A szuperhősök ma már vitathatatlanul a popkultúra szerves részei nem csak az Egyesült Államokban, hanem hazánkban is. A '90-es években talán még furcsa szemmel néztek a pókemberes pólóban virító felnőtt férfiakra, de 2022-re teljesen hétköznapi lett az, hogy kicsik és nagyok egyaránt rajonganak a Marvel és a DC hőseiért. A Marvel United társasjátékban pedig épp az a remek, hogy apu, anyu és a gyerekek is pontosan ugyanannyira fogják élvezni.
Egy kooperatív Marvel-kalandról van szó, aminek alapvetései végtelenül egyszerűek, a randomitás sem hiányzik belőle, mégsem fogják dobókockák borzolni a kedélyeinket. Mindehhez pedig egy könnyen befogadható, egyszerű vizualitás párosul, sőt még minifigurákat is kapunk - ezek hatalmas kobakjukkal leginkább a Funko POP! játékokra hajaznak. A meseszerű körítés nagyjából behatárolja azt, mire is számíthatunk, de éppen ezért válik a Marvel United egy univerzális társassá, ami felett nem kell hosszú órákat gubbasztani, de cserébe nem is telik el a fél délután a szabályok ismertetésével.
Bosszúállók, gyülekező!
A játékban választott szuperhőseinkkel gyakorlatilag annyi lesz a feladatunk, hogy meggátoljuk az aktuális főgonoszt ördögi terve megvalósításával. Ehhez a hősöknek hat véletlenszerűen kiválasztott helyszínt kell bejárniuk, itt legyőzni a főellenség csatlósait, megmenteni a civil polgárokat, és elhárítani a különféle fenyegetéseket. Ha a három nagy feladatból kettőt teljesítünk, egyből sebezhetővé válik a fő ellenlábas, innentől kezdve vele is tudunk harcolni. Miután őt is sikerült kifektetni, megnyertük a játékot.
A körök elején húzunk egy kártyalapot, ezek segítségével tudunk mozogni, harcolni, feladatokat megoldani, illetve léteznek egyedi, szöveges kártyák is. Nagyon fontos azonban azt is észben tartani, hogy ezek a kártyák jelképezik az életerőnket is, vagyis ha elfogytak, nincs már egy a kezünkben és a húzópaklinkban sem, és húznunk kellene, elbuktunk. Ugyancsak vesztettünk, ha a főgonosz teljesítette az "ármányos tervet", vagyis saját jelzőlapkáján az ennek mérésére szolgáló kék kocka elért az utolsó szintre. Szintén kudarccal zárul a játék, ha kifogyott a főgonoszpakli, és új lapot kellene húznia a gonosznak.
Igen, a főellenség is saját paklival rendelkezik, ennek lapjai határozzák meg azt, hogyan mozog őkelme, illetve mely helyszínekre érkeznek új gazfickók, valamint milyen hatások, effektek következnek be.
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
Változatos, de nem minden téren
Vannak aspektusai a játéknak, melyek nagyban növelik az újrajátszhatósági faktort. Ilyen például a helyszínek és főleg az azokra lehelyezett fenyegetések véletlenszerűsége, valamint remek dolog az is, hogy az alapkiadásban megbúvó három főellenség merőben más saját paklival rendelkezik. Ugyanez nem mondható el sajnálatos módon magukról a szuperhősökről, szóval hiába létezik a Marvel Unitednek kismillió kiegészítője és variánsa, igazából valódi értéket csak az új főellenfelek képviselnek, a gyakorlatban nem sokat számít az, hogy a hősök oldaláról kivel vagy kikkel szállunk harcba - persze a gyűjtőknek még így is fontos lehet, hogy a polcon ott figyeljen mindenkit, akit a képregényekből vagy a mozifilmekből megkedveltek.
Sokat hozzátesz a kooperatív élményhez az, hogy az előttünk következett játékos kártyáját saját körünkben mi is használni tudjuk az általunk lepakolt lap mellett. Ezzel remekül lehet taktikázni, ha pár lépéssel előre gondolkodunk. Főleg ezen a téren lehet a társas maradandó élmény azoknak az ifjabb pajtásoknak, akik csak most ismerkednek a hasonszőrű táblás izgalmakkal. Ha pedig ráéreznek arra az élményre, amit a Marvel United kínálni tud, elég könnyen tovább lehet lépni a pár fokkal bonyolultabb kooperatív megjelenésekre is.
Persze nem a Bloodborne lesz a következő lépcsőfok, de pár köztes állomás beiktatásával majd odáig is el lehet jutni. Helyén kezelve a Marvel United kifejezetten tartalmas társasjáték, egyedül a hősökre kellett volna több (sokkal több) figyelmet szentelni, bár az is érthető, hogy az ő komolyabb variálásuk egy masszívabb balanszolást is igényelt volna, ezt így teljesen megúszták az alkotók.
(A tesztpéldányt köszönjük a Delta Visionnek!)
