Miután a F.E.A.R fejlesztése közben a Warner felvásárolta a Monolith-ot, a stúdió elvesztette a cím használatának jogát, az a Vivendi tulajdonában maradt. Ez azonban nem tántorította el őket a folytatás elkészítésétől, a név problémát pedig egyszerűen megoldották: pályázatot írtak ki rá. A győztes ötlet (mint láthatjuk) a Project Origin lett.
De a név semmit nem számít
A címen kívül azonban szerencsére mindent „elhozhattak" magukkal a fejlesztők, így a játék univerzuma, története és karakterei is érintetlenül maradtak. A Project Origin tényleg teljes értékű folytatás lesz, a név módosításának egyetlen hatása, hogy pár kevésbé tájékozott játékos talán zavartan pislog, amikor először hallja meg (no meg az, hogy a Vivendi így lehúzhat pár bőrt a konzolos portokkal és a kiegészítőkkel, de pszt!). Természetesen a történet teljesen figyelmen kívül fogja hagyni az Extraction Point és a Perseus Mandate eseményeit, hiszen azokhoz a Monolith-nak semmi köze nem volt. Nincs tehát másodlagos F.E.A.R csapat, a sztori teljesen más irányba indul.
Az Ismeretlen Katona annyira már nem ismeretlen
Az első rész névtelen, arctalan, hangtalan hősétől ettől függetlenül elbúcsúzhatunk, az új főszereplő Michael Becket, a Delta Force alakulat egyik ügynöke, akit a F.E.A.R végének eseményei előtt kb. fél órával küldenek Genevieve Aristide letartóztatására. A Monolith azért döntött a szereplőcsere mellett, mivel saját bevallásuk szerint a játékok elsődlegesen Almáról (tudjátok: fekete hajú kislány, szeret ijesztgetni és naponta egy az orvost távol tartja), az ő fejlődéséről szólnak. Érdekesség, hogy az új főhős megalkotásának korai stádiumában meglehetősen fura ötletek is felmerültek, mint például az, hogy egy helyszínre érkező rendőr, esetleg mentőorvos bőrébe bújhatunk.
Persze az új karakter miatt nem kell lemondanunk az időlassításról: Becket a játék elején egy műtéten esik át, mely közben komplikációk lépnek fel (mint később kiderül, Alma keze van a dologban), és így az ő reflexei is emberfelettire gyorsulnak.
Több, szebb, jobb
A játék természetesen követi a folytatások fent említett „aranyszabályát", és igyekszik ugyanazt nyújtani, mint az előd, csak éppen „többet, szebbet és jobbat". A grafika továbbra is kiváló marad, köszönhetően a Monolith 1998 óta fejlesztett/használt Lithtech motorjának. A környezet interaktívabbá válik, bármiből fedezéket csinálhatunk egy pillanat alatt, például megragadhatunk egy asztalt és felboríthatjuk, hogy mögé bújjunk. Az - eredetileg is remek - MI-t is kipofozzák, hogy ellenfeleink sokkal hitelesebben reagáljanak az eseményekre. Ha például felgyújtunk valakit, akkor csak azzal lesz elfoglalva, hogy kioltsa a tüzet: hempereg a földön, vízbe ugrik (ha van a közelben), vagy bepánikol, és üvöltve kivetődik az ablakon.
Még egy érdekes változás, hogy a Monolith is felül a mai FPS-trendnek, és az irreális medkit-szedegetést lecserélik a nem kevésbé irreális „kaptam húsz golyót, leülök a sarokba, míg a fehérvérsejtjeim gyorsan megemésztik őket" rendszerre. Erről preferenciától függően mindenki eldöntheti magának, hogy pozitív változás-e, vagy nem.
Szerencsére már nem kell sokat várnunk, hogy megtudjuk: sikerül-e felülmúlni az előd sikerét. A Project Origin ősszel érkezik, és - ellentétben a Condemned 2-vel - a Monolith most nem feledkezett meg a PC-ről sem.
