Már a tavaly megjelent World of Warcraft: Wrath of the Lich King láttán is érezhető volt, hogy az csak az első a Pandemic-rendszerre épülő, licencelt játékok közül, lehetőségek kimeríthetetlen tárháza nyílt meg ennek megjelenésével.
Korábban is felhasználták a Matt Leacock által megálmodott alapokat olyan társasoknál, amikben nem járványt kellett megfékezni, hanem például barbár seregeket (Róma bukása), Cthulhut (Reign of Cthulhu), vagy özönvizet (Rising Tide), de mindegyikben volt valami csavar, ami miatt nem éreztük, hogy csak átrajzolták a Pandemicet, és ugyanazt akarják nekünk eladni újra és újra.
Ahogy a Wrath of the Lich Kingnél, úgy a Star Wars: A klónok háborújánál is eleget változtattak, ami így a Pandemicet kedvelőknek és a Star Wars rajongóinak egyaránt szól, nem csak azoknak való, akik a két halmaz metszetébe tartoznak.
A jediknek vesznie kell
Az alap felállás nyilván az, hogy éppen zajlik egy háború (mi több, pont a klónoké), valamint a jedik módszeres felkutatása és lemészárlása. Legfeljebb öten játszhatunk egyszerre, és mindenki a hét elérhető jedi valamelyikét választhatja ki, akikhez tartozik egy-egy egyedi képesség és egy minifigura is. A gonoszokat Asajj Ventress, Dooku gróf, Grievous tábornok és Darth Maul képviseli, közülük mindig egy van játékban, és ők is mind-mind másképp viselkednek menet közben, más kell ahhoz, hogy a végső összecsapásnál legyűrhessük őket.
Feladatunk A klónok háborúja sorozatot idéző küldetések teljesítése a galaxis mindenféle bolygóin, nehézségi szinttől függ, épp mennyi kell ahhoz, hogy eljussunk a végső összecsapásig. (Mind a 24 lehetséges küldetéshez tartozik egy kis hangulatkeltő szöveg is.) Úgy tudjuk őket abszolválni, hogy osztagkártyákat használunk, illetve dobunk a 12 oldalú kockával - van benne némi véletlenszerűség és rizikó, de minél több, a küldetés által előírt típusú lap van a kezünkben, annál nagyobb az esélyünk a sikerre, így lehet taktikázni is, vagy biztosra menni.
A játékosok négy akciót hajthatnak végre a körükben: mozoghatnak, harcolhatnak a bolygókat egyre jobban ellepő droidokkal, megpróbálhatnak küldetést teljesíteni, vagy lapot húzhatnak - ez utóbbi nem kötelező, ami már csak azért is örömteli, mert 7 a kézlimit. A négy "akciópontot" bárhogy leoszthatjuk, lehet az is, hogy csak mozgunk, és az is, hogy csak egy küldetéssel foglalkozunk. A kézben tartott (vagy igazából az asztalra terített, hiszen nyílt lapokkal játszunk) kártyák használhatók támadásra, lépésre és védekezésre, és az egy bolygón tartózkodó karakterek segíthetik egymást. Amikor sérülünk, el kell dobnunk egy lapot, amivel ügyesen elkerülték a rendszer túlbonyolítását, mégis van valami tétje a harcoknak.
Miután egy játékos lépett, felcsapjuk a gonosztevő paklijának legfelső lapját, és ő is cselekszik valamit - hacsak nem győztük le korábban. Legyűrése nem jelenti, hogy teljesen kikerül a játékból, később visszatér, de legalább pár körig nyugtunk van tőle. Mault különösen ajánlott leverni, mert ha hagyjuk szabadon garázdálkodni, hamar elbukhatjuk a játékot. Ha megvagyunk a küldetésekkel, kezdődik a végjáték, ami egy új feladatot jelent, egészen máshogy kell cselekednünk és gondolkoznunk, mint addig.
Minden körben újabb droidok kerülnek fel a pályára, a játék végéhez közeledve egyre gyorsabb ütemben, és figyelnünk kell rájuk, nehogy túlságosan elszaporodjanak. Bukás akkor következik be, ha a fenyegetésjelző eléri a legmagasabb szintet, de erre több okból is sor kerülhet. Jól kell taktikáznunk, megbeszélni a feladatokat, azt, hogy ki mit csináljon a körében, és a soron lévőnek is kompromisszumkésznek kell lennie - mint a kooperatív játékokban általában.
Véget nem érő háború
A dizájn kapcsán csak a karakterkártyákat éreztem kevésnek - a WotLK-ben szép nagy lapok mutatták meg, kiket irányítunk épp, hátlapjukon némi háttértörténettel, itt viszont csak átlagos méretű kártyákat kapunk, amik elvesznek a többi, asztalra terített lap között. Ugyan így volt ez az alapjátékban is, mégis jobban tetszett volna, ha akkora kártyákon látom a jediket, mint amekkora a gonoszokat ábrázolja. A játéktábla viszont jól mutat, az, hogy minden osztagkártya más klónt, űrhajót, járművet ábrázol, szintén jópofa apróság, a kártyák összességében okésak és a minik is szépek. A karakterek filmes, realisztikusabb külsőt kaptak, nem A klónok háborújából húzták át őket. Látszik, hogy az egész játékot úgy alkották meg, hogy rendesen utánanéztek, a rajongók folyton mosolyogni fognak az utalások és visszaköszönő elemek láttán.
A 24 küldetés, a 4 főgonosz, a több fokozatban állítható nehézségi szint gondoskodik az újrajátszhatóságról. A játékmenet elég egyszerű ahhoz, hogy a kevésbé tapasztalt társasjátékozók is elsajátítsák, és bár a Star Wars: A klónok háborúja erősen tematikus, azoknak is élvezetes lehet, akik nem tudják, ki Asajj Ventress, Ahsoka Tano, vagy Luminara Unduli. Alexandar Orloff a Wrath of the Lich King után megint egy kiváló társast dobott össze, kíváncsiak vagyunk, mit fog adaptálni legközelebb - és hogy az is lesz-e még ennyire jó, érdekes, egyedi.
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
