Nagyon hálás vagyok azért, hogy Vincent Dutrait illusztrátor és a társasjátékos kiadók egymásra találtak. Neki köszönhető például az, hogy a Jaipur régi, zöld dobozos, nem kifejezetten szép változata helyett ma már kapható egy sárga, sokkal mutatósabb kiadás, valamint ő felelt egyebek mellett a Lombkorona és az Eldorádó legendája szemet simogató dizájnjáért is. A társasoknál általában sokat ad hozzá az élményhez, hogy hogyan mutatnak az asztalon, és az impulzusvásárlókat is könnyű meghódítani egy a polcon szépen mutató dobozzal.
Az Oltréé szintén Dutrait munkája, és ennek megfelelően külsejét tekintve kifogástalan - de nem csak a komponensek érdemelnek dícséretet.
A béke csak látszólagos
A játékban őrszemeket alakíthatunk, a 2-4 játékos nyolc karakter közül választhatja ki, amelyik neki szimpatikus. Dedikált szólómód nincs, de lehet akár úgy is játszani, hogy egy valaki két vagy több karaktert irányít, feltéve, hogy a döntéshelyzetekben nem csal és nézi meg mindkét választási lehetőség végkimenetelét. Mindegyik őrszem rendelkezik egy egyedi bónusz akcióval, valamint 4 vagy 5 életerővel, illetve tartozik hozzájuk egy-egy fából készült lovas figura, de nincs például saját paklijuk vagy egyedi, mágikus képességük. Szerény hősök, akiknek az egyszerű köznépet kell védelmezniük a rájuk leselkedő rengeteg veszélytől.
A játéktábla egy meglehetősen viharvert erődből, illetve nyolc régióból áll. A menetek elején minden régióba kalandkártyákat helyezünk, amik próbára teszik a játékosokat. Egyik célunk, hogy ezeket elfogyasztva, valamint az erőd tornyait újraépítve biztonságossá tegyünk régiókat. A próbák során vagy döntést kell hoznunk, vagy a - fából készült - kockákkal dobnunk, hogy kiderüljön, sikerrel járunk-e. Azt, hogy hány kockával dobhatunk, a kaland típusa, illetve az erődben, az erőforrások beváltásával felhúzott épületeken, és az épp aktív játékos karakterkártyáján található ikonok határozzák meg: attól függően, milyen típusú a próba, lehet, hogy öt kocka áll rendelkezésünkre, de az is, hogy csak egy.
Kalandozásainknak hét, eltérő hosszúságú krónika ad keretet (a magyar változat egy extra sztorit is tartalmaz, ami az eredetihez promóként volt elérhető), céljainkat pedig szabadon választott megbízások határozzák meg. A sorba rendezett paklik történeteket mesélnek el, új játékelemeket vezethetnek be, döntéshelyzetek elé állíthatnak minket, amik mind-mind befolyásolják a cselekmény alakulását. A paklikat kvázi könyvként lapozgatjuk a játéktábla erre kialakított területén.
Egyébként sem kifejezetten könnyű dolgunkat megoldandó problémákat jelölő, illetve a bizonyos erőforrásokhoz való hozzáférést gátoló problémakártyák és állandó vagy ideiglenes hatású események nehezíthetik. Vigyáznunk kell arra is, hogy az egyes régiókban ne halmozódjon fel túl sok kalandkártya, mert az egyszerű parasztemberek hamar boldogtalanokká válnak, hírnevünkön pedig csorba esik.
A szerencse lovagjai
A játékmenet egyáltalán nem bonyolult, a hangsúly abszolút a történetmesélésre helyeződik. Lényegében kidobjuk egy kockával, hogy mi fog történni (lapozunk a krónikában, új kaland vár ránk, probléma lép fel, vagy valamilyen esemény zajlik le), majd választunk két eltérő akciót, amiket egymás után végrehajtunk. Változatosságot a hat krónika, a tizenegy megbízás, valamint a 100 kalandkártya kínál, így az első végigjátszás után is érdemes ismét elővenni a játékot, kipróbálni, milyen utakra visznek az alternatív döntéshelyzetek - és elsősorban megpróbálni nyerni.
Az Oltréé ugyanis nem könnyű, még úgy sem, hogy három nehézségi szint közül választhatjuk ki a számunkra leginkább kényelmes megbízásokat. Többféleképp is elbukhatjuk feladatunkat, figyelnünk kell a hírnév- és védelemjelölők helyzetére, amik nem érhetik el a nullát, de nem szabad a megoldatlan kalandoknak elszaporodnia, vagy a történetnek véget érnie, mielőtt feladatainkat teljesíthetnénk. Minél többen játszunk, annál könnyebb, mert bár a sztori is gyorsabban pörög, cselekedni is többször tudunk. Nagy szerephez jut a kockadobás és a szerencse, és csak minimálisan javíthatjuk esélyeinket az épületek felhúzásával és a használható kockák számának növelésével.
Külön dicséretet érdemel az insert, kvázi dobozokat nyitogathatunk, amikben a karaktereket, a kártyákat és a további komponenseket is szépen elhelyezhetjük. Minden egyes komponens mutatós és egyedi, a nyersanyagoktól a kártyákon át a figurákig mindent jó érzés kézben tartani.
Az Oltréé inkább történetközpontú kalandjáték, mint szerepjáték, annak viszont szórakoztató. A külső sokat dob az élményen, a sztorik, bár nem kiemelkedők, kellően érdekesek, és a számos kalandkártyának köszönhetően hosszútávon izgalmas - eleinte a sejtelmesség miatt, miután ismerjük a döntések következményét, már inkább azért, mert tudjuk, hogy a célunk eléréséhez mely kalandkártyák adhatnak szükséges erőforrásokat. A szabályokat nem kell sokáig magyarázni, és a teljes élményhez nem szükséges korábbi történetek ismerete, elővehetjük akár olyanokkal is, akik még nem játszottak, és lepörgethetünk velük akár egy akár számunkra is ismeretlen kampányt. Újrajátszhatóságát annak függvényében tudjuk megítélni, hogy mit élvezünk benne a legjobban: a sztorikat nyilván ismerni fogjuk, de a randomizált célokért ezt követően is jó móka lehet küzdeni.
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
