Van úgy, hogy egy társasjáték élvezeti értékén a hangulat, a körítés jelentőset lendít - nem gondoltam volna, hogy épp egy olyan játéknál érzem ezt, aminek központi témája, hogy patkányokkal turkáljunk a szemétben. Márpedig a koncepció egészen fantasztikus a Sajtra szállás esetében: a rágcsálók a nagy égi sajtra pályáznak, a maguk szerény eszközeivel szeretnének eljutni oda és... rágcsanautává válni.
Már a játékszabály olvasása közben belerázódunk abba, hogy úgy lássuk a világot, ahogy (rajzfilm)patkányok láthatják: a magyar fordítók kiváló munkát végeztek például Arnold Schwarzenegér elnevezésénél, vagy az egyjátékos mód automatájánál, aki Cili, a cincinátor, nem beszélve Béka Béláról, Hörcsög Henrikről vagy Varjú Veráról. Ez csak egy a Sajtra szállás szerethető tulajdonságai közül.
Irány a Sajthold!
Egy viszonylag egyszerű családi társasjátékról van szó, ami a komponensek előpakolásakor még nem egyértelmű: 72 sajtjelzőt, 95 építőanyagot, 36 tárgyat kell kinyomkodnunk, meg egy rakás extra komponenst a haladó játékhoz, de ezt főleg az indokolja, hogy akár 5-en is leülhetnek hozzá. A szabályokat átrágva a kezdeti ijedség hamar elszállhat.
Célunk a lehető legtöbb pontot gyűjteni, és ezt többféle útvonalon érhetjük el - minél gyorsabban teljesítünk egy-egy kritériumot, annál több pontot szerezhetünk majd a játék végén. A táblán összesen 8 pontozósáv van, ezekre pakolgatjuk fel kockáinkat, és az első játékos, aki befoglal egy mezőt valamely sávon, több pontot kap, mint az utána következők. Kockát például akkor rakhatunk le, ha befizetünk 10 sajtdarabkát, sütőpor, palack, konzervdoboz és számológép megfelelő kombinációját, vagy elérünk játék közbeni célokat, de további pontok járnak egyéni játék végi célok teljesítése esetén is, amiket sajtok beváltásával (vagy megfelelő büntetésért cserébe lopással) biztosíthatunk be magunknak.
Sajtot, építőanyagokat gyűjtögetni, a tábla alján lévő patkányfészekben haladni, illetve a fényfüzér-jelölőnket mozgatni úgy tudunk, hogy lépkedünk a különböző színű és hatású mezőkön: vagy egy patkánnyal legfeljebb ötöt, vagy többel, fejenként legfeljebb hármat, úgy, hogy amikor befejezik a mozgásukat, azonos színű mezőkön landoljanak (de nem egymás mellett). Érdekes ez a mechanika, ad esélyt a taktikázásra, döntéshelyzeteket kínál, mégsem bénítja le a játékosokat. Ha olyan mezőre lépnénk, ahol már áll egy másik játékos, fizetnünk kell neki egy sajtot - ez inkább 3 fő felett okozhat dilemmát. Ha egy patkány elér a végéig, rágcsanautává válik, pontot ér, és helyére újat rakhatunk a táblára az óvodából.
Ügyesen taktikázva fejlesztéseket, bónuszokat is feloldhatunk, az építőanyag-gyűjtögetés így a végére egészen felgyorsulhat. A patkányfészekben lépkedve szerezhetünk állandó hatásokkal, engedményekkel bíró képregénydarabokat (például hogy a zöld és narancs mezők egyenrangúak legyenek, vagy eggyel többet léptethessük állatkáinkat), illetve menet közben vásárolhatunk bónuszokat, a már említett játékvégi célokat, vagy nyersanyagbónuszt garantáló hátizsákokat.
A játék kétféleképp érhet véget: ha valaki mind a 8 pontjelölőjét lehelyezte, az utolsó forduló következik, ha pedig mind a négy patkányát rágcsanautává fejlesztette egy játékos, az aktuális forduló még a végéhez ér, de aztán senki nem játszhat tovább.
A haladó változatban véletlenszerűen oszlanak el a pontozósávok és a mezők, így nagyobb változatosságot élvezhetünk.
Legyen ez a patkány sárga!
Nem csak a komponensek mennyisége, de maga a tábla is ijesztő lehet: egészen kaotikusnak látszik, különösen akkor, ha a kupakokat, energiaitalokat és hátizsákokat, avagy a megvásárolható elemeket is kipakoljuk. Aztán idővel át fogunk látni mindent, de az első néhány alkalommal akár még meg is feledkezhetünk a sajtköltési lehetőségről, hiszen nem ugranak az arcunkba az egyébként tényleg hasznos bónuszok, beleolvadnak az összképbe. A dizájn maga amúgy összességében nem rossz, a rajzfilmes, képregényes megjelenítés hozzájárul a könnyed, mókás témához, és még a játékossegédlet sem csak egy kártyalap, hanem egy mini képregény.
Ezen apró hiányosságtól eltekintve nagyon szórakoztató a Sajtra szállás. Még több fővel is gyorsan pörög, de ketten is élvezetes, végig izgalmas, és csak haladó változatban van szerepe a szerencsének, ott is csak a mezők sorsolásánál. Mindig dönthetünk arról, milyen utat választunk, mit próbálunk gyűjtögetni - kevesebb játékossal könnyebb eltérő útvonalakon haladni, minél többen vagyunk, annál inkább szűkülnek a lehetőségeink, annál szorosabb lesz a harc a magasabb pontokért, mígnem aztán hirtelen valaki lerakja utolsó kockáját is, és pánikolva próbálunk az utolsó pontokért küzdeni. Főleg családi játékok iránt érdeklődőknek fog tetszeni, ők viszont könnyen beleszerethetnek.
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
Sajtra szállás
- Tervező: Gabriele Ausiello és Virginio Gigli
- Eredeti kiadó: Pegasus Spiele
- Magyar kiadó: Gémklub
- Játékosszám: 1-5 fő
- Korhatár: 10+
- Időtartam: 30-75 perc
- Játékszabály: Gémklub.hu
