Tény, hogy az utóbbi egy-két évben elszálltak a társasjátékok árai, és ami korábban 5-7 ezer volt, az most inkább ennek duplája, de még egy a magasabb árakra felkészült, a hobbiban jártas játékos is kétszer meggondolja, mire áldoz tízezreket, különösen akkor, ha a legacy műfaj egy képviselőjéről van szó. Az ebbe tartozó játékokra ugyanis jellemző, hogy egyszer játszhatjuk végig őket, utána legfeljebb házi szabályokkal mehetünk nekik újra, mert matricáznunk kell, kaparnunk, kártyákat rongálnunk, vagy csak egyszerűen véget ér az egésznek keretet adó történet, kibontunk minden komponenst a titkos csomagokból, és utána már nem ugyanolyan élmény elővenni a dobozt.
Három kiváló társasjáték-tervező, a Ticket to Ride-ot megálmodó Alan R. Moon, a Pandemic játékokról ismert Matt Leacock, valamint a Pandemic Legacyket és az Unmatched sorozatot jegyző Rob Daviau összeállt, hogy megalkosson egy különleges, semmi máshoz nem fogható játékot, ami ráadásul úgy legacy, hogy végigjátszása után sem csak a port fogja a polcon - egy 44 990 Ft-os (Gémklub törzsvásárlóknak 38 242 Ft-os) játék esetében ez igazából teljesen jogos elvárás is lehetne.
Amerika épül, szépül
A Ticket to Ride Legacy - A legendás nyugat a Ticket to Ride alapjaira épül, alapvetően itt is ugyanazt kell csinálnunk, mint a már jól ismert eredetiben: az asztalon egy térkép hever, rajta városokkal, amiket vasútvonalak kötnek össze, mi pedig azonos színű kártyák szettjeinek kijátszását követően apró műanyag vonatkocsik lepakolászásával teljesíthetünk "menetjegyeket", avagy alakíthatunk ki összefüggő láncokat, hogy az 1800-as évek Amerikájának vidám polgárai gyorsan eljuthassanak A-ból B-be. A játékosok (2-5) nem kooperatívan dolgoznak, hanem egymás ellen, egy-egy vasúttársaságot megtestesítve küzdenek azért, hogy a legsikeresebbek legyenek. Minden színhez tartozik egy vállalat, valamint egy széfként funkcionáló kis doboz, amibe gyűjtjük a megszerzett kártyákat és a pontozólapokat, aztán a végén ezt kinyitva összesíthetjük eredményünket és hirdethetünk győztest. A játékmenetet eseménykártyák is bonyolítják: ha a vonatkártyák paklijából kihúzunk egy speciális lapot, fel kell fednünk egy eseményt, aminek vagy azonnali, vagy állandó hatása lesz, míg le nem fedjük egy újabbal - ez olykor segítség, máskor hátráltatás. Előfordulhat például, hogy bizonyos típusú városok bekötésekor extra pontokat kapunk, amíg az adott lap látható, de olyan is, hogy csak akkor játszhatunk ki lapot egy-egy szakaszra, ha fizetünk ezért a vonatkártyák lehelyezésén felül.
Eleinte csak az Egyesült Államok keleti partjának egy részén terjeszkedhetünk, ám ahogy haladunk előre a 12 menetből álló kampányban, úgy bővül a térkép puzzle-darabok formájában megjelenő területekkel. Mi döntjük el, merre indulnánk, és minden új zóna behoz valami új játékelemet is - spoilerezni nem szeretnék, legyen elég annyi, hogy a kezdeti szabályok és pontszerzési lehetőségek mellé egész hamar bejönnek újak. Mindegyik terület izgalmas meglepetésekkel szolgál, mindig élvezet kibontani az ezek nevét viselő kis dobozokat, amikből hol kártyák, hol teljesen új komponensek kerülnek elő. Viszonylag hamar kezünkbe akad egy olyan, társasjátékban még talán soha nem látott elem, amit aztán végig használnunk kell, és tökéletesen illeszkedik a vonatozós témához, jelentősen fokozza az élményt.
