Szerdán, indulás előtt fél órával beléptünk egy terembe, ahol két kanapé, egy aránylag kicsi színpad, egy dob, egy gitár és egy mikrofon fogadott minket. Erre a szűk helyre zsúfolódott be még a Rock Band 4 három fejlesztője, valamint a Mad Catz képviselője, hogy bemutassák, miért lesz olyan nagyon jó a játék, különös figyelmet fordítva a kulcsfontosságúnak számító Freestyle gitárszólókra.
Kevés tétovázás után Daniel Sussman, akivel korábban amúgy interjút is készítettünk, elmagyarázta a dolgok működését. Egy másik újságíróval voltunk bent ketten, és nyilván leginkább játszani szerettünk volna, de jó is, hogy a srácok először vázolták az instrukciókat - a Rock Band 4 ugyanis egy kicsit nehezebb lett, egy kicsit tanulni kell, de ha már belejöttünk, írtó jó móka lesz.
A bemutató alatt, mint említettem, a Freestyle gitárszólókon volt a hangsúly. Ezek úgy működnek, hogy amikor a dal egy olyan szakaszhoz ér, a highway-en (ahol a színes izék mennek) megjelennek különböző színű, mintájú sávok, amik mind azt jelzik, hogyan kell szólóznunk. Ha a sáv narancssárga, a gitár testéhez közelebbi gombokat kell nyomkodnunk, ha a kék, a nyak végén lévőket. Ha vegyes, akkor mindegy, mit nyomunk, de emellé jöhet hullám, ami azt jelzi, hogy emeljük meg a gitárt. A legérdekesebb ezzel kapcsolatban az, hogy akármit is játszunk, az tökéletesen illeszkedik a dalba, és ha a tempót el is rontjuk, attól függetlenül még jól fog szólni, mondhatni úgy, mintha az eredeti előadó játszotta volna.
A prezentáció után két dalt tudtunk elnyomni, egyiknél doboltam (amiben alapvetően jobb vagyok), a másiknál gitároztam (amiben alapvetően kevésbé vagyok jó, de csak azért mert kevesebbet gyakorlom. Komolyan). Az új dobszett halkabb, érezhetően masszívabb mint elődei, de pont ugyanott van minden, ugyanúgy működik, és a lábdobbal - Guitar Hero dobon edződött virtuális zenészként - megint akadtak problémáim. A gitár pengetőjének egyáltalán nincs hangja, a gombokat könnyű lenyomni, de nehezebb átcsúsztatni az ujjunkat egyikről a másikra. Picit magát a gitárt is nehezebbnek éreztem, ami viszont pozitívum, mert így méginkább valódi gitárnak érződik. Ott volt az új mikrofon is, ami vezetékes, nagyobb a korábbiaknál, és állítólag minőségében is jobb, de az éneklést azért nem vállaltam be.
A Rock Band 4 most már egyedül versenyez a saját kategóriájában, és egyértelműen felülmúlja a sorozat előző részeit. Alapvetően olyan, mint a harmadik rész volt, csak szebb, simábban fut, és lehet benne szólózni, valamint ha a dobbal imprózni akarunk, nem a dalhoz nem illő csörömpölés lesz a vége. A GameNightokon jó eséllyel találkozhattok majd a játékkal, de mivel hazánk egy kis piac, nem biztos, hogy olyan könnyű lesz itthonról hozzájutni. Meglátjuk, mik a Mad Catz tervei, az egyik fejlesztő, amikor ezt felvetettem, csak annyit súgott a fülembe: "Amazon".
