olyan állomásba, ahol már halad metró, így garantálva átszállást az utasoknak.
A térkép 13 kerületre van osztva, ami fontos szerepet kap a pontozásnál: minél több kerületet érint az adott vonalunk, és minél több állomást bekötöttünk egy adott kerületen belül, annál több pontot szerezhetünk. Számít az is, hogy hányszor mentünk át a térképet elfelező Temze alatt, valamint hány olyan megállónk van, ahol lehetséges az átszállás.
A Londonban nincsenek szívatások, csak és kizárólag saját döntéseinken múlik, hogy milyen eredményt érünk el. A ceruzacserélgetésen túl nincs interakció a játékosok között, de egy ilyen tematikánál, egy ilyen egyszerű flip & write játéknál nem is hiányzik. Ennek megfelelően az egyjátékos mód gyakorlatilag úgy működik, mintha többen játszanánk, csak nem másokhoz mérjük a pontunkat, hanem a szabályfüzet leírása alapján értékeljük ki.
Kiegészítő jegyed van?
Aki több kihívásra vágyik, bővítheti az élményt a dobozban található célkártyákkal, melyek teljesítése bónusz pontot ér a játék végén. Mindig két, véletlenszerűen kiválasztott célért küzdhetünk: ez lehet az, hogy mind a 13 kerületben legyen csatlakoztatott állomásunk, vagy hogy az összes (mind az öt) látványosságot tegyük elérhetővé a metróhálózaton keresztül. A játék öt küldetést tartalmaz, de elbírna még többet is, reméljük, legalább mini kiegészítők formájában kapunk párat.
A ceruzaképesség kártyák szintén opcionálisan bevethető elemek. Ezekkel minden ceruzához rendelhetünk egy körönként egyszer használható segítséget, ami kihúzhat minket egy kényelmetlen helyzetből, vagy segíthet, hogy több pontot tudjunk szerezni a végére.
A Következő megálló: London egy kifejezetten egyszerű és gyorsan lejátszható játék, amit egy fárasztó nap végén a legjobb előkapni. A kétoldalas papírlapok ugyan hamar elfogyhatnak, ha négy fővel játszunk, de a kiadó honlapjáról bármikor nyomtathatunk újakat. A ceruzák nyilván szintén kopnak, viszont én személy szerint ezeket az első használat után vissza is tettem őket a dobozba; a zöldet és a kéket zavaróan halványnak találtam, úgyhogy előkerültek helyükre a filcek, annyi áldozatot bevállalva, hogy az átütő tinta miatt a lapok másik oldala használhatatlanná vált.
A legjobb megoldás mind a lapfogyás, mind a ceruzakopás áthidalására a laminálás és a filcre váltás; bőven van hely a dobozban a fóliázott lapoknak is, nem kell milliméterre pontosan körbevágnunk őket. A kártyákat nem kell félteni, azok kifejezetten jó minőségűek. Ha pont valami olyat kerestek, aminek egy menetét akár 20 perc alatt le tudjátok gyűrni, nem ad bénítóan sok választási lehetőséget, és emellé még szép és aránylag olcsó is, ez tutira tetszeni fog!
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
