Mekkora üzlet valójában az Activision Blizzard felvásárlása, és mit vehet meg ezután a Microsoft?

Még nem telt el annyi idő a bejelentés óta, hogy mindenkinek sikerüljön megemésztenie a történteket, de valóban az történik, hogy a Microsoft megvásárolja az Activision Blizzardot, és persze a cégcsoporthoz tartozó Kinget is. Nemcsak az esetleges érzelmi sokk miatt érthető a felfokozott érzelmi állapot (legyen az pozitív vagy negatív okokból), hanem inkább azért, mert ekkora volumenű akvizícióra ezt megelőzően még sosem került sor a játékiparban. Sőt, ha a szórakoztatóipar nagy felvásárlásait és cégfúzióit helyezzük nagyító alá, akkor is csak maroknyi példát találunk olyan alkalmakra, amikor még ennél is nagyobb összeg cserélt gazdát.

A Microsoft ugyanis nem kevesebb mint 68,7 milliárd dollárt fizet az Activision Blizzardért, ráadásul készpénzben. Ezt ne úgy értsétek, hogy platós teherautóról öntik majd a dollárkötegeket a jelenlegi tulajdonosok lábai elé, hanem úgy, hogy a teljes összeget átutalják, és nem Microsoft részvények formájában egyenlítik ki a vételár egy részét vagy egészét.

Nem ma kezdte

Az 1975-ben alapított Microsoft a világ egyik legértékesebb vállalata, az amerikai cégek közül 2019-ben harmadikként lépte át piaci kapitalizációja az 1000 milliárd dolláros mérföldkövét. Csupán az Apple és az Amazon tudta megelőzni, ők egy évvel korábban értek el hasonló eredményt. A piaci vagy tőzsdei kapitalizáció dióhéjban azt az összeget takarja, amekkorára a piac beárazza, ez pillanatnyilag 2272 milliárd dollár.

A cég növekedésének ha nem is kezdettől fogva, de azért elég régóta részét képezik a felvásárlások. Az elsőre 1987-ben került sor, akkor a Forethought, Inc. szoftvervállalat 14 millió dollárért vált a Microsoft részévé. Olyan, mondhatni jelentéktelen apróságot köszönhetnek ennek az ügyletnek a felhasználók, mint a Microsoft PowerPoint.

Azóta kétszáznál is több alkalommal éltek ezzel a befektetési/piacszerzési lehetőséggel a redmondiak. Az ügyletek zömének értékét nem hozták nyilvánosságra, ami egyébként teljesen törvényes, hiszen nem nyílt részvénytársaságokról volt szó, hanem például kizárólag az alapítók tulajdonában voltak. Viszonyításképpen azonban álljon itt pár fontosabb akvizíció a múltból, amelyeknél a felvásárlási ár is ismert.

• Hotmail (1997) - 500 millió dollár
• Rare (2002) - 375 millió dollár
• Skype Technologies (2011) - 8,5 milliárd dollár
• Nokia (2013) - 7,2 milliárd dollár
• Mojang (2014) - 2,5 milliárd dollár
• LinkedIn (2016) - 26,2 milliárd dollár
• GitHub (2018) - 7,5 milliárd dollár
• ZeniMax Media (2020) - 8,1 milliárd dollár

Soha semmiért nem fizetett tehát még ennyit a Microsoft, az Activision Blizzard bekebelezésének költségéhez képest gyakorlatilag aprópénznek mondható a videojáték-ipar eddig csúcstartója, a Take-Two és a Zynga 12,7 milliárd dolláros boltolása. De ha kiszabadulunk a videojátékok buborékából, akkor azt látjuk, hogy a szórakoztatóipar teljes spektrumát figyelembe véve is kiemelkedően magas vételárról van szó. Ennél többet csak az AT&T adott a Time Warnerért (85,4 milliárd dollárt 2018-ban), és a Disney a 21st Century Foxért (71,3 milliárd dollárt 2019-ben). Ehhez képest az MGM mindössze 8,45 milliárdért került az Amazon birtokába, a Pixar 7,4 milliárdért, a Marvel 4,24 milliárdért, a Lucasfilm pedig 4,05 milliárdért lett a Disney része.

