A hetekben történt Ubisoft-féle kulcsletiltós balhé a korábbiaknál méginkább felhívta a figyelmet a digitális játékterjesztés egyik ködös szegmensére: a Steam- Origin- és Uplay-kódok eladásával foglalkozó oldalakra. A csalással vásárolt Ubisoftos kódok ügye elég élénk vitát indított el, úgy döntöttünk, tisztázunk néhány dolgot, és utánajárunk annak, pontosan hogyan működnek ezek a site-ok.
Túl szép, hogy igaz legyen?
A legtöbbször felmerült kérdés, hogy megbízhatunk-e az olyanokban, mint a G2A, a Kinguin, a Go2Arena vagy a Fast2Play. A probléma egyik forrása az, hogy sem a fejlesztők, sem például a Steamet üzemeltető Valve nem tett közzé olyan listát, amelyen egyszerűen ellenőrizhetnénk, melyek azok a szolgáltatók, akik hivatalos úton, szerződött disztribútoroktól, kiadóktól, vagy a fejlesztőktől szerzik be a kulcsaikat, így tulajdonképp kénytelenek vagyunk a boltok szavában bízni.
Ha lenne is ilyen lista, az önmagában még nem jelentene teljes megoldást, hiszen a Kinguinhez hasonló oldalak felhasználói azért keresik fel a kódok újraeladásával foglalkozó alternatív áruházakat, mert soknak tartják a hivatalos viszonteladók árait. Ők valószínűleg egy sor olyan üzlet listájával szembesülnének, ahol eszük ágában sincs vásárolni, rájuk aggatnák a „pénzéhes” jelzőt, aztán mindig keresnék a kockázatos, de lehető legolcsóbb utat. Mert valljuk be: a játékok tényleg nem olcsók, még a sokat emlegetett külföldi fizetésekhez mérten is, és a fogyasztói társadalom tagjai mindent azonnal és olcsón akarnak. Legtöbbször azonnal és ingyen, de ez már egy másik eset.
Jelenleg elég nehéz megítélni a kódokat terjesztő oldalak hitelességét. Sok szolgáltatás aktívan reklámozza magát, a jó árak mellett a játékosok által tisztelt YouTuberek és Twitch-streamerek hirdetik őket, valamint versenyeket szerveznek, jótékonysági akciókat indítanak.
Mindezek alapján egy megbízható szolgáltatás képét építik fel, de sok vásárlóban felmerül a kétség, hogy egy ilyen ajánlat túl jó ahhoz, hogy igaz legyen. Ezt pedig megerősíti a Kinguin a legutóbbi ügyhöz kapcsolódó közleménye is, melyben elismerték, hogy bár nem ekkora mennyiségben, rendszeresen fordulnak elő náluk illegális úton megszerzett kulcsok.
Tolvajoktól vásárolunk?
A másik nagy kérdés az, honnan származnak a továbbadott kulcsok, ami pedig szorosan összefügg azzal, hogy a G2A-n és a hozzájuk hasonló oldalakon többfajta forrásból is vásárolhatunk. A törvénytelenül beszerzett kulcsok általában az egyéni kereskedőktől származnak, de az oldalak üzemeltetői ezekből az üzletekből is profitálnak, és nem kötelesek arra, hogy ellenőrizzék a náluk árult viszonteladók hitelességét. Ha a vásárló megkapja, amiért fizetett, mindenki boldog. Legalábbis addig, amíg be nem üt a szar.
A csalás leggyakoribb módja a hitelkártyákkal való ügyeskedés: a hamis, vagy lopott hitelkártyákkal való vásárlás mellett az egyik gyakori módszer a kódokért kifizetett pénz a bankon keresztül történő visszakérése. Ez főleg Amerikában elterjedt gyakorlat, ekkor a csalók általában arra hivatkoznak, hogy nem ők vásárolták meg a kódokat, amiket addigra már általában tovább is adtak. De az sem ritka, hogy a Humble Bundle-ökben potom összegekért hatalmas mennyiségben vásárolt kulcsokat adják tovább ilyen site-okon.
