Az igazat megvallva meglehetősen távol áll tőlem a gördeszkák világa, amiről nem a népszerű szabadidős tevékenység tehet, hanem az, hogy megközelítőleg akkora tehetséggel egyensúlyozok a négy kerékkel szerelt lécen, mint egy szívbajos elefánt. A másik "lábas-kereres" sport (gy.k.: görkorcsolya) pedig egy hónap kényszerpihenővel járt, pedig csak egyszer próbáltam ki, de azt is a csuklóm bánta. Mi ebből a tanulság? Járjatok kerékpárral, akkor csak egy kutyaharapást kell kibírni. No de nem szeretnék itt benneteket gyerekkori történetekkel untatni. Elvégre azért kattintottatok eme írás szépen hívogató bevezetőjére, hogy valami hasznosat és értelmeset olvassatok az EA Black Box sikerjátékának nemrégiben debütált folytatásáról. Előrebocsátom, a teszt az Xbox 360-ra hangszerelt változatot érinti, ám volt szerencsém egy cimborám PlayStation 3 konzolján is kipróbálni, de a kontrollerek sajátosságaiból fakadó különbségeken kívül érdemi eltérést nem tapasztaltam.
New San Van, here I am!
A Skate 2007-es megjelenése kisebb viharként söpört végig a játékos társadalom virtuális gördeszkázásért rajongó rétegén. A Tony Hawk széria sokszor extrém és már a hihetőség határát is túllépő trükkavalkádja után egy bizonyos értelemben földhözragadtabb, ám éppen emiatt hitelesebb és szórakoztatóbb megvalósításával találhatták szembe magukat. A fogadtatás olyan jól sikerült, hogy mindkét platformon sikerült megverni a nagy rivális aktuális kiadását. Ilyenkor szokott felmerülni egy esetleges folytatás ötlete, ami ezúttal rohamtempóban készült, hogy január végén már a boltok polcaira kerülhessen.
A második felvonás azzal kezdődik, hogy a játékos kiszabadul a börtönből, amit egy egész hangulatos, élőszereplős filmecske formájában nézhetünk végig. (Mostanában nagyon rákattant erre a megoldásra a játékipar, pedig az ezredforduló környékén mindenki meg volt róla győződve, hogy soha többé nem találkozunk FMV betétekkel játékokban.)
Mielőtt még átvehetnénk az irányítást hősünk felett, először át kell szabnunk a fizimiskáját, felújítanunk a ruhatárát és felvarratnunk a melleit, már amennyiben nem tetszik az alapból felkínált mókus pofázmánya, vagy eleve a szebbik nem képviselőjének hátsóját bámulnánk inkább. Mivel többnyire így látjuk a játékos karakterét, nem lehetett kétséges, hogy áldozok egy keveset az esztétikum oltárán.
New San Vanelona nem pontosan olyan, mint ahogy az első részből emlékszünk rá. Mint később kiderül, földrengések változtatták meg a város arculatát, a helyreállítással foglalkozó Mongocorp megavállalat pedig nem különösebben kedveli a deszkásokat, így némileg módosította a célcsoport által gyakran látogatott helyszíneket. Az intróban beharangozott rendőrállam jellemzők játék közben kevéssé tűnnek fel, aki tehát egy újabb Mirror's Edre számítana, azt keserű csalódás érheti, annak ellenére, hogy a vállalat biztonsági őrei rossz néven veszik, ha megközelítjük a magánterületté kinevezett városrészeket.
A feladat nem más, mint hírnevünk régi csillogásának visszaállítása, s New San Van városát újfent gördeszkás paradicsommá változtatni.
A világot jelentő deszkák
Célunk elérése érdekében számtalan kihíváson és versenyen kell bizonyítanunk, hogy nincs nálunk ügyesebb legény, vagy leány a pályán, továbbá játékbeli cimboránk közreműködésével rendkívül látványos trükköket kaphatunk lencsevégre, amelyek magazinok címlapjára kerülnek, ezzel öregbítve hírnevünket. A fotós feladatoknál több játékos szerint előfordul olyan bug, hogy akkor sem tekinti a játék befejezettnek, ha tökéletesen hajtod végre amit kell, máskor pedig a legröhejesebb bukásokra teljesített feladat a jutalmunk. Eddig még nem találkoztam vele, de nem zörög a haraszt...
A kihívások helyszíneire a menüben navigálva egyetlen gombnyomással, vagy a városban gurulva is eljuthatunk. Személy szerint ez utóbbit javasolnám, mert egyrészt klassz, versenyszámokban nem szereplő területekre bukkanhatunk, másrészt közben is gyakorlunk.
