Odakint van vagy 40 fok, bent talán tízzel kevesebb (a légkondi nem barátja a légutaknak), vízcseppek gyöngyöznek a behűtött sör dobozán. Túl voltunk már a hivatalos munkaidőn, ráadásul otthon azt fogyaszt az ember, amihez kedve támad. Ráadásul pedig webkonferenciáról lévén szó egy pillanatra sem éreztem úgy magam, mintha egy lennék azok közül a zsurnaliszták közül, akik minden létező sajtóeseményre elmennek, csak hogy ingyen egyenek-igyanak.
Egek, hány meg hány sajtómegnyitón voltam tanúja annak idején a Ludwig múzeumban a kortárs művészet iránti érdeklődés váratlan lankadásának. Mintha egyenes arányban állt volna a felszolgált pezsgő és pogácsa mennyiségével. De persze távol álljon tőlem, hogy bármit is sugalljak... Mielőtt azonban túlságosan is elmerülnék a régmúltban – és olyan anekdotákkal traktálnálak benneteket az extrémbe hajló performanszokról, hogy akkor sem hinnétek nekem, ha kötélhurokkal a nyakamban, és a hóhér kezével a kioldókaron tennék vallomást – térjünk csak vissza jelen írás tárgyához.
Még húsz perc van hátra a kezdésig, de biztosra megyek, így inkább már most belépek a zárt Twitch.tv-csatornára. Nem én vagyok az első, közben már vagy húszan köszöngetnek illedelmesen, így teszek én is. A közös nyelv az angol, noha egyebek mellett olasz, német, és orosz kollégák (sőt egy magyar is, az országból egyedüliként) tartózkodnak a chatszobában. Elkerülendő, hogy egymás szavába vágva tegyük fel kérdéseinket, a szóbeli kommunikáció lehetőségét kizárták a részünkről, így minden írásban zajlik. Jobb is így, legalább senki sem bizonyul irritáló buzgómócsingnak, aki nem csak azt kérdezi meg az interjúalanytól, hogy mit reggelizett, hanem hogy milyen állagú volt, az emésztési folyamat végén.
Szinte percre pontosan indul a műsor, amíg kibontom a sörömet, sorra bemutatkoznak a srácok. Kínos, de lemaradok a 2K-s kolléga nevéről, valaki viszont nálam is jobban ég, mert megkérdezi, hogy ki a két másik srác. Középen Henry Hobson, a filmek rendezője foglal helyet, a balján pedig Dominic Monaghan, aki félő, hogy számomra örökre Trufa marad (sosem érdekelt a Lost, bocsi). A kötelező tiszteletkör, és a moderátor részéről elmaradhatatlan alákérdezés után elkezdik sorra levetíteni a The Bureau: XCOM Declassified élőszereplős trailereit. Minden epizód után beszélgetnek négy-öt percig arról a keletkezésük hátteréről, a forgatás nehézségeiről. Így tudtam meg, hogy a Burn Room váratlan sikere (csak a 2K Games YouTube csatornájában majd' ötmillió megtekintésig jutott) miatt forgattak le további részeket. Ha nem így történt volna, akkor Domot sem keresik meg Ennis Cole ügynök szerepére.
Nem rosszak egyébként ezek a rövid beszélgetések. Szóba kerül a bohóc a második epizódból. Gyűlölöm őket, gyerekkoromban seprűvel kergetett meg egy, amikor belógtam Marosvásárhelyen a cirkuszi sátorba előadás előtt. Henry sincs oda értük, bosszút akar állni ezeken az állítólagos nevettetőkön. Pennywise-t említi példaként, és milyen jól teszi, az az igazi arcuk, gonosz mind.
Mindeközben bőszen jegyzetelek, mert felvételt fővesztés terhe mellett tilos készítenünk az eseményről, mint arra Szeder András, a Cenega (a 2K Games hazai partnere) marketingese szíveskedett felhívni a figyelmem.