Mit nyert ezzel a Microsoft?

A 68,7 milliárd dollárjáért cserébe az akvizíció lezárulta után (erre várhatóan 2022. július 1. és 2023. június 30 között kerül sor) a Microsoft szert tesz számos, valóban nagy értékű és közkedvelt franchise-ra a Call of Duty-tól a Diablón át Warcraftig. Tízet össze is szedtünk ebben a cikkben, csupa olyat, amit nagyon szívesen látnánk majd a Game Passban, mert mint arra Phil Spencer az Xbox család új tagjának üdvözlésekor kitért, annyi játékot pakolnak be az előfizetéses szolgáltatásba az Activision Blizzard régi katalógusából, jelenleg fejlesztés alatt álló és még későbbi címeiből, amennyit csak lehet. Attól még persze, hogy valami az Activision kiadásában megjelent PC-re és Xbox One-ra (továbbá játszató Xbox Series X|S konzolokon is) nem kerül be automatikusan, ha a jogokkal egy, a felvásárlás által semmilyen formában sem érintett harmadik fél rendelkezik, márpedig a Sekiro: Shadows Die Twice-t a FormSoftware annak idején nem adta ki a kezéből.

Mintegy tízezer főt foglalkoztat az átmeneti időszakban még önállóan működő Activision Blizzard, és hacsak valamilyen okból nem kerül sor nagyobb népvándorlásra (például ha Phil Spencer felügyelete alatt sem változik érdemben a céges kultúra), akkor ez a jelentős emberállomány is hozzájárulhat ahhoz, hogy megvalósuljanak a Microsoft CEO-ja, Satya Nadella metaverzumról szőtt álmai. A felvásárlással az alábbi stúdiók és divíziók csatlakoznak az Xbox egyre nagyobbra növő családjához, mely még ezt követően is csak a harmadik lesz a sorban bevételét tekintve a Tencent és a Sony után.

• Activision Publishing - Az Activision játékait gondozó kiadó
• Beenox - 2000-ben alapított kanadai stúdió, amely javarészt társfejlesztőként segít át más projekteket a célvonalon. Legutóbb a Call of Duty: Black Ops Cold War, a Crash Bandicoot 4: It's About Time és a Tony Hawk's Pro Skater 1 + 2 munkálataiból vette ki a részét.
• Blizzard Entertainment - Önálló entitás, amely maga intézi játékai kiadását is, körülbelül kétszer annyi fejlesztője van, mint a Bethesdának. Jelenleg a Diablo IV-en és a Overwatch 2-n dolgozik, miközben a World of Warcraft és a Hearthstone támogatásáról is gondoskodik.
• Demonware - Azért felel, hogy rendben legyen a teljes egészében online vagy online komponenssel is rendelkező játékok netkódja.
• High Moon Studios - A Darkwatch és több Transformers-játék fejlesztője, amely az utóbbi években kizárólag támogatói szerepkört tölthetett be a Call of Duty-k fejlesztését irányító csapatok mellett.
• Infinity Ward - A Call of Duty franchise szülőhelye, a Modern Warfare, a Ghosts, az Infinity Warfare alsorozatok, valamint a Call of Duty: Warzone fejlesztője. A legfrissebb hírek szerint a 2022-es CoD-ot épp ez a stúdió hozza el nekünk, minden valószínűség szerint a 2019-es Modern Warfare reboot folytatásának képében.
• King - Mobiljátékokra szakosodott, főként a Candy Crush Sagaról ismert fejlesztő. Legutóbbi alkotása a Crash Bandicoot: On the Run! még tavalyról.
• Radical Entertainment - A The Simpsons: Hit & Run, illetve a Prototype széria fejlesztői, akik sajnos már évek óta nem hallattak magukról.
• Raven Software - A Heretic, a Hexen és a Soldier of Fortune fejlesztője, amely már több mint egy teljes évtizede nem kapott saját projektet. Kizárólag a Call of Duty-k támogatása volt eddig a feladata.
• Sledgehammer Games - A hármas számú CoD-csapat az Infinity Ward és a Treyarch mögött. Egyelőre még várat magára a nagy áttörés, mert az Advanced Warfare, a WWII és a Vanguard alcímű Call of Duty-k egyike sem tartozik a széria kiemelkedő darabjai közé.
• Toys for Bob - A Skylanders széria, a Spyro Reignited Trilogy és a  Crash Bandicoot 4: It's About Time minden kritika és anyagi sikere dacára ennek a csapatnak is támogatói szerepkört írt elő újabban a kiadó. Természetesen a Call of Duty-ról van szó.
• Treyarch - A 2008-as World at War óta kizárólag a Call of Duty franchise-on dolgozik. Védjegye a Zombies játékmód, és hozzá tartozik a sikeres Black Ops alsorozat.

