Amikor már vészesen fogy a hely a merevlemezen, akkor eljön az idő, hogy archiváljuk a fényképeinket, és ilyenkor szoktunk elmerülni a képek között, mélázgatva, és kiszakadva a valóságból.
Nálam tegnap jött el ez a pillanat és ekkor támadt az a gondolatom, hogy szemezgetek azon fotók közül, melyeken olyan helyek szerepelnek, amik simán megállnák a helyüket bármelyik játékban. Mivel alföldi gyerek vagyok, ezért ne vegyétek zokon, hogy csak hegyvidéki helyek szerepelnek, és azok között is a Mátra, de oda járunk a legtöbbet. A hegyek látványa mindig megnyugtat, és ha behatolunk az erdőbe, akkor a lombok suhogása, és a patakok csobogása felér egy 3 napos relaxációs tréninggel. Nem vagyok fotóművész, a technikám sincs meg hozzá, ezért elnézést kérek, amiért a képek nincsenek esztétikusan vágva, retusálva és fotoshop sem érintette őket. Minimális utómunkán estek át csupán, amit az érdeklődők az exif adatokban úgyis megtalálnak, ha nagyon akarják.
Elsőként jöjjön Orfű, az egyetlen a fotók között, mely nem a Mátrában készült. Ez a házikó a Witcher első részéből ismert szegény parasztok jellemző lakhelye. Odabent csupán egy ágy, egy asztal és szék, valamint egy komód található, de még a tulajdonosok nincstelensége ellenére is lehet lootolni némi orent.
Az alábbi képen a mátrafüredi Kozmáry-kilátó látható, mely a Mátra lábánál fekszik. Az idők kezdete óta innen őrzik a hegység bejáratát, s ha veszélyt észlelnek, a torony mögött felállított máglyát meggyújtva jelzik azt a többieknek. A tető alól az őrség nyílzáporral tudja elárasztani a betolakodókat, jelentősen hátráltatva azok előrejutását.
A Kékestető hazánk legmagasabb pontja, erdeiben koboldok és lidércek tanyáznak, és ha teliholdas éjszakákon kelet felől fúj a szél, hallani az elkárhozott lelkek jajongását.
Az Ilona-patak Parádfürdőnél található, egy vízesés táplálja, melyről szintén lesznek képek. A népi hiedelem szerint, aki arcát érinti a vízbe, megszabadul minden rontástól. Az Ilona-völgyi csata idején állítólag a harcoló felek vére olyan vörösre festette a vizet, hogy azóta is vannak kövek, melyek ilyen színben pompáznak.
Szintén az Ilona-pataknál készült a lenti kép, de már egy felsőbb szakaszon, ahol viharos éjszakákon a villámok pillanatnyi fényében egy pokolbéli, óriási vadkanon száguldó, páncélba öltözött alakot lehet látni, aki a legendák szerint egykor az erdőt birtokolta, de ifjabb testvére vadászbalesetnek álcázva meggyilkolta, hogy megkaparinthassa a birtokot.
Az Ilona-vízesés csapadékos időszakban megtölti az erdőt a lezúduló, és a köveken milliónyi cseppre eső víz robajával, melynek fátyolán keresztül időről-időre látni vélik az Erdő Asszonyát, aki a legendák szerint egy boszorkányság vádjával elégetett szűz, és időről-időre fiatal férfiakat ejt rabul énekével, akik aztán sohasem kerülnek elő.
Ezen történetek mindegyike kitaláció és a földrajzi helyek is csak kiragadott példák, lelkes országjárók sokkal többet ismernek, de már így is szépen látszik, hogy a valóság egy kis fantáziával sokkal többet tud nyújtani, mint amit a monitor előtt ülve valaha is megtapasztalhatunk. Éppen ezért mindenkit arra bátorítok, hogy látogassa meg ezeket a varázslatos helyeket és képzeljen beléjük mindenféle kalandos tartalmat, abból baj nem lehet.
