Habár mi főleg videojátékokkal foglalkozunk, nem teljesen idegen téma számunkra az asztali társasjáték sem (sőt, hamarosan be is jelentünk valami ezzel kapcsolatosat), így ha valaki azt állítja, hogy van egy játék, amit az agyhullámok irányítanak, arra azért már mi is felkapjuk a fejünket. Az ember azt hinné, hogy a gondolatokkal irányított technológiák még csak amolyan kísérletezős fázisban vannak, így elég meglepő, amikor kiderül, hogy már készen kapható termékek is ezzel reklámozzák magukat.
Márpedig a Mattel pontosan ezt tette, amikor 2009-ben megjelentette a Mindflex nevű társasájátékát, ami állítólag pontosan így működik. Nyilván most mindenki egy kicsit húzza a szemöldökét, hogy ha ez ekkora szenzáció, akkor miért nem hallott még eddig róla és talán intő jelnek is gondolhatjuk a készítők szavahihetőségével kapcsolatban. Ennél fogva Magyarországon nem is lehet túl egyszerűen beszerezni a játékot (ráadásul nem is olcsó mulatság), de szerencsénkre a Cink.hu vállalkozókedvű csapata sikerrel rátette a kezét a játék egy példányára, hogy kiderítse az igazságot az agykontrollal kapcsolatban.
A játékból többféle változat létezik, mind többféle játékkal, azonban áltudományos körülmények között csak az egyiket, a Mindflex Duelt sikerült ellenőrizni. A játék lényege rettentően egyszerű: a játéktéren van egy kék labda, melyet sikerrel át kell lökdösni az ellenfél térfelére, de az igazi trükk az nyilván egy ilyen játék esetében az, hogy hogyan. A játékosok egy speciális headset-féleséget vesznek a fejükre, és ha minden igaz, akkor minél erősebben a labdára koncentrálva kell valahogy felülkerekedniük a másik játékos telekinetikus képességein. A koncentráció mértékét LEDek mutatják, és hogy teljes legyen a futurisztikus hangulat, üvölt a közepesen felháborító minőségű zene és egy robotikus női hang.
Ezzel a gyakorlatban ugye csak annyi a probléma, hogy elég nehéz eldönteni a kaotikus játék láttán, hogy tényleg az intenzív szemmelverés okozza a labda elmozdulását, vagy csak egy egyszerű csalóka véletlenszám generátor veri át mind a játékosokat, mind a megfigyelőket. Mindkettő véleménynek megvannak a maga pártolói, de mivel mi nem nagyon tudjuk, hogy mi az az elektroenkefalográfia (ez egy nagyon nehéz szó), ezért kénytelenek vagyunk ennél jóval szerényebb empirikus módszerekre támaszkodni, tehát játszani kell.
Márpedig a megfigyelés és a kísérletezés meglepő eredményeket hoz azoknak, akik már az elejétől kezdve temették a játékot. Az embereknek az első természetes reflexe, hogy csak összpontosítani kell a labdára, de a használati utasítás további hasznos, és mindenekfelett hatásos tippeket oszt meg. A készítők és a játékosok szerint is sokat segít, ha pl. ismételgetünk valamilyen mondatot vagy matekpéldákat oldunk meg a fejünkben. Az eredmények önmagukért beszélnek, ugyanis a jobban odafigyelő játékosok többször egymás után egyértelműen fölénybe kerültek, a fáradt játékosok pedig könnyen lecsúsztak a ranglétrán. Persze ha minden kötél szakad, még mindig ott van a látványa annak, hogy egy furcsa bigyókat a fejére kötőző ember velünk szemben feszülten néz egy labdát.
Összességében annyit elmondhatuk, hogy egy ilyesmi játék még valószínűleg sokáig vonzani fogja a kétkedőket, de a pontenciál mindenképpen megvan benne, és senki nem állíthatja, hogy nem ötletes az egész. Reméljük előbb-utóbb eljön az ideje egy második, erősebb kísérletnek is.
Ti mit gondoltok? Valós lehet ez a játék, vagy csak ügyes bűvésztrükk? Van aki esetleg próbálta?