Mint említettük, számos olyan, az ún. core játékosréteg igényeire szabott franchise-ra teszi rá a Microsoft a kezét, de ebben a szegmensben eddig is jelen volt. A redmondiak hasonlóan izgalmasnak találhatták a lehetőséget - ha nem izgalmasabbnak, hogy a King révén betörhetnek a PC-s és a konzolos piacnál jóval jövedelmezőbb, és nem utolsósorban nagyobb mobilos szegmensbe. Korábban is kísérletezett ezzel a Microsoft, de próbálkozásai rendre kudarcba fulladtak, elég csak a Forza Street bukására gondolni. Nem hanyagolható el továbbá a Kínában igen erős Call of Duty: Mobile megszerzése, mert a TiMi Studios alkotása szó szerint nyomtatja a pénzt, de a családbarát játékok szűkös portfóliójának bővülése (Crash, Spyro) és a Major League Games e-sportszervezet birtoklása sem.

Bobby Kotick megy vagy marad?

Míg a játékosok zömét az esetleges exkluzivitás kérdése foglalkoztatja (erről később), addig az üzleti élet szereplői inkább arra kíváncsiak, hogy a helyén hagyja-e a Microsoft az Activision Blizzard ügyvezetőjét. A meglehetősen népszerűtlen, ugyanakkor rendkívül eredményes Bobby Kotick az alkalmazottaknak írt nyílt levelében egyértelművé tette, hogy az akvizíció lezárultáig nem engedi ki a kezéből a gyeplőt, az viszont már kétséges, hogy utána is maradhat-e.

A Wall Street Journal forrásai úgy tudják, megállapodás született a felek között Kotick távozásáról, aki közel 300 millió dollárral vigasztalódhat. Posztján Phil Spencer követi, akit az újonnan létrehozott Microsoft Gaming CEO-jának is kineveztek. Ez alá fog betagozódni az Xbox Game Studios, a Bethesda Softworks/Zenimax Media, valamint az Activision Blizzard.

Lesz még Call of Duty PlayStation konzolon?

Ugyanaz történik épp, mint 2020 őszén, amikor a Microsoft bejelentette az addigi legnagyobb videojátékos fogását, a Bethesda mögött álló ZeniMax Media felvásárlását. Az akkori, sokféleképpen interpretálható nyilatkozatok kellően homályosak voltak ahhoz, hogy a PlayStation konzolok mellett elkötelezett játékosok úgy gondolják, a Microsoft legfeljebb ideiglenes exkluzivitást fog megkockáztatni, mert rá van szorulva az ő pénzükre. Nagyobbat nem is tévedhettek volna, mert a redmondiak csupán az addig megjelent címeket hagyták meg nekik. És a későbbiekben legfeljebb már csak olyan újdonságokra lehet számítani, amelyeknek valamilyen, korábban megkötött szerződés, esetleg egy licencpartner kikötése miatt mindenképpen el kell készülniük a Sony gépeire is.

