Nem fűznek különösen szoros érzelmek a japán művészethez és kultúrához, mégis van valami a japán tematikájú társasjátékokban, amivel azonnal meg tudnak ragadni. Említhetném a Kanagawát, a Hanamikojit, vagy akár még a vegyes megítélésű A tízévente virágba boruló cseresznyefa legendáját, mi több, a Sushi Gót, netán a komolyabbak közül a Felkelő Napot vagy a várhatóan idén magyarul is megjelenő Senjutsut, ami okkal került fel tavaly is és idén is a legjobban várt társasok listájára.
Lehet, hogy pusztán a cseresznyefa-motívum az, ami elkap, vagy a szamurájok, sőt, talán kifejezetten Ghost of Tsushima miatt hangolódtam rá a témára, de az eredeti formájában 2015-ben, felújított kiadásban, magyarul pedig a közelmúltban megjelent Iki is azonnal felkeltette a figyelmemet.
Szerencsére nem csak a külseje magával ragadó.
Ikirakodóvásár
Ma Tokió néven ismerjük a japán Edo városát, ahol a 17. században is rengetegen éltek, és ők gyakran jártak piacra, akár szerettek, akár nem. Egy piacon járunk mi is körbe-körbe, feladatunk pedig az, hogy körülnézzünk, kereskedjünk, etessük embereinket tizenkét hónapon és az újév napján (hónapján?) át, és az év végére érve a legtöbb pontot szerezzük.
Mivel az Iki egy összetettebb, euró típusú játék, már az előkészítésnél is rengeteg komponenst, zsetonokat, kártyákat kell kipakolnunk, de hamar átláthatóvá válik, mi hova való és milyen szerephez jut a játék során. A kétjátékos módhoz a központi tábla egyik, három- és négyfős menetekhez pedig annak másik, több játékosra optimalizált oldalát kell használnunk. Mindenki kap egy segédletként is szolgáló saját játékostáblát, amin elhelyezheti a figuráit és javait, és ez később is nagy szerephez jut.
A játékosok célja, hogy a piacon körbe-körbe járva vásárolgassanak, illetve felbérelt kézműveseik segítségével gyűjtögessenek pontokat. A kézművesek folyamatosan fejlődnek, sőt, nyugdíjba is vonulnak, és a végén ezzel is pontokat biztosítanak felbérlőik számára. A trükk, hogy mások lehelyezett kézműveseit is használhatjuk, tőlük is szerezhetünk javakat és kereskedhetünk velük, amiért jutalmat kapunk, de egyben őket is segítjük. Négy évszakon át játszunk, mindig cserélődnek az elérhető lapok és zsetonok, illetve időszakosan tűzvész tör ki, melynek kapcsán lépéseket kell tennünk, hogy elkerüljük a jelentős kárt - például jól kell elhelyeznünk kézműveseinket. A tábla nyolc mezőjéhez különböző akciók tartoznak, de nem rakhatjuk akárhova a figuránkat, sorban kell haladnunk az óramutató járásával ellentétesen.
Alapvetően sok mindenre kell figyelni, a szabálytanulás sem egyszerű, sok a komponens, sok különböző mechanikát igyekeztek beépíteni. A játékosok sorrendben választhatják ki, mennyit lépnek, ezzel egyben a cselekvésük sorrendjét is beállítva, de a lépésszámot módosító szandál nélkül senki nem léphet ugyannyit, mint valaki más. Kártyákat és érméket gyűjtünk, kézműveseket helyezünk le okosan, akik lapjain léptetjük emberkéinket, és etetjük őket rizzsel, hogy életben maradjanak az édes nyugdíjig. Épületeket építünk játék végi pontokért, halakat és pipákat gyűjtünk, és közben is ébernek kell lennünk, jól megválasztani lépéseinket, mivel hiába áll előttünk számos lehetőség, nem tudunk majd mindenre ugyanúgy figyelni. Határozottan nem kezdőknek való, és a szabálytanulás megterhelő lehet, de egy-két menet után minden átláthatóvá válik, a kisebb szabályokat sem felejtjük el
Képzők és művészek
Az kétségtelen, hogy az Iki nagyon hangulatos - gyönyörű a táblája, a komponensei, a kártyái, és persze a doboza is, amitől lekívánkozik a polcról. Az ikonok egyértelműek, ha már mindegyiket megismertük a játékszabályból, melynek végén minden kártya külön magyarázattal szerepel, ám a szabályokon átrágni magunkat időt és energiát igényel. A játékostábla egyértelműen ábrázolja a tennivalóinkat, ahogy a táblán feltüntetett ikonok is.
Két játékossal is működik, köszönhetően az okosan kitalált változtatásoknak, de 3-4 játékossal is élvezetes. Összetettebb euró játékok kedvelőinek abszolút ajánlott, akit a külső megfog, biztosan élvezni fogja.
(A játékot köszönjük a Reflexshopnak!)
