Több, mint két éve írtam egy cikket a GSO-ra (igen, most visszatértem kicsit vendégíróként). Volt, aki szerette, de az írás tartalmának megfelelően szép számmal akadtak, akik - finoman szólva - kiakadtak. Teljes joggal, érzékeny kérdést feszegetett. Hetekig folyt az online vita, volt pro és volt kontra is bőven, a mai napig néha bekérdeznek GS eseményeken erről. Pár napja a világörökség része a legújabb Star Wars film, remélem mindenkinek volt ideje megnézni. A szerencsésebbek már 2-3 alkalommal látták, én meg úgy éreztem tartozom annyival nektek, hogy a régi cikkre reflektálva leírjam: 2 év, 9 hónap és 10 nappal később mennyire igazolódtak be a félelmeim. Spolieres…nagyon!
J.J. Abrams nem bízta a véletlenre. Leporolta a régi cselekményt, kiszedte a szereplőket, de a legtöbb alaphelyzetet átemelte az új filmbe is. Akad bőven új arc, mégsem mondhatjuk, hogy a történet a világ legeredetibb kreálmánya. A teljesség igénye nélkül csak a legfontosabb pontok: van egy hősünk, aki egy sivatagi bolygón élt eddig, mit sem sejtve kapcsolatáról az erővel és arról, milyen sors várhat rá. Van egy Első Rendünk, amiben a főgonosz torz, gépi hangon beszél és maszk van rajta (és bizarr módon "nagyapának"-hívja Darth Vadert). Ő egy nagy hologramban jelentkező mégfőbb gonosznak jelent.
Van egy droidunk, aki kap a film elején egy üzenetet, amit el kell juttatnia valahová. A főgonoszoknak van egy olyan bolygója, ami szét tud lőni egy másik bolygót bármikor… Na? Ismerős? De vannak kövérkés X-szárnyú pilótáink, van egy kantin (külön snittel az abban zenélő zenekarról), van egy bölcs, idős szereplőnk, aki kicsi, aranyos és nagyon okosakat mond.
Most hirtelen ezek ugrottak be… Jah, és persze ott van R2, 3PO, Chewie, Han, Leia és Luke. Arról, hogy ők mennyire kellettek ide majd kicsit később, nézzük most inkább azt meg, mennyire hiteles így ez a film, mint önálló kreatív történet.
Szerintem nem ez lesz az új trilógia legerősebb darabja, de első lépésnek talán el tudom fogadni. De csak annak, mert úgy érzem: kicsit becsaptak.
Csalódott vagyok.
Mint amikor Amerika Kapitánynak olyan kórházi szobája volt, mintha még mindig az 50-es években lenne, hogy kisebb legyen a trauma az átcsicsikált fél évszázadtól. Abrams a lehető legismerősebb környezetben kezdi el felépíteni a hosszútávú történetet és ezt ügyesen csinálja. De ettől Rey és Finn karaktere súlytalan, hiszen olyan ikonikus arcok és környezetek veszik őket körül, hogy inkább nézné az ember a Falcon néma belsejét 5 percig, mint hallgassa az új szereplők párbeszédét. A készítők a jól ismert elemekre bízták a hangulatot, a többi, mint karakterépítés, dialógus és a történet fontos pontjai ennek a leple alatt kellene, hogy átcsússzanak. De nem csúsznak. Hiába dolgozott a forgatókönyvön Lawrence Kasdan, számomra nem élnek a mondatok, nem hitelesek a párbeszédek. És akad pár tartalmi balgaság is…
Furcsa grimaszt csalt az arcomra, ahogy egy gyakorlott sötét jedivel (vagy valami hasonlóval) fel tudja venni a harcot egy olyan rohamosztagos, aki 3 perce fogott először lézerkardot a kezében (kíméljetek meg a fényszablyás vitáktól, Lucas mondta, nem én…meg Anakin is). Még akkor is, ha láthatóan most már közelharcra is képzik az Első Rend katonáit, bár lőni még most sem sikerült megtanulniuk, szóval vannak kétségeim ezen a téren.
