Egyelőre úgy tűnik, szünetel az Unlock sorozat fordítása (miközben a franchise különdíjas lett a Spiel des Jahres 2023-on), a Szabadulópakli új részei hébe-hóba érkeznek, de sem a Drakula kastélya, sem a Csodaországban nem adott akkora élményt, mint anno A függöny mögött vagy a London végórái.
A szabadulószobákat idéző játékok műfaja az elmúlt évek nagy hajtása után most egy kicsit pihen, de a hiányt némileg enyhíti A detektív - Claire Harper színre lép, egy paklialapú nyomozós játék, amiben három ügy kapcsán kell megválaszolnunk kulcsfontosságú kérdéseket.
Kérdez, vizsgál, következtet
A játék főszereplőjének bemutatása azzal indul, hogy az ifjú Harper nagy rajongója Agatha Christie műveinek - ha akarta se tudta volna titkolni a tervező, Guillaume Montiage, hogy honnan kapta az ihletet. A 20. század elejére utazunk vissza, ahol egy fiatal brit nyomozót alakítunk akár egyedül, akár másokkal együtt - igazából mindegy, hányan játszunk, az ajánlás szerint 6 fő a maximum, de leginkább annyian érdemes nekiállni, amennyien kényelmesen az asztal köré férünk, és még nem nyomjuk el egymást a nagy ötletelésben. Párban tökéletes, hárman talán még jól működhet, négytől felfelé viszont egészen kaotikus tud lenni, és az egyszerű döntésekből is nagy viták kerekedhetnek.
A detektívet nem időre játsszuk, vagy legalábbis nem abban az értelemben, hogy ha egy óra alatt nem járunk az ügy végére, buktuk az egészet. A cél, hogy az egyes kérdésekre (Ki volt a gyilkos? Milyen tárgyakat használt? Mi volt az indíték? stb.) a lehető legkevesebb lap felhúzásával választ tudjunk adni, majd a végén összesítjük az így elért pontszámunkat, és láthatjuk, mely végkimenetelhez jutottunk el a több lehetséges közül. Ha már 30 kártya is elég ahhoz, hogy helyes következtetéseket vonjunk le, maximális pontot szerezhetünk, de ha csak 45-ből vagy ennél is többől vannak meg a válaszok, kevesebb pont jár. A feladat nem könnyű, és igyekszik a játék félrevezetni minket lépten-nyomon, de én nem éreztem azt, hogy teljesen tévúton jártam.
Mindhárom, egyenként egy-másfél órás nyomozás során ötvenegynéhány lap áll rendelkezésünkre, illetve olyan kiegészítő elemek, mint egy családfa vagy egy térkép, és a játék mindig megadja, mely lapokat húzhatjuk fel, melyeket kell megnéznünk, ha beszélni akarunk gyanúsítottakkal vagy szemtanúkkal, felderítenénk egy helyszínt, vagy megvizsgálnánk az ottani nyomokat.
Hogy is volt?
Nem mindig könnyű pontos válaszokat adni a kérdésekre. Az első kaland során például az események sorrendjét kell megadnunk, és még ha egyféle levezetést össze is tudunk rakni, nem annyira egyértelmű, pontosan mit vár tőlünk a játék, de lehetünk engedékenyek magunkkal. A kis barna borítékba rejtett megoldáslap részletesen leírja, mire miért az a válasz, ami, mely kártyákon találhatók azok az információk, amik alapján következtetnünk kellett volna a megfejtésre; ez teljesen korrekt és egyértelmű. Nem fordulhat elő az sem, mint a Bűnügyi krónikáknál, hogy ha pont nem gondoltunk két lap kombinálására, teljesen máshova lyukadtunk ki, mint kellett volna; ez lényegesen egyszerűbb, konkrétabb.
A detektív, mint más, hasonló játékok, egyszerjátszós: ha megfejtettük mindhárom rejtélyt, nincs miért visszatérnünk hozzá, vagy legalábbis nem azonnal. Ugyanakkor meglehetősen baráti az ára, a minősége és tálalása (mind a dizájnja, mind a komponensei) kiemelkedő, és aki a nyomozós játékokat vagy a Poirot-regényeket szereti, ezt is azonnal imádni fogja. Ráadásul nincs komponensrombolás sem, továbbadhatjuk, ha nem akarjuk megtartani. Külföldön már a folytatása is megjelent újabb három, Claire Harperre fókuszáló történettel, valamint készül a harmadik rész, aminek középpontjában Adele és Neville, egy nyomozópáros áll, és nem az 1930-as, hanem az 1960-as években járunk benne.
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
