Bőven van azért miből válogatni A Gyűrűk Ura-rajongóknak, ha a könyvek, filmek és videojátékok mellett netán a társasok univerzumában is kedvenc franchise-uk adaptációit keresik. Ezek közül ráadásul az egyik legkompaktabb megoldás, a Gyűrűháború: A kártyajáték immár magyarul is elérhető.
Nyugalom, nem egy Magic: The Gathering szintű, gyűjtögetős megoldásról van szó, sőt még a pakliépítéssel sem kell bajlódnunk. Léteznek különböző játékmódok, illetve formátumok, de teljesen egyértelmű, hogy a Trilógia nevet viselő változat a legszórakoztatóbb, és annak esetében is a négyfős felállás, úgyhogy mi most erre fogunk részletesebben is kitérni. Ez a mód Tolkien teljes trilógiájának történetét végigköveti.
Minden a harcról szól
A Gyűrűháború: A kártyajáték gyakorlatilag az eredeti War of the Ring társas egyszerűsített, letisztult, "kártyásított" átdolgozása. Összesen négy pakliban állnak össze a két szemben álló frakció karakterei, tárgyai, minden, ami a végső győzelemhez kell. Minden játékos egy előre kiválasztott paklit fog kezelni, és mondanunk sem kell, a két-két Homály, illetve Szabad népek pakli tulajdonosa kvázi egy csapatot alkot, együtt játszanak, közös a céljuk is. Nem csak a főbb karakterek és szörnyetegek, hanem A Gyűrűk Ura fontosabb helyszínei is a játék szerves részét képezik. Fontos a körsorrend is: a csapattagok egymással szemben ülnek le az asztalhoz, vagyis a körsorrend úgy fog alakulni, hogy egy Homály játékos után egy Szabad népeket irányító pajtás következik.
Minden forduló (melyekből maximum kilenc lesz) a helyszínfázissal indul, itt aktiválni kell egy utat és egy csatateret. Utóbbit véletlenszerűen kell kihúzni a csatatérpakliból, az utat pedig az aktuális útszám három-három lapjából kell szintén véletlenszerűen kiválasztani. A csataterek azt fogják jelezni, hogy mely frakciók karakterei harcolhatnak itt, illetve mind rendelkeznek valamiféle egyedi extrával is. Ez igaz az utakra is: az egyes számú utak közül a Zsáklak kártya azonnali például hatása az, hogy a hobbit paklit kezelő játékos azonnal húz két lapot.
Ezt követi az akciófázis, mely során ki lehet játszani egy kártyát a kezünkben tartott lapok közül, átmozgathatjuk a már kijátszott lapokat a csatatérre, aktiválhatóak a lapok extra képességei, és persze passzolni is lehet - illetve ritkítani, ami azt jelenti, hogy elpusztítunk (játékon kívül helyezünk) két lapot, ezért cserébe pedig húzhatunk egyet. Ez a fázis akkor ér véget, ha sorban minden játékos passzol. És ekkor indulhat az igazi móka, vagyis a harc.
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
Minden körben az aktuálisan aktív úton és csatatéren is harc folyik. Az utakon mindig a Szabad népek a védők, míg a csataterek esetében az a frakció kerül védekező szerepbe, amelyiknek a csatatérpaklijából az asztalra érkezett ez a helyszín. A jelzett frakcióba tartozó karakterek, illetve seregek szépen oda tudnak masírozni (ha az adott lapon szerepel az aktív út számozása), majd jöhet a matek: a támadást koponya, a védekezést pajzs szimbólum jelöli, amelyikből több van, az a fél nyer. Fontos azonban megjegyezni, hogy az úton zajló csata végén minden Homály karakter elpusztul, függetlenül a harc végkimenetelétől. Eltérő a két csapat pontozási rendszere: a Szabad népek annyi pontot kapnak, amennyi az útkártyán szerepel, míg a rosszfiúk az összes nem semlegesített (gyakorlatilag pajzzsal nem kivédett) koponya után egy ponttal lesznek gazdagabbak.
A csatatéren megvívott küzdelmekre másféle szimbólumok vonatkoznak, a támadást itt két kard, a védekezést pedig egy másfajta pajzs jelöli. Ahogy arról már szó volt, a csatatereken csak előre meghatározott frakciók ütközhetnek meg, a harc végén pedig az összes támadó kártya elpusztul.
Okosan lefektetett alapok
Ezek tényleg csak a szabályrendszer alapjai, de már ennyiből is látszik, hogy nagyon gyorsan le fognak pörögni a kártyák, nem igazán érdemes ragaszkodni hozzájuk. Az erős tempó amúgy is igaz az egész játékra: hiába tarthat el egy parti akár két órán át is, üresjárat nem nagyon van benne. Időbe telik majd, amíg mindenki megszokja, felismeri, és rutinból alkalmazza a kombinációkat, de ez minden hasonszőrű kártyajáték velejárója, a sokadik meccsen már pontosan tudni fogják a játékosok, hogy mikor melyik karaktert érdemes harcba küldeni, kit lenne jobb későbbre tartogatni.
A kártyalapok gyönyörű illusztrációkat kaptak, ezen a téren maximálisan le a kalappal az alkotók előtt. Mint minden kártyás társasban, itt sem marad el természetesen a szerencsefaktor, de legalább ennyi, ha nem több múlik az okos taktika megválasztásán is. Kezdetben talán túlságosan is erősnek tűnhetnek a rosszarcok, vagyis a mordori és egyéb gonosz seregek, de az igazság az, hogy nagyon ügyesen ki lettek balanszolva a frakciók, és nem a társasjátékon, hanem bizony annak játékosain fog múlni az, hogy a fény vagy a sötétség követői aratnak-e végső diadalt.
Értelemszerűen nem kötelező egyébként négyen játszani, megoldható a dolog úgy is, hogy egyvalaki irányítja mindkét Homály paklit, a másik két játékos pedig egy-egy Szabad népek paklit kezel, illetve ha csak ketten vagytok, akkor két-két paklit (Homály, illetve Szabad népek) fogtok egyszerre használni.
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
Gyűrűháború: A kártyajáték
- Tervező: Ian Brody
- Eredeti kiadó: Ares Games
- Magyar kiadó: Gémklub
- Játékosszám: 2-4 fő
- Korhatár: 12+
- Időtartam: 1,5-2 óra
- Játékszabály: Gémklub.hu