Elérünk a harmadik trailerig, aminek a végét a közönséggel szavaztatták meg. Cole nyúlhatott a piáért, vagy a stukkerért. A sok mimóza parázhatott, hogy lelövi magát a családja elvesztése miatt, ezért egy százalékkal ugyan, de az alkohol nyert. Sebaj, megmutatják nekünk a srácok az alternatív változatot, és azt kell mondjam klasszisokkal jobb. Ezúton is köszönöm a voksolók nyápicabb felének... Nem gondoltam volna, hogy kettejük közül Henry a tökösebb, ő a stukkert választaná, hogy bosszút álljon, míg Dom inkább alkoholba fojtaná a bánatát.
A következő kisfilmről sokat anekdotáznak. Henry elmeséli, hogy a tökéletes fényviszonyok miatt alig másfél órájuk volt arra, hogy minden klappoljon. Dom pedig korhű szerelésben, az egyenetlen terephez egyáltalán nem passzoló cipőben botladozta végig a felvételt, miközben azért imádkozott, hogy ne törje ki a bokáját és ne lépjen kaliforniai királysiklóra. Henry agresszív szárnyas hangyákat emleget, no meg kullancsokat, és csörgőkígyókat, így lassan horrorba megy át a forgatás története.
Az ötödik epizód egy intenzív kihallgatás kevés kérdéssel, ám annál több ütéssel. Nem lennék a székhez kötözött outsider helyében. A Carter ügynököt alakító színészen látni, hogy nagyon dühös, ez számára már személyes ügy. O-ó, csak nem történt valami szörnyűség az előző kisfilm végén?
De biza, a világon az elsők között láthatjuk, ahogy Carter végighúzza a Cole ügynök holttestét tartalmazó plasztikzsák cipzárját. A középosztály amerikai álmának, és a városkának vége, minden romokban, vagy lángokban... de legalább a bohóc megszívta.
Folytatódik, sőt most pörög fel csak igazán a kérdezz-felelek, az enyémek is ott virítanak kellemes barack színben a többi között. Tartok ugyan tőle, hogy elvesznek a tömegben, vagy egyszerűen nem jutunk el odáig, mert kicsúszunk az időből, de szerencsére mindenki ugyanazokra a dolgokra kíváncsi: Mennyire volt nehéz megfelelni a keményvonalas XCOM-rajongók elvárásainak? Kedvet kaptak-e egy mozifilmhez, vagy tévésorozathoz a kisfilmek után? Szoktak-e játszani, s ha igen akkor mivel? Melyik az abszolút kedvencük? Stb.
Kiderül, hogy mindketten szeretnek játszani, Henry még részt is vett közvetett módon (pl.: The Last of Us nyitó szekvencia, Resistance 3 élőszereplős trailer) pár fejlesztésben. Dom pedig mindennek nevezhető, csak casual gamernek nem, simán beletolt 300 órát a Skyrimbe, amellett fifázik (ős is vörös ördög, akárcsak jómagam), és imádja az Uncharted szériát. Nagyon várja az új részt, mert király lesz... Egyszerre írta be a chatablakba az összes újságíró – engem is beleértve –, hogy „Uncharted 4 confirmed?”. Ha hivatalos megerősítésnek nem is vehetjük, könnyen elképzelhető, hogy ő fogja szinkronizálni az egyik szereplőt. Feltéve persze, hogy valóban készül az új rész. És miért ne lenne így, amikor a The Last of Us a Naughty Dog B csapatának munkája, az A csapat pedig idestova másfél éve nem hallatott magáról?
Az idő lassan lejár – de már tudjuk, hogy imádják az esetleges tévésorozat gondolatát a srácok, és Dom egy előzmény mellett kardoskodik, hogy neki is jusson szerep –, a 2K-s moderátor arra biztat bennünket, hogy a megválaszolatlan kérdések ügyében forduljon ki-ki a lakóhelye szerint illetékes forgalmazóhoz. Dom és Henry elköszönnek, de előbbi még promózza egy kicsit ismeretterjesztő sorozatát, melynek következő állomása a Fekete kontinens. Lassan az újságírók is kezdenek felszívódni, a német kolléga „Beertime!” felkiáltással – írásban persze – vesz búcsút tőlünk. Követem a példáját, mindkettőt.
A webkonferencia során lefolytatott kérdezz-feleleket szerkesztett formában elolvashatjátok az augusztusi GameStar The Bureau: XCOM Declassified tesztjében.
