Nem tudom, hogy te ismered-e az egykori, még 1990-ben megjelent Stunts című játékot. Iszonyatosan jó volt, és bár köze nem volt semmiféle realitáshoz, eszméletlen sokat tudtunk vele játszani, szó szerint megállás nélkül. Most, lassan 20 évvel később ugyanez a helyzet a Trackmaniá-val. Nem egy Need for Speed- vagy Gran Turismo-konkurenciáról van szó, nem kell ilyesmit feltételezni, de állítom, ha szórakozásról van szó, ezzel is el lehet lenni legalább annyit, mint a két gigantikus cash cow-val, ahogy mondják a tengerentúlon.
Ez a játék is, mint sok más a történelem során, egy egyszerű kis garázsprojektből indult. Már az eredeti játék is nagy siker lett - a lehetőségekhez képest - így várható volt, hogy érkezik folytatása... nem is egy...
Kavarjunk egyet a káoszon
A Trackmania sorozat - akárhány tagja is volt - eddig is eléggé össze volt kutyulva. Még 2004 derekán érkezett meg a debütáló epizód, azelőtt csak különféle terveket láthattunk belőle több kiállításon is. Ez volt az alap Trackmania, amely már akkoriban is erősen platformjáték volt, minimális realitásérzékkel, ám annál nagyobb élvezeti faktorral. Ezt követte a valamivel összetettebb Sunrise, ami, akármennyire is meglepődtek a fejlesztők, nem jelentett akkora sikert, mint amekkorát elvártak. A kettő keverékéből született meg a United, ami szintén nem volt ingyenes. A vonalat folytatva készült el a jelen pillanatban boncasztalon fekvő United Forever, amely ismét tartogat néhány érdekességet. Ezt egyébként nem szabad összekeverni a Nations Forever-rel, amely egy másik ingyenes kiegészítés a Nations családhoz. A jelenleg asztalon lévő termék a teljes értékű, új Trackmania. Ha a történelmi mozzanatokban kicsit elvesztél, ne aggódj, én sem értem totálisan, a lényeget összefoglalva azt mondhatjuk: itt az új Trackmania és kész! Ha jól emlékszem, a GSTV forgatásnál még azt mondtuk, hogy ez is ingyenes, mi is annyira össze voltunk kavarodva.
Egyből a mélyvízbe
Lemértem, és alig néhány másodperccel a játék elindítása után el lehet kezdeni egy versenyt. Ez totálisan távol áll a legtöbb autós játéktól, hiszen azoknál be kell állítani mindenféle mozzanatot, gondolkodnod kell, hogy mit csinálsz, hogyan csinálod, egyebek. Itt azonnal a versenypályára kerülsz, és mivel egyetlen célod, hogy rekordidő alatt teljesítsd a pályát, nem kell sokat filózni az elején.
Az irányítás sem túl bonyolult: gáz, fék, irányváltás és... nos, lényegében ennyi. Na jó, még van egy dudánk is, amit testre szabhatunk a Forever-ben. Az egyszerűség, azt kell mondanom, tényleg gyönyörködtet, ám pont itt ütközünk a játék legnehezebb részébe. A versenyeken irreálisan nagy sebességgel haladunk, vagyis a reflexeinkre kifejezetten szükség van.
Mint a korábbi Trackmania-játékokban, itt is a saját magad ellensége vagy. A pályán csak különféle szellemautók követnek: ők a tényleges ellenfeleid, vagy adott esetben a te saját, korábbi köridődet példázó áttetsző verda - mind arra ösztönöznek, hogy jobb teljesítményt nyújts. A lényeg az egészben, hogy nem ütközhetsz össze az ellenfelekkel! A sorozatot eddig nem ismerők nyilván felordítanak, hogy „akkor mégis mi az értelme?" Ha belegondolsz, igenis sok: jelen esetben csak és kizárólag saját teljesítményedre támaszkodhatsz. Nincs abból probléma, hogy kicsúszol, mert meglök a másik és hasonlók. Csak a pálya szélét kell elkerülni, a többi már megy magától. Ha mégis elakadtunk, akkor egyetlen gombnyomással kezdhetjük újra a versenyt, mindenféle töltési idő nélkül, ettől is sebesebb a csata. Újdonság, hogy egy bizonyos „reset" billentyűvel visszaugorhatunk az előző checkpointig, így nem kell teljesen elölről kezdeni, ha nem akarjuk.
Nagyon fontos, hogy ez nem szimulátor, és sosem volt az. Több százzal bevehetünk olyan kanyarokat, amelyeket még negyvennel sem lehetne, de a lényeg nem is ez: szórakoztató, és a kihívás van a középpontban.
Bejárjuk az egész világot
A játék során meglepően változatos terepeken nyomulhatunk. A United Foreverben lényegében az összes olyan pálya megjelenik, amit eddig láthattunk a Trackmania játékokban. Ellátogatunk az égető sivatagba, a napos tengerpartra, néhány hűvösebb éghajlatra is, sőt kifejezetten havas tájak is megjelennek majd. Ezek mindegyikéről elmondhatjuk, hogy elég szépen sikerültek, azt viszont gyorsan leszögezném, hogy a valósághoz egyiknek sincs semmi köze. Nincsenek felismerhető, a valós életben is megtalálható helyszínek. A színvilág is inkább elegánsan kidolgozott, mint realisztikus - az összhatás mindemellett kifejezetten szép, és elfogadható, még mai szemmel is. Az egyes terepek most is fel vannak dobva ezernyi nehezítéssel: spirálok, alagutak, kisebb-nagyobb akadályok, vízcsapdák, sár, miegymás.
Ha a játékban található 265 (!) pálya nem lenne elegendő, mellékeltek egy pofás pályaszerkesztőt is. Ez persze már inkább csak a kifejezetten megszállott rajongóknak lesz az új otthona, nekik viszont kész Kánaán! Mindent megtehetünk, amit a fejlesztők egykor, ugyanis ők maguk is ebben készítették a pályákat. Letehetünk mindenféle apró elemet, sőt még a napszakot is testre szabhatjuk, ahogy nekünk tetszik. Ilyen szintű módosítási lehetőséget egyébként iszonyatosan kevés játék ad, így azt mondom, mindenképpen érdemes kipróbálni!
Trükközhetünk tovább is
Ha a pályakészítés nem hozott volna kellő elfoglaltságot az életünkbe, akár verdáinkat is teljesen szabadon átalakíthatjuk. Ezen jelen esetben mindenféle külső módosítást kell érteni, de azt a legapróbb részletekig.
Ha úgy tartja kedvünk, lényegében minden egyes grafikai apróságot egyenként ki-bekapcsolhatunk, hogy teljesen a mi elvárásunknak megfelelően fusson a játék. Kicsit alakítottak a kódon, hiszen mindamellett, hogy most már még szebbek a kocsik, semmivel sem lett lassabb ez a rész, mint az elődök. Egy közepes teljesítményű gépen is jól fut, amíg még a legelső Trackmania eléggé tudott szaggatni - ezért is lehetett vele kiválóan csúcsgépeket tesztelni.
Egészen tömören azt mondhatjuk, hogy a Trackmania sorozat most sem hazudtolta meg önmagát. Hozza az elvárt minőséget, és változatosságának köszönhetően ismét nagyon szórakoztató lett. Ha szimulátormegszállott vagy, nyilván a pokolba kívánod a játékot, de szerintem néha el lehet engedni, és a teljesen irreális fizikával rendelkező játéknak is nyugodtan teret lehet adni.