Rey kardtudását betudom annak, hogy az erő nagyon erős benne, így ösztönösen csapkod, nem beszélve arról, hogy a Jakkun is ügyesen forgatja a hosszú fegyverét. És mielőtt azt hinnétek, hogy nem várom nagyon, hogy újra megnézhessem a filmet, bízva pár értékes felfedezésben, gyorsan leírom, hogy Kylo Ren kamasz hisztijei és már-már pattanásosan tinédzser feje kifejezetten hitelessé teszi az épp önmagát kereső, lázadó fiatal tanítványt. De itt a kulcsszó mégis a "hiszti". És az valahogy komolytalanná teszi - persze lehet, hogy csak számomra.
Őszintén meglepődtem, amikor megnéztem, hogy Adam Driver már 32 éves. Sok ponton inkább emlékeztet egy zabolázatlan királyfira, mint megfontolt sötét lovagra. És nem érdemes azzal jönni, hogy még csak tanul, hiszen az Első Rend egyik fő vezetője, tehát már valamit letett az asztalra.
John Boyega Finnként kiforratlan még, gyenge lábakon áll az a felütés, miszerint, egy olyan rohamosztagos, akit gyermekeként nevelt ki a Rend, az összes ideológiával, kijelölt ellenségekkel, simán öntudatára ébred az első véres bevetésen és hagy mindent a fenébe, mert érzi, hogy gáz, de ezt is tudjuk be valami titkos Erő-vonalnak, akkor nem annyira zavaró, mint az a gondolat, hogy a véres sisakos srác Szakasz szintű sokkot kap a bevetésen, és ezzel indul el az új remény.
Viszont a fickó mérsékelten vicces. Sokat nevettem egyik-másik beszólásán, aztán ahogy haladtunk a filmben, kezdtem szomorúan ráeszmélni, hogy nem rajta nevetek, hanem a filmen.
Miközben a díszletek és a környezet folyamatosan a 2. trailerben hallott mondatot sulykolja minden Star Wars rajongó fejébe: "Chewie…itthon vagyunk!". Mert minden ezen múlik ennél a filmnél. Mennyire sikerül azt az érzést felébreszteni a nézőben, amit az eredeti három résznél éreztünk és ami annyira hiányzott az előzménytrilógiából? És ezen a ponton lépnek be a régi szereplők...
38 éves Star Wars rajongóként, aki 5 évesen kezdte és tényleg ette-itta Lucas világát, a fent említett trailer Han Solo mondatánál anno simán sírva fakadtam. Mert tényleg megjelent a régi arc, a régi környezetben. Azon a ponton mindenki újra gyerek volt a monitorok előtt, mintha újra érezné az első gólt az iskolai focicsapatban, az első csókot, szerelmet az iskolában mögöttünk ülő Szilvikével.
Ennek az erejéről maga Kathleen Kennedy is mesélt. Harrison Ford első forgatási napján a teljes stáb kint állt a Leavesden Studios udvarán, majd amikor megjelent Ford és a Chewie-ba öltözött Peter Mayhew, 200 ember törölgette a könnyeit. Akkor úgy tűnt, hogy 19-re lapot húzva, visszahozni a régi arcokat bejön a Disneynek. Bíztam nagyon én is a filmben.
Most már látni, hogy Solo és a vuki a legerősebb kapocs a múlttal, de még náluk is rezeg a léc. Nem tudom nektek megmagyarázni, de onnan tudom, hogy valami nem stimmel, ahogy simán végignéztem Han Solo halálát. Megkönnyezem egy mondatát a trailerben, de nem visel meg, amikor a fia hasba szúrja és lezuhan egy végtelen aknába? Ennél még az is nagyobb diszkomfort érzetet okoz bennem, amikor arról olvasgatok, hogy Ford még a Jedi Visszatérben meg szeretett volna halni és felrobbanni Halálcsillagostól, Falconostól…csak persze ebbe Lucas nem ment bele.
Ha a film legtöbbet szereplő régi karakterének elvesztése nem fáj, akkor mit mondhatnék a többiekről? Luke nem szerepel, csak annyit, hogy abból pont remek mémeket lehessen majd gyártani, őt most talán hagyjuk. Remélem tökös és erős karaktere van a folytatásokban.
3PO hozza a kötelező rinyagépet, R2 felébred hosszú kómájából, Chewie nyöszörög, Leia pedig teljesen felesleges. Még azt az erőt sem látom benne, amit a Jediben vagy a Birodalomban mint tiszt mutatott. Carrie Fisher volt egyébként a legnehezebb helyzetben. Egy dögös, fiatal szexszimbólumból Elton Johnná vált külsőleg (nem én mondtam), amit egyszerűen nincs olyan forgatókönyvíró, aki áthidal. Tehát, ha most itt lenne a sarokban egy DeLorean és visszaugorhatnék 2013. márciusára, ugyanígy megírnám azt a GSO cikket, talán csak Mark Hamill szerepével kapcsolatban lennének kétségeim. Ő még lehet nagyon erős a jövőben, de ebből a filmből ez nem látszik.
