Nem fogom ismételni magam: a Resident Evil: Revelations egy nagyon korrekt játék. Leírtam ezt tavaly a 3DS kiadás kapcsán (lásd 2012/02-es GameStar magazin) és egy hónappal ezelőtt is (lásd 2013/04-es GameStar magazin), amikor kipróbáltam a preview verziót. Aztán Chava diszkrét és joviális mosoly kíséretében kezembe nyomta a végleges változatot is, hogy azért nézzek rá, írunk egy oldalt a 2013/05-ös GameStar magazinba is, na. Tényleg nehéz már új dolgot mondani, de azért még akadhat meglepetés – gondoltam, és hazacsoszogtam nyomatni még pár órát.
A preview mentést felismerte a játék, eddig minden rendben. Egy dolog szembetűnő: nincs már akadozás az átvezetőkben, és mintha a látvány is szebb lenne. Nincs erre konkrét bizonyítékom, de bárhogy is, a HD-be feltornázott (új motorral szebbé varázsolt) Resident Evil: Revelations HD valóban megállja a helyét a nagy testvérek mellett is. Nyilván egy Resident Evil 6 mellett kicsit sutább, a karakterek nem olyan kidolgozottak, a textúrák is elnagyoltabbak, de ez nagyrészt csak akkor tűnik fel, ha átvezetővideót bámul az ember. A játék maga szép és gyors, csak az automatikus mentésnél reccen egy kicsit, ami már nem olyan zavaró, de azért észrevehető.
Szóval a legfontosabb kérdésre meg is van a válasz: hiába kézikonzolokra fejlesztett darabról van szó, teljes értékű Resident Evil játékként köszön vissza címszereplőnk nagy képernyőn, beszerzése tehát minden rajongónak ajánlott.
Mi az újdonság?
Gyakorlatilag semmi. Új fegyver, új szörny, új nehézségi szint és Raid módban játszható karakter akad, de ezek olyan unalmas újítások, hogy egy orosz drámában még csak el sem sóhajtaná magát a dadus a szamovár mellett a metsző őszi szél suhogásával kísérve, hogy jaj, ha ezt az ő galambocskája, Galuska Galagonyovics megérhette volna. A játék ezektől nem lesz se több, se kevesebb, pontosan ugyanazt az élményt kapjuk, mint 3DS-en, csak minden tűéles, tiszta, szép. Vagyis majdnem minden, mert néha belefutunk azért elnagyolt textúrákba, furcsa grafikai hibába - hiába az új motor, azért még lett volna mit polírozni a teljesebb összhatás kedvéért.
A sztori lényegesen jobb a tavalyi év terméseinél, a T-Abyss vírus szörnyei nekem kicsit röhejesek (inkább a Silent Hill világát idézik), illetve a zombipiranhák kifejezetten bénák, de a korábbi részek játékmenetével kevert klasszikus hangulat nagyon is életképes. A fejtörők, mászkálós, keresős, fegyver nélkül menekülős részek, a térkép használata, a csavaros történetvezetés a régi rajongókat is visszacsábíthatja, az arcade lövölde és időversenyt kínáló Raid mód pedig többjátékos módnak sem rossz. Engem odaszögezett a képernyő elé legalábbis.
Az epizodikus történetmesélés már 3DSben is tetszett, itt is bejön, hogy egy fejezet 20-50 perc alatt végigvihető, aztán van szusszanás, abba lehet hagyni a játékot, de könnyű visszacsúszni a hangulatba. Sőt, nagy képernyőn az izgalom és az akció is jobban magával ragadja az embert, szerencsére az irányítást tökéletesen sikerült áthozni a konzolokra (azért ennyi Resident Evil játék után ez elvárható, szerintem).
Ezt érdemes
Nem akartak megújulni, variálni, tisztességes és látványos port született, így az eredeti játék hibái, szegénységei is visszaköszönnek, de a tavalyi nagy RE játékokhoz mérten a RE: Revelations egy zseniális darab, nincs miért szégyenkeznie.
Tényleg nem lehet már újat mondani (főleg annak, aki a 3DS változatot végigvitte vagy csak egyáltalán próbálta); vásárlásra érdemes, amit ritkán írtam le a Resident Evil cím kapcsán mostanában.
