Robert Wardaugh civilben a kanadai Western University történészprofesszora, ám amikor nem oktat, a pincéjében mesél és gondosan terelgeti kalandmesterként a hozzá csatlakozó játékosokat egy 40 éve kezdődött történet ösvényein. Bizony, a szóban forgó játszma 1982 óta tart, ami alighanem világrekord. Amikor még tiniként D&D-ztem, az azóta már sajnos szétszéledt társasággal összehoztunk egy hetekig húzódó kalandot, talán egy hónap is volt. Ezt akkor komoly teljesítménynek hittem, de most már tudom, hogy nem az.
Wardhaugh egyébként annyira komolyan veszi a hobbiját, direkt olyan házat vásárolt, amelynek a pincéjében ki tudja alakítani a meglehetősen helyigényes játékteret. Megközelítőleg 30 ezer miniatúrából álló kollekció és házilag kialakított, igény szerint módosítható játékbeli környezet segíti a beleélést, miközben az AD&D (Advanced Dungeons & Dragons) első kiadásának módosított és a későbbi kiadások némely újításával kiegészített szabályai alapján játszik a mindenkori - derül ki a Wired videójából.
Ráadásul a permadeath is része az élménynek, tehát ha valakinek meghal a karaktere és nincs másik, az kiesik a játékból. Az elmúlt negyven év során körülbelül ötszáz karakter fordult meg a játékban.
Egyébként nemcsak régi barátok vetik magukat rendszeresen a Wardhaug szőtte kalandokba, hanem a gyermekeik is. A kalandmester lánya hatévesen csatlakozott, most húsz, de még mindig nem unt rá a dologra. Warthaugh szemében a rendszeres D&D-zés legcsodálatosabb következménye, hogy együtt tartja a baráti társaságot. Úgy véli, hogy amíg folytatni tudja, remélhetőleg élete végéig, addig garantáltan nem veszíti el a barátait.
