Csodaország bizarr hely, attól függően jobban vagy kevésbé, hogy ki meséli el a történetét. Lewis Carroll egész másképp ábrázolta Alice-éket, mint a videojátékairól ismert American McGee, és a két véglet között is voltak érdekes, viszonylag szabad, az alapanyagtól bátran elrugaszkodó értelmezések.
A társasjáték-tervezők sem először választják ezt a témát játékukhoz, az elmúlt néhány évben jelent meg például a Tea 2 Főre, a Szabadulópakli: Csodaországban és A rózsa varázsa is, de az eddigi legösszetettebb, legjobban kidolgozott Alice-os játékot a Druid City Games alkotta meg: ez a Csodaország csatái, mely külföldön 2022-ben vert nagy hullámokat, hozzánk pedig idén jutott el a Gémklub kiadónak köszönhetően. Viszonylag nagy és rendkívül tartalmas doboza egy izgalmas háborús játékot rejt, ami nem kezdőknek való, de ha belejöttünk, nem is ég le az agyunk tőle.
Egy finom mérgezett teát esetleg?
Mint azt a cím is határozottan sugallja, Csodaországban harcok dúlnak: Alice, A vörös királynő, Gruffacsór, A kalapos és Vigyori úr észhez tértek, egymásnak estek, ki-ki a maga önös céljával vesz részt a küzdelemben, és ehhez segítőket toboroznak. Minden karakter egyedi, eleve adott és feloldható képességekkel, hatásokkal rendelkezik - nem pusztán személyes szimpátia alapján érdemes közülük választani, vannak, amelyek helyzettől függően hasznosak, míg mások állandó előnyt biztosítanak. Nincs rossz választás, de a taktikánkon változtathat, ki mellett döntünk (vagy ki marad nekünk).
Egy játszma három fordulóból, fordulónként két teljesen eltérő fázisból áll. Először a teaparti fázisa zajlik le, amiben a játékosok az asztal körül körözgetve gyűjtenek jutalmakat, illetve helyezik el egységeiket azokban a régiókban, ahol háborúzni kívánnak, majd ezt követi a harc maga. A teaparti során kártyákat lehet szerezni (ezeket minden fordulóban más-más pakliból rakjuk fel a tábla mezőire, ahonnan megkaparinthatók), amik válogatott dolgokat adnak, például korongokat, figurákat, bónuszokat, küldetéseket, illetve lehetővé teszik egységek, támogatók hadba küldését. Ez a fázis akkor ér véget, amikor minden játékos megszerzett 4 kártyát, és ezt követően lehelyezte vezetőjét az egyik régióba. A korongokat mindenki a saját húzózsákjába teszi, de a kártyák megtartásával számon lehet tartani, miből mennyit gyűjtöttünk.
A helyzetet bonyolítja, illetve a játék újrajátszhatóságát növeli, hogy csatlóskártyákból négy szett van, és a játék elején el kell döntenünk, melyikkel játszunk - ennek függvényében a csatlósok más-más képességgel, hatással bírnak a játszma során. Gyakorlottabbak akár kombinálhatják is a szetteket, de ilyenkor nem garantált, hogy tökéletes lesz az egyensúly.
Ha a teapartinak vége, jön a harc fázisa, ami valamivel bonyolultabb. A játékosok minden régióban harcolnak, ahova került támogatójuk, Csodaország-lakójuk vagy vezetőjük, míg az aktuális csatától távol maradó játékosok fogadhatnak arra, ki lesz a győztes. A harc során a húzózsákból kell véletlenszerűen korongokat elővenni, majd ezek hatását végrehajtani - ezek között a teaparti keretében megszerzett korongok, valamint negatív hatással bíró őrületkorongok is találhatók, így minden húzással próbára tesszük szerencsénket. Nem biztos, hogy mindig a győzelemre kell hajtani, bármikor meg lehet állni, ha például egy küldetés vagy a hosszútávú stratégia miatt ez indokolt. A csata végéig ki nem esett játékosok (tehát akiknek maradt egysége a régióban) többféle jutalomra tehetnek szert, a győztes mellett a második helyezett is, de ha mindenki kiesik, értelemszerűen nincs győztes. Amíg minden régióban le nem zajlottak az ütközetek, vagy nem kerül sor a húzózsák frissítésére, nem lehet a már felhasznált korongokat ismét használni.
A többféle korong, képesség és hatás, illetve a plusz rétegként megjelenő küldetések miatt időt és türelmet kér a Csodaország csatái, de a kártyák, a segédletek és a játékszabály is mindent megtesz, hogy a tanulás a lehető leggördülékenyebb legyen. A 24 oldalas játékszabályban oldalakon keresztül mutatnak be lehetséges csatákat, a küldetéseket, van külön szószedet, GYIK és magyarázat, elsőre bonyolultnak tűnő, de hasznos folyamatábra is. Az első játszma jó eséllyel nem lesz annyira élvezetes, mint a későbbiek, melyek során már úgy tudunk taktikázni, hogy teljesen tisztában vagyunk, mely döntésünk hogyan segít minket győzelemhez.
Őrületes
A tervezők ügyesen megoldották, hogy az árat sokszor fölöslegesen megdobó minifigurák nélkül is jó érzés legyen a Csodaország csatái játékterére ránézni. A fontosabb karakterek műanyag állványos kartonbábukként jelennek meg, a támogatók sima meeple-ök, egyedül a kastélyok lettek 3D-nyomtatott figurák, viszont minden nagyon jól mutat - kell is, hiszen a játéktábla óriási, és a komponensekkel együtt már két-három játékosnál is elfoglalhat a játék egy teljes asztalt. A rajzfilmszerű dizájn illik a világhoz, illetve a korábbi ábrázolásokhoz is - igaz, hogy a témaválasztás másodlagos, és az egész játék működhetne más karakterekkel is, de ez is illik hozzá. A komponensek mennyisége is impozáns, teljesen indokolt a hardcore-abb közönségnek szóló játékok szintjén nem is vészes ár.
Márpedig ez nem egy családi játék, tényleg tanulós, többször játszós, összeszokott társaságoknak való, akik akár egy délutánt is hajlandóak rászánni. Nem a mechanikák bonyolultak, hanem hogy sok minden sokféleképp történhet, és a szerencse mellett a taktikázás is szerepet játszik abban, ki nyer végül. Két fővel is élvezetes, erről külön szabályok gondoskodnak, de nagyobb társasággal még jobb móka - öt főnél esélyes, hogy túl hosszú lesz, és elférni sem könnyű, de 3-4 fővel szuperül működik.
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
Csodaország csatái
- Tervező: Tim Eisner, Ben Eisner, Ian Moss
- Eredeti kiadó: Druid City Games
- Magyar kiadó: Gémklub
- Játékosszám: 2-5 fő
- Korhatár: 13+
- Időtartam: 45-125 perc
- Játékszabály: Gémklub.hu
