Ha az Overcookedból társasjáték készülne, valami olyasmi volna a végeredmény, mint a Coffee Rush (vagy mint a Kitchen Rush, aminek egyébként jelen cikk alanyához semmi köze, de amikor több ezer társasjáték jelenik meg évente, előfordulhat, hogy kettőnek hasonló a neve). Igaz, ebben nem kell kooperálnunk másokkal, és így összeveszni sem velük, nem kell feladatokat leosztanunk, csak baristák szerepében egyénileg versenyezni azért, hogy a lehető legtöbb rendelést tudjuk teljesíteni.
Feszültség így is van, ha nem is egymás miatt, hát azért, mert egyszer úgyis eljön az a pont, amikor akárhogy számolgatunk, nem tudjuk az összes hozzávalót begyűjteni. Folyamatosan komoly döntéseket és áldozatokat kell hoznunk, hogy tovább húzzuk, mint versenytársaink.
Starbucks-sztár
A Coffee Rush egy rettentő egyszerű, 2-4-fős játék, és amennyire könnyű megtanulni, annyira rá lehet kattanni. A játék elején mindenki kap egy táblát, emellé kell a kezdő és a későbbiekben beérkező rendeléseket elhelyeznie: kávékat, teákat és forró csokikat különféle variációkban. A véletlenen múlik, ki mennyire nehéz feladat elé áll, hiszen némelyik italt mindössze két hozzávaló alkotja, míg másokhoz akár négy is kellhet.
A hozzávalókat úgy tudjuk begyűjteni, hogy egy táblán lépkedünk a figuránkkal, és amelyik hozzávaló mezőjén megfordultunk, azt megkapjuk. Alapvetően maximum hármat léphetünk (zsetonok felhasználásával akár többet is), de ha olyan mezőn mennénk át, ahol más is áll, két lépést kell elhasználnunk az áthaladáshoz, és nem is fejezhetjük be a körünket foglalt csempén. A játék során teljesített rendelések beváltásával vásárolhatunk extra fejlesztéseket, így mozoghatunk átlósan, vagy adott mezőkön kétszer annyi hozzávalót gyűjthetünk be, mint egyébként.
Ezt követően elrendezhetjük csészéinkbe a begyűjtött dolgokat, így alkotva meg az előttünk lévő kávék, teák és forró csokik valamelyikét. Amit sikerrel elkészítettünk, az a teljesítettek közé kerül, amit nem, az eggyel lejjebb csúszik a rendelési sávon, ám amit négy kör alatt nem sikerült összedobnunk, az megy a bukott rendelések közé. Ha valaki összegyűjt öt ilyet, azzal kiváltja a játék végét, amely fázis egyébként akkor veheti még kezdetét, ha elfogynak a rendelések a pakliból.
Van még egy olyan csavar benne, hogy ha egy játékos teljesít valahány rendelést, a tőle balra ülő két játékosnak (kétfős játéknál a másik félnek) annyi új rendeléskártyát kell felhúznia, amennyit a soron lévő teljesített.
Folyamatosan döntenünk kell nem csak arról, hogy hogyan lépünk, és ezáltal milyen hozzávalókat szerzünk meg, de arról is, hogy mit tegyünk, ha a tábláról a kör végén lecsúszó, és így büntetőpontot érő rendelések közül biztosan nem tudjuk mindkettőt teljesíteni, mert nem lehetséges annyi hozzávalót gyűjteni, amennyi kellene. Néha érdemes elengedni egyet és egy későbbire koncentrálni, hogy a következő körökben könnyebb dolgunk legyen.
A játék végén a teljesített rendelések, az aktivált fejlesztések érnek pontot, míg az elbukott rendelésekért levonás jár.
Csészényi tér
A Coffee Rush pörgős, feszült játékmenete mellett a tálalása az, ami igazán magával ragad. Gyönyörű a doboza is, jópofák az apró csészék, ahogy az is, hogy a hozzávalókat nem csak különböző színű fakockákkal oldották meg, hanem mindegyiket egyedileg gyártották le - és van 8 típus. Ugyanakkor egy ponton túl már fárasztó lehet az apró mütyürök pakoltatása, sokszor amit egy körben elveszünk, azt a következőben már rakhatjuk is vissza - nem ítélem el, aki ezt megspórolja, és csak bemondja, mit vesz el és mihez.
Két fővel a legjobb, mert úgy biztosan lemegy egy kör fél óra alatt; minél többen játsszuk, annál többet kell várni a körünkre, és ez olyanokkal, akik hajlamosak perceken át elemezgetni a lehetséges lépéseket, hogy megtalálják a tökéletest, idegpróbáló feladat. Félreértés ne essék, hárman vagy négyen is lehet élvezetes, de erre érdemes felkészülni.
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
