Nem sok játék büszkélkedhet azzal, hogy már korai hozzáféréssel is több mint félmillióan játsszák pusztán PC-n (egész pontosan 879 308 volt a csúcs a SteamDB mérése szerint, de napról napra nő ez a szám), konzolon pedig feltehetően milliók vágtak bele a kalandokba. Az Avalanche Software pont olyan élményt hozott el Harry Potter varázsvilágának rajongói számára, amilyenre már nagyon régóta vágytak - a Roxfort falai között mászkálni legalább annyira élvezetes, mint ellátogatni Roxmortsba, seprűre vagy griffre szállni, a főszereplővel együtt kiabálni a képernyő előtt ülve a varázsigéket, amiket a filmekből és könyvekből már jól ismerhetünk.
Azért a Hogwarts Legacynek is vége lesz egyszer, meg a család is igényt tartana ránk - ha mindkét helyzetet egy megoldással akarjuk abszolválni, segíthet a Harry Potter: Roxforti csata, aminek már két kiegészítője is elérhető magyarul. Megnéztük, milyen élmény legendás helyszíneken legendás gonoszokkal küzdeni.
Az iskola hét évnyi küzdelem...
Az 2-4 főre tervezett játék alapvetően egy könnyen tanulható, pakliépítős mechanikára épülő, családi társas. Az elején mindenki választ egy karaktert (Harry, Ron, Hermione vagy Neville közül), valamint megkapja a hozzá tartozó, egyedi kártyákból álló kezdőpaklit, amit később kártyák vásárlásával bővíthet, újabb varázslatokat, tárgyakat, segítőket adhat hozzá repertoárjához. Mindenkinek van egy táblája is, amin az életerejét követheti nyomon és a köre során felhasználható pénzeket, támadásjelölőket gyűjtögetheti. A cél, hogy a hét könyv történésein sorra végighaladva legyőzzük a varázsvilág legendás gonoszait, mielőtt a halálfalók közreműködésével felülkerekednének rajtunk.
Minden egyes évnél a nulláról indulunk, azonban a gonoszok száma egyre nő (akit az első évben elpusztítottunk, a másodikban újraéled, és így tovább, miközben az újabb könyvek antagonistái is színre lépnek), a kihívás mértéke, a teljesítendő feladatok száma és így a játékidő hossza is folyamatosan lesz egyre nagyobb. Új szabályok, helyszínek jelennek meg, új játékelemek és kártyák kerülnek képbe. Jól meg kell gondolnunk, mire költjük a körökben megszerzett pénzünket, hogyan bánunk el ellenfeleinkkel - ha egyszerre ketten támadnak minket, jobb életben tartani egy gyengébbet ahelyett, hogy két erősebb, képességével dolgunkat hatékonyabban hátráltató karakterrel kéne megküzdenünk.
Úgy az igazi, ha leülünk egy délutánra, és végigjátsszuk egyhuzamban, de 5-6 órát érdemes minimum allokálni rá. Nem legacy, nem kell alkatrészeket rombolnunk, és nem is kimondottan történetvezérelt, de a könyvek és filmek eseményeit élhetjük újra, azok helyszíneit járhatjuk be és gonoszait győzhetjük le - többször is neki lehet menni, nem kell egyszeri végigjátszás után a polcra tenni. Az újabb és újabb meneteket a véletlenszerűen húzott sötét varázslatok és a gonoszok előkerülésének random sorrendje teszi változatossá.
A dizájnt nem gondolták túl, de a célnak megfelel, a játék könnyen átlátható, a komponensek minősége pedig kiváló - a kártyákon a filmek szereplőit láthatjuk, a doboz maga pedig egy bőröndhöz hasonlít. Az egyes évek elemeit dobozokban helyezték el, könnyen rendszerezhetjük, elővehetjük és elrakhatjuk őket bármikor.
...és még egy kis ráadás
A Harry Potter: Roxforti csata első kiegészítője a Szörnyek szörnyű könyve, benne barátságos és ártó szándékú lényekkel. A korábbról ismert szereplők mellé (akik egy-egy, a 7. év során választható extra hőskártyát is kapnak) Luna Lovegood is csatlakozik, mint egyedi paklival, saját képességekkel rendelkező, választható karakter (ettől függetlenül viszont ugyanúgy legfeljebb 4 játékos játszhat), utunk pedig a Tiltott Rengetegbe vezet, ahol újabb csatákat kell megvívnunk. Négy doboz kínál négy nehézségi szintet és pár meglepetést új játékelemek formájában; ezeknek azután ajánlott nekiállni, hogy az alapjátékot már végigjátszottuk, jól ismerjük, hiszen természetesen annak elemeit is használnunk kell. Külön nehezítés, hogy míg korábban gonoszokkal küzdöttünk, most lényekkel is meg kell birkóznunk, és vannak hatások, amik csak az egyik, vagy csak a másik ellenféltípus esetén aktiválódnak. Újdonságként megjelennek a találkozások, amelyeknek győzelmi feltételét ugyanúgy teljesíteni kell a sikerhez, viszont ezek nem egyszeri jutalmat adnak, hanem valamely játékoshoz kerülnek és új képességet biztosítanak.
