Nem mondom, hogy csak az lehet jó társasjáték, aminek a külleme is szép, de tény, hogy szívesebben ülök le olyan társasokkal játszani, amiknek asztalképén, komponensein is látszik a törődés. A Darwin nyomában elsőre egyértelműen a dizájnjával fogott meg, ami még szebb, mint a Sorry We Are French kiadó korábban általunk is bemutatott játéka, az Iki, de játékmenete is annyira magával ragadott, hogy kibontás után rögtön lement belőle tíz menet - és az kezdésnek mindenképp jó.
Nem csak Maud Briand és David Sitbon művészi rajzai teszik különlegessé az itthon a Gémklub kiadó gondozásában megjelent játékot, minden egyes elemén látszik, hogy a tervezők beleadták, amit csak tudtak.
És azt tudtad Darwinról, hogy...
A minőségi papírra nyomott, kapcsok helyett cérnával kötött játékszabály első két oldala röviden bemutatja Darwint és az HMS Beagle hajó útját, amivel öt éven át járta a világot, hogy megfigyelje a természetet, és egy különálló, 12 oldalas függelék ír érdekességeket a játékban található 64 állatról, illetve a Beagle egyes állomásairól, a tudós utazásának szakaszairól. A játékot teljes egészében Darwin ezen kalandozásaira építették fel, noha annyira egyébként nem tematikus, mint azt elsőre gondolhatnánk - más dizájnnal is működhetne, hiszen adott ikonokkal rendelkező lapokat helyezünk el egy rácsban, de ez a külső és körítés nagyon passzol a játékmenethez.
A játékosok természettudósokat alakítanak, akiknek állatok megfigyelése a feladata. A soron lévő résztvevő a körében választ egyet a központi játéktáblán található, kilenc lapkából álló rács azon sorából vagy oszlopából, amely mellett a Beagle hajó áll, majd azt a saját, könyvszerűen kinyitható játéktáblájára helyezi, és elveszi az esetleges ezzel járó jutalmakat, illetve annyit mozgatja a Beagle-t, amennyi mezőnyire a megszerzett lapka volt a hajótól (1, 2 vagy 3).
A játékosok tábláinak minden oszlopa egy kontinenst, és minden sora egy állatosztályt jelképez, a megszerzett állatokat a nekik kijelölt helyre kell letenni. Néha az a jobb, ha olyan állatot szerzünk meg, amilyen osztályú és élőhelyű még nincs, máskor érdemes egy már megszerzettet letakarni, mert így juthatunk értékes pontokhoz. Ha letakarunk egyet, elvehetünk egy elméletlapkát, ami valamilyen bónuszt ad a játék végén, például egy-két pontot minden adott típusú vagy élőhelyű állat, esetleg ikonok után. Emellett minden sor és oszlop befejezése 5-5 pontot ér.
Egyes állatok közvetlenül adnak pontot, másokkal iránytűket szerezhetünk, amiket a látható, tekerccsel jelölt állatok számával kell beszoroznunk. A 64 állatkártya mellett 5 tudós is kerül a pakliba, ők idegenvezetőket (a hajó mozgatására vagy lapkák lecserélésére használható zsetonokat) és valamilyen egyéb bónuszt adnak.
A játék akkor ér véget, ha minden játékos elhelyezett 12 lapkát a tábláján.
Még egy kaland?
A Darwin nyomában szabályai eleve is nagyon egyszerűek, percek alatt megtanulhatók, de az is sokat segít, hogy mindent könnyen érthető ikonok jelölnek. A menetek pörögnek, mivel a választási lehetőségek száma korlátozott, még 5 játékosnál is tempósan lehet haladni, mégsem éreztem azt egy-egy menet végére érve, hogy hiába építkeztem, túl hamar eljutottunk a pontozásig. Előkészíteni sem tart sokáig, egy kétfős játszma 20 perc alatt véget érhet.
Még ha annyira nem is érezzük magunkat tőle természettudósnak, az állatokat gyűjtögetni élvezet, főleg a dizájn és a kiemelkedő komponensminőség miatt, akit pedig jobban érdekel a téma, a függelékben elmerülhet. Az év egyik legjobb családi fillere.
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
