Csak azért, mert több mint egy éve kint vannak az új konzolok, még nem törvényszerű, hogy a játékosok ne térnének vissza örömmel korábbi kedvenceikhez. De mi lenne, ha ehhez nem túlkoros masinákról kellene lefújniuk a port, hanem gond nélkül futtathatnák játékaikat az új gépeken is? Márpedig ahol kereslet mutatkozik valami iránt, ott előbb-utóbb felbukkan a kínálat is. Mivel a gyártók saját üzleti érdekeiket szem előtt tartva nem oldották meg, hogy akár a PS4, akár az Xbox One visszafelé kompatibilis legyen, máris új piaci szegmens alakult ki, az ún. Definitive, Remastered, Ultimate stb. kiadásoké. A Tomb Raider, a Metro Redux és a The Last of Us sikere világossá tette, hogy az alapos műgonddal kiválasztott, durván felpimpelt címekkel lehet keresnivalójuk a kiadóknak. E területen, jelenleg a Square Enix jár az élen, hiszen már második előző generációs játékát vetette alá szépészeti beavatkozásnak. Mielőtt azonban rátérnék a műtét eredményeinek ismertetésére, nem árt néhány mondatban összefoglalni, hogy mi is az a Sleeping Dogs.
A megszokott öleb
A United Front Games alkotása révén Wei Shen rendőrnyomozó bőrébe bújva kerülhettünk egészen intim közelségbe a hongkongi alvilággal. Wei a Sun On Yee triász verőlegényeivel nőtt fel, ezért nem esik nehezére beépülni a bűnszervezetbe. Csakhogy a régi barátságokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, és ami munkának indult, személyes, a rendőrség korrupt vezetését is érintő üggyé növi ki magát.
Erre a történeti vázra a fejlesztők egy open world akciójátékot húztak fel, amit csak azok hasonlítanak úton útfélen a GTA-szériához, akiknek annak idején kimaradt az életéből a True Crime. A játékban egyszerre kell rendőrként és a triász feltörekvő tagjaként is megállnunk a helyünket a törvény mindkét oldalán tevékenykedve, külön tapasztalati pontokat gyűjtve rendőri és bűnözői pályánk felívelése érdekében. Ezen kívül fontos még az ún. face, vagyis a hírnév kérdése, minek hiányában lemondhatunk a legmenőbb járgányok, az elegáns öltönyök, vagy a márkás karórák megvételéről.
A Sleeping Dogs négy pillérre épül. Adott egyrészt a közelharc, amit a Batman játékokból emeltek át a fejlesztők, brutális kivégzésekkel megbolondítva, illetve a nem túl intuitív fedezékhasználattal és némi időlassítással kiegészített lövöldözés, a túlzottan árkád vezetési modellel sújtott autóvezetés, valamint a nyitott világ. Utóbbi sajnos csak véges számú lehetőséget kínál szabadidőnk elverésére.
Kutyakozmetikusnál
Csak az állítja, hogy a Definitive Edition szinte semmit sem változott az első kiadáshoz képest, aki nem rakta egymás mellé a két különböző konzolgeneráción futó játékot. A fair play jegyében megnéztem egy 720p-s HD ready tévén is az Xbox 360-as, valamint az Xbox One-os változatokat, és azt kell mondanom, már ezen a felbontáson is ég és föld a különbség.
Egyebek mellett nagyobb látótávolság, magasabb felbontású textúrák, sűrűbb közlekedés, több NPC és olyan finom apró részletek szólnak a DE mellett, mint hogy a bűnözők nyakában hordott fuksz nem csupán textúra, hanem a fizika törvényeinek engedelmeskedő, saját tömeggel rendelkező tárgy. Amikor pedig eleredt az eső – pláne éjszakai világítás mellett –, engem gyakorlatilag kenyérre lehetett kenni. A szépségnek azonban ára van; a játék sem PS4-en, sem Xbox One-on nem képes mindvégig tartani a 30 fps-t natív 1080p felbontás mellett.
Durvább autós üldözések alatt érzékelhető némi fps-drop, és ilyenkor screen tearing is megjelenhet. Viszont ezzel a bosszantó kellemetlenséggel együtt is ajánlott vétel az utóbbi évek egyik legjobb nyitott világú akciójátéka, amelynek révén úgy érezheted magad, mintha egy hongkongi akciódrámában kötöttél volna ki. És tessék mellé megnézni a Szigorúan piszkos ügyek mindhárom részét!
