Nem állítom, hogy kifejezetten vadászom a "tetrisezős" társasjátékokat, de nehéz úgy elkerülni őket, hogy évente legalább egy instant klasszikus megjelenik ezzel a mechanikával: a Macskák szigete, a Lámák földje, Az ismeretlen bolygó, Medvepark vagy a Kartográfusok mind remek játékok, és közös bennük, hogy különböző formájú pályaelemeket kell lepakolásznunk (utóbbi esetében berajzolnunk), így építve egy-egy egyedi területet.
Ezek sorába külföldön tavaly, itthon pedig 2024 februárjában állt be A világ csodái (World Wonders), amiben nem csak lapkákat, hanem építményeket is ügyesen kell elhelyeznünk. Az ezekhez kapcsolódó 21 fa modell eleve különlegessé teszi a Brazil Birodalomért is felelős Zé Mendes családi játékát, de mit nyújt még? Kipróbáltuk.
Már csak a sámándob hiányzik
A játékosok (1-5) minden kört 7 aranypénzzel kezdenek, ha hitelt vesznek fel, még kettőt használhatnak, de ezt később kamatostól vissza kell fizetniük, ha nem akarnak a végén pontlevonást. Pénzüket többféleképp elkölthetik: vásárolhatnak egyet a játékosszámtól függően 6-8 különböző formájú és értékű épületlapka közül, amivel városukat bővíthetik; vehetnek utat, ami elengedhetetlen a terjeszkedéshez, esetleg szerezhetnek egy hasznos tornyot, vagy bebiztosíthatják, hogy ők kezdjenek a következő körben. Mindent, amit megkaparintanak, saját területükre kell helyezniük, betartva bizonyos illeszkedési szabályokat, ami különösen a műemlékek esetében lényeges, ezeket ugyanis csak akkor szerezhetik meg és rakhatják le, ha szabályosan elhelyezhetők: illeszkednek a hozzájuk tartozó kártyán megadott dolgokhoz, legyenek azok bizonyos színű épületek, utak, vagy mondjuk vízmezők. Az is adott, hogy hogyan pakolhatjuk le őket: a Moai szobrok között például kell egy-egy mezőnyi helynek lennie, míg a négy mezőt elfoglaló Pharosi világítótorony csak úgy rakható le, ha legalább egy sarkát vízre rakjuk. Kissé kiábrándító, hogy még a legértékesebb műemlékek is csak 2 pontot érnek, pedig vitathatatlanul ezek gyűjtögetése a legnagyobb élmény a játékban, ugyanakkor eleve nem lehet őrülten sok pontot szerezni, kevésért is érdemes lehajolni.
Miközben gyarapodik a város, a nyersanyagtermelés mértéke és a népesség is növekszik, ám a nyersanyagokat nem tudjuk semmire beváltani, csak azért fontos őket gyűjtögetni, mert a játék végén győzelmi pont jár értük, egész pontosan azért, amelyikből a legkevesebbel rendelkezünk - fontos tehát mindegyiket húzni. Pontot egyébként a le nem takart, de elemek által érintett természeti erőforrás mezőkért és a teljesen körbevett épületekért kaphatunk még.
Minden körben ügyesen kell tehát beosztanunk kevés pénzünket, figyelve arra is, hogy a többiek mit cselekszenek. Fontos, hogy nem rakhatunk le bármit bárhogy: az utaknak például egymáshoz, a térkép alsó széléhez vagy tornyokhoz kell illeszkedniük, a tornyoknak valamely korábban felhelyezett elemhez, az épületeknek utakhoz vagy velük azonos színű épületekhez, a műemlékeknek meg ugye olyan objektumokhoz, amik a kártyáikon fel vannak tüntetve. Ennek észben tartását egy segédlet támogatja.
A játék tíz fordulóig tart, vagy addig, amíg valakinél a népesség el nem éri a maximumot. A gyakorlott játékosok célkártyákat is használhatnak, melyek követelmények teljesítéséért cserébe extra pontokat adnak azoknak, akik a játék végéig legjobban megfelelnek egy-egy követelménynek - az első helyezett többet kap, mint a második, a többiek pedig semmit. Pont járhat így a leghosszabb úthálózatért, a legtöbb műemlékért, vagy a legtöbb, adott típusú épületért, attól függően, hogy mely három cél aktív épp egy-egy játszma során.
A világ jön el hozzád
A világ csodái abszolút családi játék, mind összetettsége, mind dizájnja ebbe a kategóriába helyezi. Eleinte lehetnek értelmezési gondok és rosszul lerakott elemek, de 2-3 játszma után beletanulhatunk, és csak azon kell agyalnunk, mi lenne az optimális következő lépés. Nincs annyira sok lehetőségünk, hogy teljesen lebénuljunk, a körök pörögnek, viszont ha nem csapunk le időben arra, amire szükségünk van, könnyen lehet, hogy elviszik előlünk: egy kör során az egyetlen dolgok, amiket azonnal pótolni kell, a műemlékek, miközben az épületlapka-kínálat, az utak felhozatala nem frissül, és megvehető toronyból is csak egy van. Ha szükségünk lenne útra, de azt valaki elvette előlünk, így jártunk, nincs trükközés, nincs olyan, hogy kétszer következünk egymás után, vagy a készletből húzunk. Ügyesebb játékosok még számolgathatnak is, figyelve, hogy mely színű lapkák kerültek felfedésre vagy akár eltávolításra.
A fa műemlékek nagyon szépek, bár a nálunk járt dobozban a Colosseumot rosszul ragasztották össze, a felső része elcsúszott, ami sokaknak okozhat némi csalódást bontás után. Minden más viszont szuperül mutat, és külön értékelendő a játékszabály végén az egyes építmények magyarázata, melyből megtudhatjuk, hol találhatók, mikor húzták fel őket és milyen okból.
Az előkészítés lehet még kényelmetlen, hiszen minimum 6 kupacnyi elemet kell szétválogatnunk és megkevernünk formák szerint, amiket a dobozba ugyan elpakolhatunk külön zacskókba, de egy lejátszott kör után újra rendszerezni őket időigényes folyamat.
Ezen apró kényelmetlenségektől eltekintve viszont szép, izgalmas játék A világ csodái, akár párban, akár a maximális 5 fővel állunk neki (vagy egyedül az automata ellen), jó móka lesz a mini építmények gyűjtögetése és a tereprendezés. Még több fővel sem nyúlik túl hosszúra, de a játék azt javasolja, miután valaki eldöntötte, mit lép, és elvette a megvásárolt elemet, a soron következő játékos nyugodtan kezdje meg a körét.
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
