Anno 20 évvel ezelőtt Armin Gessert elkészítette a Commodore 64 egyik első ugrándozós platformerét, a Giana Sisters-t. A játék olyannyira hasonlított Mario és Luigi kalandjaihoz, hogy a Nintendo betiltatta a forgalmazását, ám ennek ellenére gyorsan terjedt, és hatalmas sikereknek örvend napjainkban is. Armin Gessert sajnos már nincs köztünk, azonban a népszerű platformer iPhone/iPod Touch verziója megjelent a Bad Monkee jóvoltából, és a platform egyik legjobb ugrálós játéka lett.
Giana és Giana
A játék főszereplője Giana, aki valamilyen oknál fogva nagyon vonzódik a kék, és a ritkábban fellelhető piros gyémántok iránt, és ennek köszönhetően kedvtelve gyűjtögeti őket. 100 gyémánt után egy élet jár, szóval van rá oka, habár ez abban az esetben, mikor csendben éli nyugodt életét, nem számít túl sokat. Giana alapvetően kedves lány, ám ha felvesz egy pirosas gömböt, előbújik ördögi énje, feltételezett ikertestvére, Punk Giana, és képes lesz tüzet lőni a kezéből, valamint széttörni az addig széttörhetetlen téglákat.
A játékban összesen 8 szint található, melyek mindegyikén 10 pálya van. A tízből kilencet úgy lehet feloldani, hogyha az előtte lévőn végigmentünk, a tízedik feloldásához pedig az előző kilenc pályán fellelhető összes piros gyémánt szükséges. Említett pályán nincsenek piros gyémántok, csakis kékek, azok viszont dögivel, tehát ez arra jó, hogy minél több életet tudjunk összeszedni. Minden szinten másféle ellenfelek, másféle tereptárgyak várnak minket, valamint a szintek felépítése is egyre bonyolultabbá válik. Ezen kívül, ha végigvittük a játékot, 32 retro pályát is kapunk, melyek az eredeti játék rajongóinak okozhatnak néhány szívmelengető percet. Néhány Boss-fightot is beletettek a készítők, melyek, ahogy az jó boss-fighthoz illik, elég nehézre sikerültek. Grafikailag a játék sokat fejlődött, és egy platformerhez mérten tökéletesnek számít. Az animációk is kiválóan ki vannak dolgozva, ráadásul a megölt ellenfelek nem feltétlenül tűnnek el a semmibe.
A tudathasadás nem mindig rossz
Az irányítást tekintve szintén nem hibáztak a készítők, minden ott van, ahol annak lennie kell, bár be kell vallani, ilyen típusú játékoknál nem kell túl sok gomb. Bal kéznél található két ikon, melyekre tapadva balra, illetve jobbra küldhetjük Gianat. Jobb oldalon szintén két gombot találunk, a zöld felfelé mutató nyíllal ugrani lehet, míg a tűzcsóvával (logikus módon) tűzcsóvát lőni. Sok iPhone-os platformjátéknál ellövik azt, hogy a mozgásérzékelőt kell használni, ám az valahogy nem az igazi (kivétel a Rolando 2-t, később lesz róla teszt). A Giana Sisters esetében ez szerencsére nincs jelen, azonban van egy másik irányítási metódus, amit a menüben lehet kiválasztani. Ebben az esetben csak két gomb lesz a képernyőn, amikkel jobbra és balra mozoghatunk, vagy ugorhatunk.
Ha az egyik gomb nyomva van, a másik átalakul ugrás-gombbá, de ez számomra kényelmetlenebbnek bizonyult, mint az alap irányítás. Lőni ebben az esetben úgy lehet, ha megérintjük a képernyőt. A játék zenéje át lett emelve az eredeti részből, ám modernizálták, felturbózták, így tökéletesen illeszkedik, és nem válik unalmassá, sem idegesítővé. Ami még külön jó pont, az az OpenFeint támogatás, mellyel nem csak a Facebook vagy Twitter fiókunkhoz csatlakozhatunk, hanem 29 Achievement is elérhetővé válik. Ezek mellett az aktuális pontszámot is folyamatosan küldi ki a toplistára, valamint barátainkkal kis kapcsolatba léphetünk, megnézhetjük, ők hogy állnak a tabellán. Aki több tíz órányi szórakozásra vágyik, annak kötelező vétel a Giana Sisters, de aki csupán egy értelmes platformjátékot akar, az is mindenképp ruházzon be rá.