Phil Spencer egy interjúban úgy fogalmazott a Sony platformján Activision Blizzard játékokat pörgető gamerekhez szólva, hogy nem áll szándékukba közösségeket elvonni attól a platformtól, és emellett ki is tartanak. (Értelmezze mindenki úgy, ahogy akarja.) A Bloomberg úgy tudja, a Microsoft hasonló stratégiát követ majd, mint a Bethesda játékainál, némelyek PlayStationön is megláthatják a napvilágot, míg más alkotásokkal kizárólag azokon a platformokon játszhatunk majd, amelyeken elérhető a Game Pass (PC, Xbox konzolok és a felhő).

Természetesen szólnak érvek az ellen, hogy a Call of Duty-hoz hasonló, hagyományosan multiplatform franchise-ok Microsoft-exkluzívvá váljanak, de ezek a potenciális bevételkiesésre és a játékosok haragjára korlátozódnak. Phil Spencerék nem hülyék, valószínűleg minden lehetséges forgatókönyvet végigvesznek, és minden elképzelhető következménnyel számolnak, majd azt követően mérlegelnek. Tehát tisztában vannak azzal is, hogy minden egyes PS-en el nem adott játékon buknak, de ugyanígy bukik a Sony is; egyrészt elveszíti a platform gyártójának járó 30 százalékos jutalékot, másrészt pedig abból a casual rétegből, amelyik a multiplatform címekért, és nem az exkluzívokért vesz konzolt (és bizony ők vannak többségben), sokan átvándorolhatnak a konkurenciához. A már 25 millió előfizetőnél járó Game Pass számára óriási lökést jelenthetne, ha a Warzone-t és a régi részeket leszámítva nem lehetne többé PlayStationön CoD-ozni.

De - és ez még az eddigieknél is merészebb gondolatjáték - a Call of Duty-k és társaik arra is alkalmasak lehetnek, hogy a Microsoft olyan pozícióba kényszerítse a Sony-t, hogy kénytelen legyen beadni a derekát és felengedni a Game Passt a PlayStationökre. Ne feledjük, a Microsoft célja nem az, hogy több konzolt adjon el, mint a Sony, hanem hogy az általa támogatott platformokkal, a Game Pass szolgáltatással és a felhőtechnológiával ne csak felhasználók százmillióit érje el, hanem milliárdjait. Erre most minden korábbinál nagyobb esélye van.

Újabb felvásárlások jönnek?

Minden hatás kivált egy ellenhatást, tehát biztosak lehetünk benne, hogy a Sony, amelynek vezetősége lenyomhatott pár maratoni meetinget mostanában, valahogyan reagálni fog. Ez a lépés sokféle döntésben ölthet formát kezdve azzal, hogy a megroggyant részvényárfolyam dacára nyugodt magabiztosságot sugárzó cég arra koncentrál, hogy bemutassa az év első felében érkező sikervárományos játékait, köztük a Horizon Forbidden Westet. A felzúdult (pánikba esett?) közösség jelentős része persze azt várja, hogy a Sony ne csak célzottan vásárolgasson, hanem vegyen meg végre mindenestől egy nagy kiadót. A majdnem Activision Blizzard kaliberű Electronic Arts és a Zyngával súlyosbított Take-Two feltehetően túl nagy falat lenne, de még a Square Enix, a Bandai Namco, a Capcom vagy a Sega ára is meghaladhatja a lehetőségeit.