Vannak olyan pontok, ahova csak gyalogosan tudunk eljutni, ilyenek például a háztetők, ahol már a realitás talajától jócskán elrugaszkodott kunsztokat kell bemutatnunk. Nem baj, egy kis Tony Hawk is belefér. A gyaloglásnak van egy valóban dicséretes előnye, amit minden morgásom ellenére el kell ismernem. Ilyenkor egyes tereptárgyakat arrébb tudunk mozdítani, így alakítva ki saját pályákat. Ezek a pályaelemek sajnos egyetlen kisebb ütközés hatására elmozdulnak a helyükről, így ha nem jelöljük meg őket, később nem lehet egyetlen gombnyomással visszaállítani az eredeti állapotot.
A Skate 2 irányítását tekintve nem túl bonyolult. Első látásra legalábbis biztosan nem. Amint megbarátkoztunk a kiosztással, rájöttünk, melyik gomb, kar, ravasz, mire való, már játszi könnyedséggel produkáljuk a látványosnál látványosabb trükköket. A probléma nem ez, hanem a kibővített mozgásrepertoár, ami kihívások esetén gondot okozhat még a gyakorlottabb játékosoknak is. Ez elsősorban abból fakad, hogy hajszálpontosan kellene leutánozni a kihívók trükkjeit, ám az analóg kar pontatlansága miatt előfordul, hogy más produkciót mutatunk be, ha csak egy hajszálnyival feljebb toljuk, vagy nem pont úgy mozdítjuk, ahogy kellene.
New San Van városát át meg áthatja a realizmus érzete. Az utcákon folyamatosan nyüzsögnek (oké, ez költői túlzás volt) a járókelők, az utakon pedig gépjárművek közlekednek, amelyekkel akár húzathatjuk is magunkat. Sajnos embertársaink abból a szempontból is élethűek, hogy szemetelnek, a sok elhullajtott apróság pedig akadályozhat a mozgásban.
Multiban a szokásos offline és online megoldásokkal találkozunk. Egy konzolt akár négyen is fáraszthatunk, de nem egyszerre. Nincs osztott képernyő, tehát egymás után - mintha egy körökre osztott játékkal játszanánk - kell minél jobb eredménnyel végrehajtani adott feladatokat.
Az online multiplayer már jóval szórakoztatóbb játékmódokat kínál. A karrier módban is megtalálható kihívások és versenyek eltörpülnek a kooperatív játékmódok mellett. Itt akár hat játékosnak kell hatékonyan együttműködnie a közös cél érdekében. Ha valaki bénázik, az magával rántja az egész csapatot, amit általában az ősök felemlegetése követ. Az egyetlen gond, hogy multiban nem áll az egész város a játékosok rendelkezésére, csak viszonylag kis területen garázdálkodhatnak.
Banánhéj
Szép is lenne, ha tökéletes produkcióval állt volna elő az EA Black Box csapata. Ez már csak az emberi ízlések sokfélesége miatt sem lenne lehetséges, másrészt akadnak olyan pontok, amibe nyugodtan bele lehet kötni, ha úgy esik, hogy szőrösszívű kritikus irháját ölti magára az ember. A fentebb már taglalt irányításbéli problémák mellett a relatív szabadsággal bejárható várost borító textúrák közepes, olykor annál is rosszabb minőségét, a túlzásba vitt reklámot és a gyalogos részeket tudnám elsősorban kiemelni. Amint leszállunk a deszkáról, a játékélményt addig tökéletesen kiszolgáló kameranézet, s a furcsa irányítás miatt béna kacsának érzi magát az ember. Szinte alig várja, hogy visszaugorjon a deszkára, ha már ilyen kötelező gyaloglós részek is bekerültek a játékba. Nagy kár, hogy ennek kidolgozására nem jutott több idő, arról nem is szólva, ha esetleg még egy-két arcátlan „kolléga" hátán is végigsózhatnánk vele. Persze ez utóbbi csak egyéni perverzió, így semmiképp sem számít az értékelésnél.
Annál inkább az M.I. vezérelte gördeszkások butasága. Egyáltalán nem vesznek tudomást egymásról vagy a játékosról, így gyakrabban lehetünk ütközések tanúi, mint a dodzsemben. A kamera állása pedig nem mindig segít nekünk abban, hogy szemmel tarthassuk félvak kollégáinkat.
Mennyi az annyi?
A Skate 2 a folytatások azon családjába tartozik, amelyek óvatosan nyúlnak az eredeti recepturához, és csak ott változtatnak, ahol feltétlenül szükséges. Inkább hozzáad, mint elvesz, ám mindent összevetve sokkal inkább tűnik Skate 1.5-nek, mint tényleges folytatásnak. Ha a Filmer Pack DLC már eleve a játék része lett volna az új visszajátszási opciókkal, felszerelésekkel, a feltölthető és megosztható filmek hosszának félről öt percre történő emelésével, akkor a végső verdikt is enyhébb lenne.
Korrektül összerakott darabról van szó, ami arra nem volt ugyan elég, hogy másfél évtizeddel később ismét próbát tegyek a deszkával, de arra már igen, hogy napokra a tévé képernyője elő szögezzen, és később is előkotorjam a többi lemez közül unalmas óráimban.
GameStar
