Mindig izgalmasak a dungeon crawlerek, avagy azok a játékok, amikben kazamatákat (vagy épületeket, komplexumokat, épp amit) fedezhetünk fel, reménykedve, hogy több olyan termet találunk, ahol értékes kincsek várnak minket, és kevesebb olyat, amelyben valami ocsmány szörny figyel.
Vannak a műfajban könnyedebb és összetettebb darabok is, lefedve különböző típusú játékosok igényeit: kezdésnek jobb egy Adventure Games, a Castle Ravenloft vagy a Massive Darkness, mint mondjuk a Star Wars: Imperial Assault vagy a Homályrév.
Nem a hardcore játékosoknak szól a Papírkazamaták sem, viszont ők is élvezhetik - ha nincs ellenükre az írogatás.
Kazamatatás
Ez ugyanis egy írogatós-kockadobós, roll and write játék, amiben a játékosok sorsa részben a véletlenre, részben döntéseikre van bízva. Mindenki egy csapatnyi hőst irányít, ugyanazt a kazamatát fedezik fel, de ez minden menet során egy kicsit más, attól függően, milyen lapot húztunk ki azon kártyák paklijából, amik meghatározzák, hol vannak falak és hol helyezkednek el a szörnyek az aktuális kalandban. Minden kártyán egy kis sztori is található, ami segít belerázódni a játékba, és elmagyarázza, milyen borzalmak várnak a hősökre. Mindenki kap egy kasztot is, ami egy különleges hatást aktivál, egyedi képességgel jár, illetve egy saját, egyéni célt is.
A menetek során nyolc fordulóban kell kockákat dobnunk, majd ezekből használ fel mindenki hármat-hármat ízlése szerint, és mindenki sebződik a koponyaszimbólumok után. A játék elején, az előkészületek során eldől, hogy a négy hősünk közül ki fehér, és ki fekete - ez azért fontos, mert három világos és három sötét kockát használunk, és mindegyiket csak az adott kocka színének megfelelő hőshöz rendelhetjük hozzá, ha fejleszteni akarjuk - fehér varázslóhoz csak fehéret és varázsló ikonosat, feketét és varázslósat nem. A hősök fejlesztésével bónuszokat, győzelmi pontokat, és életerőpontokat szerezhetünk.
Használhatjuk a kockákat tárgyak megszerzésére is, amikkel ugyancsak bónuszokhoz juthatunk, vagy mozgásra, amivel felfedezhetjük a kazamatát. Néhány mezőn csapdák várnak ránk, máshol kisebb, de adott fejlettségi szintű harcost megkövetelő szörnyek és/vagy jutalmak. A többi játékossal is versengünk ezek megszerzéséért, hiszen az lesz a legismertebb kalandor, aki a végére a legtöbb pontot gyűjti, és a betűvel gyűjtött kincsek csak egy valakihez juthatnak el, a többiek bukják, ha későbbi körben jutnának el hozzá. Játszhatunk egyedül vagy nyolc főig akárhányan, minimális az interakció, nem jelent nagy különbséget, hogy hányan ülünk az asztal köré. A nagy szörnyekkel is mindenki egyénileg küzd meg, egyszerre, a harmadik, hatodik és nyolcadik forduló után (de csak azok, akik előbb áthaladtak az adott szörny termén), nem kooperálunk egymással, csak saját csapatunkban bízhatunk és értük felelünk.
Papírból vagy?
A Papírkazamaták alkotói ügyesen sűrítették bele a kazamatákban kalandozás legfontosabb elemeit, a felfedezés, a gyűjtögetés, a szörnyekkel való küzdelem, a karakterek fejlesztése alkotta egyveleget, ami a dungeon crawlerek alapját adja egy gyorsan tanulható, átlátható, gyorsan lejátszható játékba. Persze nem a hardcore kalandoroknak szól, hanem azoknak, akik csak ismerkednének a műfajjal, csak a feeling miatt játszanak - ugyanakkor jó belépő lehet, és aztán jöhetnek a nagyobb lélegzetvételű, hasonló témájú alkotások.
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