Emiatt arra látunk több esélyt, hogy továbbra is egy-egy gondosan kiválasztott stúdió megszerzésével, valamint ideiglenesen vagy örökre exkluzívvá tett külsős címekkel, és persze saját robusztus felhozatalával gondoskodik arról, hogy konzoleladások tekintetében az élen tudjon maradni. Emellett nem szabad elfeledkezni a hivatalosan még le sem leplezett, állítólag Spartacus kódnéven futó szolgáltatásról, amely egyesíteni a PlayStation Plus és a PlayStation Now előnyeit, és idővel akár pont olyan fontossá válhat a Sony számára, mint a Game Pass a Microsoftnak. Alighanem ez lehet az elkövetkező hónapok legnagyobb horderejű bejelentése a japánok részéről.

Egészen máshogy fest a Microsoft helyzete. Ha lesz is gátja a további terjeszkedésének, egészen biztosan nem az anyagi korlátok miatt. Miután bevétel alapján még mindig csak a piac harmadik legnagyobb szereplője lesz, nem beszélhetünk monopolhelyzetről, de a stúdiók számát tekintve sem, mert abban az Embracer Group vezet toronymagasan. Viszont tény és való, hogy ha ezt az ügyletet engedik végigmenni a hatóságok, és nem merül fel kifogás versenyjogi szempontból, akkor minden további akvizíciót és annak esetleges piactorzító hatásait még alaposabb vizsgálatnak vetik majd alá, mint az azt megelőzőt.

Korábban már megpróbáltuk megtippelni, hogy melyik stúdiót vásárolja fel legközelebb a Microsoft. Az akkori jelöltjeink közül kiesett a Bloober Team, amelybe beszállt a Tencent, és nem igazán jöhet már szóba a Moon Studios sem, amelynek alapítója amiatt kritizálta korábbi partnerét, az Ori and the Blind Forest és az Ori and the Will of the Wisps kiadóját, mert nem elérhetőek a játékai és szolgáltatásai minden platformon (mintha ez csak a Microsofton múlna).

Nem engedtük el viszont teljesen a Segát, mert igaz, hogy az újra és újra felröppenő pletykák ellenére továbbra sem került sor az Xbox előtt a japán piacra ajtaját szélesre táró akvizícióra, a felek hosszú távra szóló stratégiai megállapodást kötöttek. Valamint továbbra is a potenciális jelöltek listáján tartjuk az Asobo Studiót, amelynél a legjobb kezekben van a Microsoft Flight Simulator. A francia csapat emellett sztorifókuszú single-player élményekben is erős, idén érkező középkori kalandja, az A Plague Tale: Requiem már a megjelenés napján elérhető lesz a Game Passban.

Rajtuk kívül felírjuk még az IO Interactive, az Avalanche Studios és a Crystal Dynamics hármasát. Az előbbi Project Dragon címmel fantasy szerepjátékot gyúr az Xbox számára (az új Hitman-trilógia pedig már a Game Pass kínálatát erősíti), a közbülső szintén exkluzív címen, a kooperatív Contrabanden dolgozik. A legérdekesebb a Crystal helyzete, amely egykori stúdióvezetője irányítása alatt besegít a The Initiative csapatának a Perfect Dark reboot fejlesztésébe. Iparági berkekből származó pletykák szerint mindhárom projektre vizsgamunkaként tekint a Microsoft, azaz ha elégedett lesz az eredménnyel, akkor tesz majd egy vételi ajánlatot. Az IOI és az Avalanche függetlenek, ellenben a Crystal a Square Enix tulajdona.

Azé a Square Enixé, amelyik mostanában feltűnően a japán stúdióira és azok alkotásaira fókuszál, és - erről is sutyorognak ismert szivárogtatók - egyre inkább nyűgnek érzi a néhai Eidos bekebelezésével megszerzett nyugati portfóliót. Tehát ez alapján elképzelhető, hogy ha majd jelentkeznek a kérők (a Sonytól a Tencenten át az Embracerig többen szóba jöhetnek ám, nem csak a Microsoft), akkor nem külön-külön szemezgetnek majd a stúdiók és a franchise-ok közül, hanem mindent visznek egy csomagban.