Forradalom zajlik épp az irkálós társasjátékok világában: ahelyett, hogy a készítők egy tömbnyi egyszer használható lapot tennének a dobozba, egyre gyakrabban kapunk inkább egy adag filcet, illetve letörölhető, laminált játékostáblákat, amik ha az idők végezetéig nem is tartanak ki, több ideig maradnak használhatóak anélkül, hogy önerőből pótolnunk kellene őket valami házilag barkácsolt másolattal - vagy még egyszer megvenni ugyanazt a társast.
Még annyira friss megjelenés a Köszöntünk a Holdon, hogy nem tudtuk elkoptatni sem a táblákat, sem a filceket, pedig nagyon igyekeztünk - a Köszöntünk álmaid városában és a magyarul nem kapható folytatása, a Welcome to New Las Vegas után egy olyan csomagot állított össze Benoit Turpin és Alexis Allard, amivel hosszú órákon át élvezet játszani, és végre nem kell papírokat tépkednünk közben.
NASA-tréning
A játék egy flip & write, vagyis az az alap mechanikája, hogy lapokat húzunk, majd a szabályoknak megfelelően írunk az előttünk lévő táblára. Adott 63 kártya, melyek mindegyikének egyik oldalán egy számot, a másikon pedig egy szimbólumot találunk. Ezeket kell három paklira szétszednünk, majd felfordítani a legfelső lapokat, hogy kapjunk három szám-szimbólum párost, amiből minden játékos körönként egyet választ. Az 1-15 közti számokat - az épp játszott kaland/játékmód által meghatározott elrendezés szerint - növekvő sorrendben kell beirkálnunk egymás mellé, így gondosan meg kell választanunk, mit melyik mezőbe vésünk fel a játéktáblán - bajt okozhat, ha nem hagyunk elég helyet az alacsony vagy a magas számoknak. Ennek köszönhetően minden játékos táblája másképp fog kinézni, és így eltérő mennyiségű pontot szerezhetnek a végére. A szimbólumok megadják, mit hova írhatnak be, vagy milyen akciót aktiválhatnak a segítségükkel - ez szintén más és más minden kalandban.
Nyolc különböző, eltérő szabályrendszerrel rendelkező játékmód közül választhatjuk ki a nekünk szimpatikusat, akár sorban is játszhatjuk őket 1-től 8-ig - azért is érdemes így haladni, mert a játék remekül, kis lépésekben adagolja az új szabályokat, és mindenki eldöntheti, melyik az a kaland, aminek komplexitása az ő ízlésének megfelelő. Mindegyiknek ugyanaz az alap mechanikája (a húzás és az írás), mégis számos, tényleg, érdemben különböző variációt tudtak erre építeni. Az első kalandnál, a rakétakilövésnél például a szimbólumokhoz tartozó akcióknak még nincs hatása, korlátozottak a döntési lehetőségeink (de már itt is bőven van lehetőségünk taktikázni), viszont a második kalandnál már több dologra kell figyelnünk, ízlésünk szerint darabolhatjuk fel a játékteret, robotokat küldhetünk ki űrállomásokra, vízzel extra pontokat gyűjthetünk, ha elég jól taktikázunk, vagy ellehetetleníthetjük a saját dolgunkat, ha nem.
A későbbi módokan drasztikusan eltér a játéktér, a beírás szabályai, valamelyest az akciók hatásai, illetve minden küldetéshez tartozik 6 teljesíthető cél is, amiből mindig 3-at kell kiválasztanunk. Akármelyik módot is válasszuk, a versengés mindig izgalmas, és bár ugyanazért a célért (az emberiség jövőjének biztosításáért) küzdünk, azért szeretnénk azt is, ha a történelemkönyvekben a mi nevünk szerepelne a fontos események mellett.
Mivel a játékosok egyszerre cselekednek, - az agyalások hosszától függően 30-60 perces - játékidőn nem, vagy elhanyagolható mértékben módosít, hogy egyedül, 2-en vagy 6-an ülünk-e le játszani, és a gyorsaság sem számít - ha például ketten ugyanabban a körben teljesítenek egy küldetést vagy érnek el egy célt, egyaránt maximális pontot kapnak, hátrányt csak azok szenvednek, akiknek ez később sikerül. A doboz 24 kétoldalú kalandtáblát tartalmaz (6 játékos, 4x2 kaland), valamint találunk benne filctollakat és mikroszálas törlőkendőt is, amivel könnyedén nullázhatjuk az állást a menetek végén.
Holdraszállásunk története
A kalandokat bármikor játszhatjuk önmagukban, elég megtanulni az egyedi szabályokat, amiket a szabályfüzet remekül, egyenként mindössze két oldalban leír (és egy harmadikon ábrával szemléltet). Az egyjátékos mód szokás szerint egyedi szabályokkal működik, de ennek megtanulásához sem kell sokat olvasnunk.
Az élményt jelentősen felrázza a kampányfüzet, ami elmeséli annak történetét, hogy az emberiség hogyan utazott el a Holdra, hogyan építette ki az életben maradáshoz szükséges infrastruktúrát, és milyen problémákkal volt kénytelen szembenézni - lényegében minden küldetés során ennek lépéseit kísérhetjük figyelemmel. Az elágazásoknál döntéseket hozunk, és a küldetések végén attól függően haladhatunk más-más irányba, hogy sikerült-e egy adott feltételt teljesíteni (pl. ha igen, az X, ha nem, az Y számú bejegyzéshez kell lapoznunk); a kampány emiatt már eleve többször is végigjátszható, de messze nem ér véget akkor, ha először érünk a 8 kaland végére. Ajánlott a bevezető kampánnyal kezdeni, ami remekül megtanít mindent, még azoknak is ezt javasoljuk, akik a Köszöntünk álmaid városábannal vagy más flip & write játékokkal már eltöltöttek némi időt.
Mivel nincs alkatrészrongálás (azon túl, hogy a filc egy idő után nyilván kifogy...), nem legacy, nem kell végigjátszás után megszabadulnunk tőle vagy végérvényesen a polcra tennünk. Én személy szerint magáért a dobozért is rajongok, kívül-belül remek, a kis kártyadobozok segítenek az elrendezésben, és jobban megfelelnek a célra, mint bármilyen insert (valószínűleg a doboz méretéhez képest elsőre magasnak tűnő, de a tartalom ismeretében korrekt ár minimálisra faragásában is segített ez a megoldás).
A Köszöntünk a Holdon az év egyik legnagyobb pozitív társasjátékos meglepetése. A 8 játékmód valóban eltér egymástól, de nem annyira, hogy fárasztó legyen mindig újabb szabályokat megtanulni. A kellemesen hosszú és fordulatos kampány folyamatosan hoz be új csavarokat a játékmenetbe, a második nekifutásnál előkerülnek olyan kártyák, amik kiegészítik a játéktáblákat, vagy épp új küldetéseket adnak, így téve még változatosabbá az élményt. A történet befejezése után még több módon tehetünk minden menetet egyedivé, és a hangulatunkhoz, fáradtsági szintünkhöz választhatunk mindig más és más kalandot.
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