És a végére még egy dolog, ami rendkívül zavar, bár ez erénye is lehetne a filmnek: hogy lehetett ennyire elszúrni az utóbbi 30 évet kedves lázadók? Hogy sikerült egy teljesen lefejezett, darabokban szétszóródott birodalmat úgy helyzetbe hozni újra, hogy megint bujkálni kelljen és menekülni? Volt 30 évetek! Leia hercegnőnek egy Naboo-féle bolygón kellene uralkodni, Soloval mellette, 6 gyerekkel, és nem azt nézni, hogy már harmadszor is felépült egy "Halálcsillag", ami a Hosnian Prime-ot, meg az új Köztársaság nagy részét a szenátussal el is tünteti szépen. Nem volt már elég emlék arról, hogy mi történik, ha egy diktatúra tömegpusztító fegyvert épít? Nem lehetett volna erre mondjuk kicsit jobban ügyelni?
Luke-nak már rég fel kellett volna támasztani a Jedi rendet és a Yodáról elnevezett iskolában tanítani, Obi-Wan módszerrel, nem kiakadni egy megborult diákon, az első kudarcon és hisztisen elbújni "én ezt nem csinálom tovább" hangulatban. Mit csináltak ezek ebben a harmadnyi emberöltőben? Ünnepelték, hogy felrobbantották a halálcsillagot?
És akkor már azon fenn sem akadok, hogy a "politikai helyzetről" szinte semmi infót nem kapunk. Értem én, hogy vissza kellett térni a gyökerekhez, és az előzmény trilógia sokak által túlbonyolítottnak tartott háttértörténetét Disney-egyszerűséggel visszabutítani űrwestern szintre, na de azért alap dolgokat nem tudunk meg. Van egy Új Köztársaság, amivel szemben áll az Első Rend? Amivel szemben áll az ellenállás Leia vezetésével? Ők kinek állnak ellen? Az Új Köztársaságnak? Vagy csak az Első Rendnek?
És hogy egy "lázadó" flotta egy napszivogató-bolygópusztító planéta ellen még most is csak 20 X-Wing? És csak X-Wing? Az mennyire logikus?
Nagyon sajnálom. Úgy ültem be a moziba, hogy valami egészen mást vártam. Új dimenziókat, megnyíló ajtókat, melyek újabb élményeket adnak majd az elkövetkező években minden Star Wars rajongónak a nagyvilágban. De ez egy New Hope remake, nincs benne újdonság, ami van, az is nehezen értelmezhető. És közben a világ szanaszét ajnározza a filmet. Hát nem látják, hogy nem szól semmiről? Nem látják, hogy pont a rajongók, akik 30 éve a tenyerükön hordozzák a legendát nem kapnak semmit ebben a részben? Nekem, nekünk annál több kell, minthogy klónozunk egy filmet összerázva a leghíresebb alkotóelemeket. Amit a Skyfall tudott a Bond franchise újraélesztésében, azt az Ébredő Erő még nem tudja.
Ez egy 65%-os film... nagy jóindulattal. És ha most úgy olvassátok ezt az írást, hogy nektek nagyon bejött, valószínűleg azért van, mert egy másik generációnak készült. Ezt simán aláírom. Azoknak, akik a 90-es évek végén, vagy a 2000-es években születtek, akiknek a Star Wars egy elképesztően jó, de könnyen hozzáférhető űrkaland. Ők imádni fogják, de akik korábban látták, akik szétolvasták az Expanded Universe minden könyvét, akik átlátják a nagyobb ívű összefüggéseket, és nem egy látványos akciófilmet vártak, hanem érzelmeket, emberi karaktereket, azok csalódni fognak. De legalább van honnan fejlődni.
Kivárjuk…már csak 362 nap.
Természetesen ez egyedi, személyes vélemény, olvassátok el a CineStar kritikáját és spoileres kibeszélőjét is, ott más szemszögből is értékelik a legújabb Star Wars mozit. És persze mondjátok el ti is a véleményeteket kommentben!