Szintén új dolog, hogy lehet kártyákat száműzni, amik így a dobópakli helyett kikerülnek a játékból. Ez egyrészt akkor jó, ha kordában akarjuk tartani a pakli méretét, másrészt akkor, ha meg akarunk szabadulni a büntetőfeladatoktól - ezen kártyák ugyanis az életerőnk csökkenését eredményezhetik. A kihívások teljesítése nem könnyű (főleg a találkozások miatt), sok időbe telik, amíg eljutunk a negyedik dobozig, és annak feladatait is sikerrel megoldjuk. Ami a dizájnt illeti, ez is remek, a kis, kék bőrönd jól mutat a nagy, barna doboz mellett. Egyetlen dolog zökkentett ki - néhány kártyán meglepően rossz a kép minősége, ami a játékmenetre ugyan nincs hatással, és keveset vesz el az élvezeti értékből, de mégsem az igazi.
A második kiegészítő a Bűbájok és bájitalok nevet kapta, nem kell sokáig találgatni, mivel bővíti a játékot. A karakterekhez Ginny Weasley csatlakozik, viszont ő nem csak valaki más helyére állhat be: az extra játékostáblának köszönhetően öt fővel is az asztal köré ülhetünk. Ahogy a Szörnyek szörnyű könyvében, úgy itt is négy, egyre nehezedő kihíváson haladhatunk végig, amiket az alapjáték teljesítése után érdemes elkezdeni, mivel kellenek komponensek a későbbi évekből - viszont az előző kiegészítő nem szükséges hozzá, ugyanakkor kombinálható vele.
Az új Roxfort kártyák között társként megtaláljuk a választható hősöket is, az ő kártyájukat csak akkor kell belekevernünk a pakliba, ha épp nem játszik velük senki (Harryt például akkor, ha őt senki nem választotta a játékosok közül). A találkozáskártyák és a kártyaszáműzés fogalma itt is megjelenik, de a legnagyobb újítás a bűbájtábla - a karakterek attól függően, hogy mennyi életerővel rendelkeznek, különböző bűbájokat aktiválhatnak, körönként egyszer. Persze a második, harmadik és negyedik doboz rejt extra játékelemeket és meglepetéseket, de ezeket, ahogy a Szörnyek esetében, úgy itt sem lőnénk el - legyen elég annyi, hogy a bájitalok nem véletlenül szerepelnek a kiegészítő címében.
Egy jó párbaj pihenésképp?
A Roxforti csata kvázi spin-offja az alapjáték nélkül is játszható Sötét varázslatok kivédése. Dumbledore párbajszakkörén két fő vívhat egymással, akiknek ugyanúgy paklit kell építeniük, de nem közös célért dolgoznak, és nem valamely karaktert alakítják, hanem egy-egy roxforti házat képviselnek - akár ugyanazt is. A kezdőpakli mindkét fél számára szinte pontosan ugyanolyan, de mindenki a sajátját lehetőségeinek és taktikájának megfelelően bővítgeti: szövetségeseket, tárgyakat, varázslatokat, átokkártyákat lehet szerezni. Hangulata, játékmenete, komponensei hasonlók a Roxforti csatáéhoz, de eltérő élményt kínál, érdemes a kettőt egymástól függetlenül is beszerezni.
Rengeteg Harry Potter társasjáték jelent meg, némelyik csak valamely már bejáratott társas variációja, de a Roxforti csata teljesen egyedi. Rajongóknak erősen ajánlott, először az alapjáték, de akit az elkap, jó eséllyel a kiegészítőket is élvezni fogja. Mind a Szörnyek szörnyű könyve, mind a Bűbájok és bájitalok tartalmaz izgalmas extrákat, játékmenetbeli újításokat, amiktől még jobb élmény lesz a varázsvilág gonoszai és lényei elleni küzdelem.
(A játékokat köszönjük a Reflexshopnak!)