Mindeközben egy az egésznek valami keretet adó, de nem kifejezetten csavaros történet is kibontakozik, aminek elején egy fiatalon elhunyt mágnás, Thaddeus Reeves ügyében nyomozunk, aki sikeres vasúttársaságot vezetett, és folyamatosan terjeszkedett, ám volt valaki, aki ezt nem nézte jó szemmel... Folyamatosan kapunk mellékküldetéseket is, amik teljesítése többnyire extra pontokat garantál.
A 12 menet végeztével lesz egy teljesen egyedi játékunk egy egész asztalt eltakaró térképpel, és néhány olyan komponenssel, ami az eddigi Ticket to Ride-okban nem volt meg. Egyediségét az adja, hogy néhány útvonal színét nekünk kell meghatározni (kb. mint a Ticket to Ride France-ban, csak itt matricázunk), valamint kikerülnek a játékból bizonyos menetjegyek és egyéb kártyák, amik másoknál talán bent maradnak. Párban játszva, nem hivatalos módon akár másodszor is neki lehet futni a kampánynak két új színnel, ez minimális kompromisszumokkal jár, cserébe felfedezhetünk még olyan dolgokat, amiket az első menet során nem. A végtelenszer újrajátszható Ticket to Ride 1901 fantázianevet viselő játékváltozat olyan, amit az is szívesen vesz majd elő, akinek van már gyakorlata a sorozat valamely korábbi játékával, mivel több újítást is kínál azokhoz képest, a fent említett eseménykártyákon túl is.
Életed utazása
Nekem, aki mind a legacy műfaj, mind a játékon dolgozó három úriember nagy rajongója, páratlan élményt adott a Ticket to Ride Legacy. Igen, drágább, mint a családi társasjátékok általában, de annyi komponens van benne, annyi különleges elem, hogy ezek láttán indokoltnak tűnik az ára. Nem biztos, hogy a későbbiekben mindig ezt veszem majd elő, és nem a Ticket to Ride Európát (pusztán kényelmi okból, azt egyszerűbb előpakolni), de most egyelőre nem akarok mással játszani, csak az Egyesült Államokban terjeszkedni szüntelenül.
Nagyon könnyű megtanulni az alapjait, és ügyesen adagolja az új szabályokat, a végére sem kell túl sok mindent észben tartani - vagy legalábbis nem annyit, hogy rendszeresen megfeledkezzünk valamiről, de azért a végéhez közeledve már előfordult, hogy a vonatkocsik lehelyezését követő lépések láncolatából kihagytam ezt-azt. Valamiféle játékossegédlet - a felmatricázható játékszabályon és az annak hátulján lévő összefoglalón túl - szuper lett volna. És ha már negatívum, itt említeném meg (még mindig spoilerek nélkül), hogy egy-két játékelem kevésbé szignifikáns, mint a többi, és a véletlenszerűség miatt nagyon esetleges, hogy mennyiszer kerül elő - volt például két olyan is, ami a bevezetése után egyáltalán nem játszott szerepet, mert nem húztuk ki az ezek hatását aktiváló kártyát az események paklijából.
Ketten is érdemes nekiállni, de öten is játszható; vannak szabályok arra, hogyan járjunk el, ha valaki kihagy egy-egy alkalmat, de érdemesebb megvárni inkább, amíg mindenki ráér, és együtt átélni a teljes élményt. Annak érdekében, hogy a játékmenet gördülékenyebb legyen, sikerélményünk pedig nagyobb, bevezettek pár újítást: ha nagyvároshoz kötünk be útvonalat, rögtön húzhatunk egy vonatkártyát, nem tudjuk olyan könnyen akarva-akaratlanul blokkolni játékostársainkat 3 fő alatt, amikor a dupla nyomvonalas utaknak csak az egyik fele használható, és több menetjegyet tarthatunk meg az elején. Az úthálózat terjedelmesebb, mint bármikor - a végére már több mint ötven vonatkocsiból gazdálkodhatunk, és az sem lesz mindenre elég.
A finomítások, a szuper újítások, a tényleg egyedi élmény miatt joggal nevezhetjük a Ticket to Ride Legacyt az év egyik legjobb társasjátékának, és a sorozat egyik legjobb részének. Akár a Pandemic Legacyk, akár a Ticket to Ride-ok miatt vonz, jól fogsz szórakozni vele!
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