A kódok többsége viszont nem így, hanem egy legális, de etikailag mindenképpen megkérdőjelezhető módszerrel kerül fel a rendszerbe. A legelterjedtebb módszer ugyanis a gazdaságilag kevésbé jó helyzetben lévő piacokra küldött, olcsóbb kulcsok felvásárlása, majd többszörös haszonnal való újraértékesítése.
Ez persze nem törvénytelen, de ezeket a kulcsokat nem ott tervezték eladni, ahol ennek a módszernek köszönhetően végül kikötnek. A kisebb piacok vásárlói gyakran nem tudnák megengedni maguknak a nyugaton sztenderdnek számító 60 dolláros (illetve Európában sajnos 60 eurós) árat. Ennek köszönhető, hogy a Magyarországon dobozosan forgalomba kerülő játékok is olcsóbbak ennél (gyakran közel feleannyiba kerülnek, mint a Steamen), de a legextrémebb példa a kalózkodás fellegvárának számító Oroszország, ahol az ár akár a nyugat-európai egyötöde is lehet.
Meddig húzgálhatjuk az oroszlán bajszát?
A Ubisoft-kulcsok körül kirobbant botrány jól illusztrálja, hogy nem lesz egyszerű megoldani a jelenleg fennálló helyzetet. Az elmúlt időszak fiaskói miatt a kiadót még annak ellenére is sok támadás érte a kódok deaktiválása miatt, hogy az ügyben az Origin révén szintén érintett EA megerősítette, a letiltott kódok esetében hitelkártyacsalás útján szerzett kulcsokról volt szó.
Pedig biztosra vehetjük, hogy a kiadókat frusztrálja a régió-szenzitív árazással való ilyesfajta visszaélés. Nem lenne tehát meglepő, ha előbb-utóbb fellépnének a jelenség ellen, aminek a legvalószínűbb formája az lenne, ha az alacsonyabb árpontú játékokat csak abban a régióban lehetne aktiválni, ahová eredetileg szánták őket. A kiadók egyébként többek között úgy is küzdenek a játékok más régióban való értékesítése ellen, hogy a lokalizált (itthon például magyar nyelvű) játékokba nem tesznek választási lehetőséget, vagy kihagyják a legismertebb nyelveket, mint az angolt vagy a németet.
Nagyon sokan vannak, akik nem tudják kiszorítani egy új játék árát a költségvetésből, viszont a warezolást nem érzik tisztességesnek, a kódos oldalakban nem bíznak, ezért inkább türelmesen várnak, amíg az áhított játék ára eléri azt a szintet, ami számukra is elfogadható. Itt jönnek képbe korunk nagy megmentői, a leárazások, melyekkel egyre gyakrabban találkozhatunk, és amelyek köztes megoldást jelentenek a bizonytalanság és a szürkék támogatása, valamint az új játékok magas ára között.
Mi azt javasoljuk, hogy legyetek körültekintőek: most, hogy január 1-től már nem lehet ÁFA-mentesen vásárolni az említett oldalakon sem, hanem a 27%-os magyar ÁFA terheli őket, gyakran egyáltalán nem kedvezőbb az ár a bolti árnál, vagy nem annyival, hogy megérje bevállalni a kockázatot. A Ubisoft most újraaktiválja a kulcsokat, de mi történik, ha nem a következő kiadó nem lesz ilyen elnéző? Ha mindenképp azonnal akarjátok az új megjelenéseket, jelen pillanatban Magyarországon a bolti vásárlás az, ami egyszerre gazdaságos és biztonságos. Ha a játékipar valaha mégjobban fellendül, lejjebb mehetnek az árak, de ehhez fizetni hajlandó fogyasztók kellenek, és hogy az általuk kifizetett pénz a lehető legnagyobb mértékben a fejlesztőkhöz, és legkisebb mértékben sem a csalókhoz kerüljön.
