Egyáltalán nem egyszerű kérdés, hogy egy, a társasjátékokkal még csak most ismerkedni kezdő, vagy esetleg azoktól teljesen idegen pajtást milyen címekkel vonjunk be ebbe a remek hobbiba. Nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy az ember túlzottan nagy falatot pakol fel egyből a képzeletbeli tányérra, egy nagyon komplex, összetett társas könnyedén elriaszthatja az újoncot. Olyasvalami kell tehát, ami könnyen értelmezhető, pörgős, gyors, és esetleg itt még az sem gond, ha dominánsabb a szerencsefaktor, így könnyeben érheti sikerélmény a zöldfülűt is.
A helyzet pedig az, hogy a Vaalbara a fentebb leírtak tökéletes példája, ugyanis átlagosan nem tart benne tovább egy játék 20-25 percnél, akár öten is lehet egyszerre pörgetni, szóval nem gond, ha egy fix társasághoz csatlakozik egy új ember, és olyan hamar meg lehet tanulni benne az összes trükköt és taktikát, hogy a harmadik menetre már biztosan mindenkinek meglesz a saját elképzelése arról, hogyan válik belőle a legsikeresebb klánvezér.
Klánok csatája
A Vaalbarában ugyanis minden játékos egy klán vezetőjét alakítja, feladatuk pedig nem más, mint hogy összesen kilenc kör után a legtöbb ponttal rendelkezzenek. Mindenki kap a játék elején egy 12 lapból álló paklit - ezen paklik minden játékos esetében meggyeznek, ugyanabból a 12 különböző kártyalapból állnak. Egy gyors keverés után fel kell húzni öt lapot, ezekkel indulhat el a játék. Ezzel párhuzamosan a területpakliból a játékosszámnak megfelelő mennyiségű kártyát kell kipakolni két sorba. Az adott körben az alsó sor lesz számunkra az érdekes, onnan választhatunk magunknak területet. Azt, hogy milyen sorrendben választunk, a kezünkben tartott lapok közül kiválasztott, az adott körben kijátszott kártya határozza meg, ugyanis minden lapon van egy szám, ez fog dönteni arról, hogy ki jön előbb, ki később.
Egyáltalán nem mindegy, hogy mely területekre csapunk le, ezek ugyanis különböző módokon tudják növelni a pontjaink számát, illetve az is fontos, hogy milyen kártyákat játszottunk ki, mivel minden lapnak van egy egyedi képessége, amit kötelezően végre kell hajtani még akkor is, ha ez esetleg számunkra kényelmetlen végeredményt hozna.
Akad még persze pár aprócska szabály, de az alapok tényleg ennyit takarnak és nem többet, a mechanikák gyorsan bevésődnek az ember agyába, és innentől már indulhat is a vad taktikázás, annak gondos megtervezésre, hogy mely lapokat mikor érdemes kijátszani, illetve mely területekre érdemes jobban rácsúszni már a parti elején. Ha a nagy terv nem jön be, akkor sincs komolyabb gond, hiszen 20, maximum 25 perc alatt lepörög a menet, a következő játék alatt pedig már neki is lehet ugrani egy teljesen más stratégiának, vagy akár át is lehet venni azt a taktikát, ami egy másik játékosnak nagyon bejött - persze nem árt, ha ehhez megvannak a megfelelő lapjaink, itt jön be a képbe a korábban említett szerencsefaktor, amivel semmit sem lehet csinálni, ez egy kártyajáték, ez úgymond benne van a pakliban.
Egyébként itt a szerencsefaktor tényleg nem vicc, nálunk a próbajáték során előfordult egyszer az is, hogy az egyik játékos viccből egyszer sem nézte meg, milyen lapot játszik ki, és nyert. Nyilván ehhez óriási mázli kellett, de ilyen is össze tud jönni.
Még jól is mutat
Ennyi az egész, de pontosan ezért lehet kapudrog a társasok világába a Vaalbara, ehhez pedig a gyönyörű szép dizájn is hozzájárul: minden egyes lapra mutatós grafika került, a területkártyák artjai is szépek, ezt az egészet pedig egy kicsi, kompakt dobozba suvasztották be, szóval még a tárolás és a szállítás is egyszerű. Olivier Cipière játéka remekül betalál abba a szegmensbe, amit eredetileg is le szeretne fedni, és egyáltalán nem jelent gondot az, hogy az összetettebb társasjátékok szerelmeseinek nem fog tudni eleget adni a Vaalbara.
Ez a játék ugyanis épp arra lesz csont nélkül alkalmas, hogy a többi haver is rákapjon erre a hobbira, aztán majd mehetnek együtt hajnalig a Twilight Imperium meccsek is, csak azért nem szabad elfelejteni, hogy odáig egy hosszabb út vezet. Ennek az útnak az első állomása pedig simán lehet a Vaalbara.
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
