Emlékszem amikor még a 90-es években édesapám mellett ülve döngettünk le a vikkendházhoz a kocsiban és bömböltettük a Rapülőket, meg amikor megsirattam azt, hogy 2 lemez után felbomlottak. Aztán megint örültem, hiszen a banda központi agya, Geszti Péter fogta magát és új csapatot szervezett maga köré Jazz+Az néven, ami eleinte nem is annyira jött be az ízlésemnek. Meglehet azért, mert valami Rapülők-szerűt vártam, de fanyalgásom nem is tartott sokáig, elvégre az új formáció is fülbemászó slágerekkel operált. Aztán ennek a csapatnak is vége lett, mert ahogy Geszti mondja: A csúcson kell abbahagyni. Bár nincs az a rajongó aki ezt a szöveget könnyedén benyeli, azért így utólag mégis jó tudni, hogy sem a Rapülők, sem a Jazz+Az nem adott ki bűnrossz lejtmenetes albumot. A Sziget -1. napját betöltő Gesztivál éppen ezért volt egy kellemes élmény, főleg a Jazz+Az-os része, mert valljuk be, a Rapülők ma már inkább mókazenekarnak számít, hiszen megtanultuk az elmúlt 20 évben, hogy mi is az a Rap, és mi az a Hip-Hop valójában.
Az esti "megakoncert" azonban nem a múltidézéssel kezdődött, hanem Geszti okos módon inkább a jelent rakta be fellépésének első harmadába. A jóember ugyanis idén Gringó Sztár néven új alakulattal üzent hadat a popslágerek toplistáinak, és ezt azért még fel kell futtatni, mielőtt a 2 másik legendás formációval egy szinten lehetne említeni. Vagyis, a Gringók gyakorlatilag az igazi Gesztiválos produkciók előzenekaraként funkcionáltak. Bevallom őszintén nekem ez volt az első alkalmam, hogy az új Geszti projektet szemügyre vehettem, szóval lövésem nem volt, hogy Geszti visszatérésének van-e értelme vagy nincs. És, most hogy ott voltam, őszintén? Gesztit becsülöm azért amit letett az asztalra. Ő egy zseni, érti a médiát, tud marketingelni, fel tud futtatni ötleteket (Arc kiállítás), tud fülbemászó zenét készíteni (Wolf Kati Eurovíziós slágere, vagy Balkán Fanatik: Repülj madár), és egyszerűen érti a dolgát. De ahogy ezt az új alakulatot figyeltem, az a kérdés merült fel bennem, hogy most ez miért is kellett? Zeneileg tipikus popsláger-szagú alkotásokkal operál az együttes, de nem a mostanában szokásos SP és Fluor vonalon. Mintha Geszti egy kicsit leragadt volna a 90-es években, és a mostanság divatos hatásokkal fűszerezné azt. Nem is ez a fő baj, de erre mindjárt kitérek...
Szerencsére a Jazz+Az érkezése szinte mindent kárpótolt. Elhangzottak a legnagyobb slágereik, a lányok csinosak voltak, szépen énekeltek, és gyakorlatilag vitték a vállukon a koncert ezen szakaszát. Hiszen Geszti sosem volt nagy énekes. Avagy, sosem volt énekes. Ő a mester a háttérben aki azért ott van a színpadon is, és a Jazz+Az-ban hálistennek főleg a lányok adják a produkció sava-borsát. És ekkor jött el a pillanat amikor megértettem. Geszti egy zseni, aki remek show-man adottságokkal rendelkezik, de nem egy zenei-produkcióban. Be kellene látnia, hogy ebben a korban már nem ezt kellene csinálni. Ez főleg akkor jött ki, amikor a Rapülők foglalták el a színpadot a sikeres éveiket idéző ruházatot viselve. A baseball sapka és a susogós melegítő annyira azért nem fér meg a ráncok mellett, de szerencsére ha nem figyelte az ember a kivetítőt, és hagyta, hogy a vicces és bulizós slágerek hajtsák egy kicsit a lábát, akkor meglepően jól szórakozott.
Nem volt teltház, de szépszámú közönség gyűlt össze. De egy hétfői napon, amikor a külföldiekkel teli Szigeten egy egykoron fényes magyar csillag lépett fel a nagyszínpadon, ez egyáltalán nem szégyen. Jó buli volt, jó volt újra együtt látni a Jazz+Az-t és a Repülőket, a koncert végi Első Emeletes nóták pedig csak felfokozták a hangulatot. Egy kicsit újra a 90-es évek magyar valóságában érezhette magát az ember. A Sziget még nem kezdődött el, de a hangulat már meg van alapozva. Ma Prince foglalja el a nagyszínpadot, holnap pedig már beindul a nagyüzemű Szigetelés!
