Simon the Sorcerer 5 – ElÅ‘zetes

Vannak napok, amikor az ember jobban tenné, ha az első, keze ügyébe eső súlyos tárggyal megsemmisítő erejű csapást mérne a kitartóan csörgő vekkerre, majd fejére húzná a takarót és tovább számolná a kerítésen átugráló fehér báránykákat. Ha szerencséje van, nem jön közbe semmi, átalussza az egész napot, és megspórol magának egy csomó kellemetlenséget.
Sajnos - vagy nem sajnos - nem láthatjuk előre, hogy mely napokat lenne érdemes kihagyni az életünkből, így többnyire zsörtölődve ugyan, de csak kikászálódunk az ágyunkból az ébresztőóra gyengéd noszogatására.

Az elrabolt rózsabimbó nyomában

Pontosan ez történik Simonnal, a játéktörténelem egyik legismertebb varázslójával. Az örökifjú mágus az új esztendő közeledése végett ismételten fellövésre készítené elő gigantikus tűzijátékát, ám a város őrsége határozottan eme tevékenység beszüntetésére szólítja fel. Az ok, abban keresendő, hogy korábban békák potyogtak az égből, miután az ominózus rakéta egy korábbi változatát Föld körüli pályára állította. Alix, meglehetősen szemrevaló barátnője még azóta sem bocsátotta meg neki, hogy az egyik kétéltű keble halmai között kötött ki. A béka örült, mintha szúnyogtortát kapott volna szülinapjára, a szöszke csajszi visított, mintha hangyász nyalogatná a fülét, Simon pedig akkora pofont kapott jutalmul, hogy az egyik szeme vendégségbe ment a másikhoz. Az előzmények tehát felkészíthették volna hősünket a későbbi történésekre, de ő másnap reggel álomittas tekintettel és nyúzott ábrázattal szélesre tártja varázsszereket és kellékeket árusító üzlete ajtaját az udvariasan kopogó első vásárló előtt. A Mágia Atyjának szakállára! Hiszen ez egy kis zöld emberke nagy mordállyal a kezében! - valami hasonló futhatott át Simon agyán, ezért azonnal becsapja az ajtót, s még a biztonsági láncot is beakasztja.



Egyelőre biztonságban tudhatja magát, de azt már nem sikerül megakadályoznia, hogy a marslakók elrabolják szíve hölgyét. Bár Simon sokszor érezte már románcuk alatt, hogy meg tudná fojtani egy kanál vízben, azt azért mégiscsak be kellett látnia, hogy senki sem bánhat így egy nővel, különösen, ha az ő csajáról van szó, aki ráadásul a legnagyobb... khm...tövisekkel rendelkező rózsa, akit életében ismert. Simon felkerekedik hát, hogy megverekedjék a kis zöld emberkékkel. A világ megmentésében egyebek mellett Piroska és a Farkas, a korábbról ismert aranyos kis mocsári lény és mások segítik majd, akár tetszik nekik, akár nem. A nagy kaland során beépült titkosügynökökkel (A vakond egy vakond, hát nem vicces?), női ruhába bújt kalózkapitánnyal, óriási űrpolippal és egyéb teremtményekkel akaszthatjuk össze bajuszunkat, akár van olyanunk, akár nincs.



Divatosan szabott hálóköntös

A Goin' Downtown óta látványosan továbbfejlesztették a Silver Style házon belül készült grafikus motorját. A cel-shaded technikával megrajzolt 3D-s karakterek most már sokkal inkább beolvadnak a 2D-s hátterekbe, s bár a mozgásanimáció még messze van a tökéletestől, az eddig kiadott képek alapján nem lódítanánk nagyot, ha ráfognánk, hogy szép. A helyszínek kidolgozottsága rendkívül alaposnak tűnik, tehát már előre megszavazhatunk egy piros pontot a grafikusoknak. A középkori hangulatú mágikus város, a futurisztikus alvilág, a trópusi szigetvilág és a gőzhajtású csillaghajóval bejárható világűr mind-mind sajátos atmoszférával bír majd, és a képregényszerű látvány egyáltalán nem válik hátrányára.



A játékmechanizmus nem sokat változott azóta, hogy a szöveges irányítást felváltotta az egérrel való kattintgatás. Egy teszt során persze majd alaposan lezsűrizzük, de bármelyik olvasó nyakát rátenném, hogy most is a helyzetérzékeny kurzor - a képernyő bizonyos pontjain annak megfelelően változik kinézete, hogy milyen interakcióra nyílik lehetőség - jelenti az orvosságot minden problémára. A pixelvadászatot elkerülendő egyetlen gombnyomásra felvillannak a hotspotok, ahol valamit csinálhatunk. Ez a point & click szentháromság szerint a "kommunikál, megtekint/megvizsgál, össze-vissza taperol/csinál vele valamit" opciókra korlátozódik. Ha még mindig nem sikerült aktivizálni szürkeállományunk tetszhalott sejtjeit, akkor a tennivalóink feljegyzésére szolgáló, lelkiismeretesen vezetett naplóhoz fordulhatunk. Elvileg minden egyes elakadásnál háromszor nyújt valamilyen - egyelőre még nem tisztázott természetű - támpontot az iromány.



Simon vagyok és hódítani akarok

Maga a sztori nem lesz teljesen lineáris, ugyanis egy apró trükkel megpróbálják újabb végigjátszásra késztetni leendő vásárlóikat a Silver Style srácai. A történet bizonyos pontjain döntés elé állítanak, amiből az érzékenyebbek akár lelkiismereti kérdést is csinálhatnak, hiszen lehetünk jófejek, erőszakosak, de akár engedhetünk a vállunkon ücsörgő kisördög követeléseinek is (Ilyenkor bármelyik főgonosz összetépné a diplomáját szégyenében.). A kaland végére érve egy személyre szóló pszichológiai profillal gazdagodunk, ezért elsőre érdemes talán tényleg azokat a lépéseket megtenni, amelyeket a való életben is választanánk, hátha kiderül, hogy Ted Bundy reinkarnációját üdvözölhetjük valamelyik játékosban.
A point & click kalandjátékok humorosabb darabjaira jellemzően ezúttal sem maradhatnak el a filmes utalások, vagy egyes, való világbéli dolgok paródiái. Az egyik ilyen az UFO-elméleteiről ismert önjelölt tudósról, a svájci Erich von Dänikenről mintázott bábbal játszadozó Dr. Walden karaktere, kinek kedvenc mondása: "Az igazság odaát van." A Doktor ráadásul az ő esetében nem a titulust jelöli, hanem a keresztnevét. (Ez még nekem is fáj.)



Simon ötödik eljövetele elsősorban azok számára készül, akik kellően erős gyomruknak hála képesek befogadni, sőt mi több, értékelni a német humor finomságait. Amennyiben a német nyelvterületen március végén - a világ többi pontján valamikor nyáron - esedékes premiert követően kedvező fogadtatásban részesül a Simon the Sorcerer 5, akkor lenne rá esély, hogy a sorozat végre átlépje az egymilliós álomhatárt. Az eddig értékesített bő 700.000 példány egy rétegjátéknak számító szériától még akkor is szép teljesítmény, ha már négy epizódon túl vagyunk.

GameStar