Bátor férfiember vagyok, ezért a pókokon, az ugyanúgy öltöztetett ikerlányokon és a remake-eken kívül nem sok mindentől félek.
A remake-ektől is igazából csak azért, mert egy klasszikus újragondolásánál a fejlesztőknek néha túlságosan is megszalad a keze és pusztán jó szándékból igyekeznek minél több újítást beletenni a játékba, ami miatt legtöbbször már alig-alig hasonlít az eredetire. Veszélyes vállalkozás, mert nemcsak azzal kell számolni, hogy az 90'-es évekbeli csoda több százezer véresszájú rajongója nem a legmegértőbb embercsoport, amikor az egyik kedvencéről van szó, hanem azt is ki kell centizni, hogy a remake-et pontosan arra a zsebkendőnyi területre lődd be, ahol még hű vagy a klasszikushoz, de annak hibáit nem teszi közszemlére az azóta eltelt generációk technológiai fejlődésének rivaldafénye. A játékos úgy akar innovációt, hogy közben nem változik semmi - játékfejlesztőnek lenni szívás.
Mi is így emlékszünk
Ezért is annyira bámulatos, hogy az Oddworld: New 'n' Tasty mennyire jól vette ezt a kanyart. Valóban új és ízletes, mert minden tekintetben hű maradt az 1997-es sikerjátékhoz és csak ott nyúlt hozzá a Just Add Water, ahol tényleg kellett. A pályák, a fejtörők és maga a játékmenet is változatlan maradt, a fejlesztők viszont nemcsak felskálázták az eredetit 1080p-re, hanem az egészet újraépítették valós idejű 3D-ben. Ettől természetesen a környezet is fantasztikusan néz ki, de nem ez az egyetlen változás: az Abe's Oddysee-ben a pályák állóképekből épültek fel, ahol egyikből a másikba sétáltál át, a remake-ben viszont mindez gördülékenyen történik, mert a kamera követi a mozgásunkat. Sokkal egyszerűbb így a navigáció is, ráadásul a kamerával közelíteni és távolodni is tudunk, ami miatt a taktikánk megtervezése is sokkal könnyebbé válik.
A történet is maradt a régi. A játékban egy RaptureFarms nevű húsfeldolgozó üzemben találjuk magunkat, ahol Abe-et, a rabszolgasorba taszított Mudokont alakítjuk. Abe egy szívmelengetően együgyű figura, aki a megaláztatások ellenére is imádja a munkáját (ő volt a hónap dolgozója). Amikor véletlenül megtudja, hogy milyen új termékkel igyekszik a gonosz vállalat feltornázni az eladásokat, eljön az ő ideje. Ki kell jutnia a gyárból és minél több bajtársát is meg kell mentenie.
Még mindig nem könnyű
Az Abe's Oddysee számomra egy horrorjáték volt. Folyamatosan féltem, mert Abe a videojátékok történetének egyik legkiszolgáltatottabb karaktere, akinek bármiféle támadóképesség nélkül kell kitalálnia az ellenségektől hemzsegő félelmetes üzemből. Az ellenségek mellett elosonhat, megkísérelheti lefutni őket, esetleg egyes esetekben egymásra uszíthatja őket, vagy a környezetet használva takaríthatja el őket az útból. Általában az utóbbiban rejlik megoldás, de közben arra is figyelni kell, hogy a sorstársainkat se veszítsük el, akik egyébként sokkal kevésbé tűnnek sorozatgyártott töltelékeknek, mint az eredetiben. Abe-nek végtelen mennyiségű élete van, viszont nagyon sérülékeny, könnyebb fokozaton is két ütést képes csak kihordani lábon, úgyhogy ezért is jön nagyon jól a DualShock 4 kontroller touchpadjére helyezett gyorsmentés, amit fokozottan ajánlott gyakran nyomogatni.
Fut, szalad, halott
A logikai fejtörők mellett vannak olyan részek, ahol inkább az ügyességünkre és a gyorsaságunkra kell építenünk. Itt éreztem egyedül, hogy a Just Add Water hibázott, mert a New N' Tastyben mindenképpen szerették volna kihasználni (vagy épp rámutatni) a precízebb kontroller előnyeire, ezért a futást nem külön gombra tették, hanem a séta és a sprint közötti különbséget attól tették függővé, hogy mennyire tolod előre az analóg kart. Ezzel nagyon megnehezítették azokat a pályarészeket, ahol milliméterre pontosan kell kiszámolnod minden lépést. Ezen és a játékban teljesen indokolatlanul elszórt PS4-es hirdetéseken kívül az Oddworld: New N' Tasty a legtökéletesebb remake, amit valaha láttam.
